Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-20 / 51. szám

4 , SZEKSZÁRDI TA§ARNAP 1992. DECEMBER 24. Az olvasó fals hangja, avagy ami mögötte van (Ujjgyakorlatok írógépen) Hát ez nem semmi! - mondjuk mi, kutyaütő laikusok. Válaszom az ún. „klasszikus szonáta tétel" szerveződési törvényei alapján az alábbi: (Tisztelt Olvasóm! Alábbi gondolataim megértéséhez zenei-formatani tájékozottság egyáltalán nem, mindössze az érintett két cikk (Gondolatok egy hangverseny ürügyén, dec. 6., ill. Az olvasó hangja, dec. 13.) ismerete szükségeltetik, kérem tehát Önöket, olvassanak tovább, megéri.) EXPOZÍCIÓ - a témák, témacsoportok bemutatása. 1. Valamikor az elmúlt év során L. T. helybéli lágyszívű orgonista bárdolatlan viselkedése, ezen túlmenően egy szívszorongató légkörű emlékhangverseny kegyeletteljes hangulatát otrombán megsértő megnyilvánulása miatt összeütközésbe került a Művészetek Háza jelenleg nyugdíjba készülő igazgatónőjével, aki teljesen jogosan „persona non grata"-nak minősítette intézményében a modortalan, nyegle pedagógust. A reagálás - sűrű bocsánatkérések helyett: felfuvalkodott gőg, nagyzoló porhintés, magán- és hivatalos levelek, újságcikk formájában - a méltatlanul üldözött tehetség hangját imitálva. 2. Molnár Márta műítész szerint Sebestyén János nemhogy „nem háromszoros" (orgona, csembaló, zongora) művész, még csak egyszeres sem. Ez ugyan gusztus dolga, de továbbmegy, így: 3. Öndiagnózisa során rádöbben: a művészetek házabeli vérszegény zenei alkalmak miatt kritikusi-esztétái gyűjtőereiben pangás van. FELDOLGOZÁS - a bemutatott témák és egyebek mélyebb feltárása ad 1. Pár hónap elteltével és a továbbra is csak bizonyíthatóan egyoldalú sértegetések ellenére az igazgatónő felül tud emelkedni a történteken és az „okos enged..." kezdettel közismert bölcselet szabályai szerint jár el. ad 2-3. Szakmai felelősséggel jelentem mindazoknak, akik eddig nem tudták: a „Ház" eddigi zenei rendezvényei jelentős többségükben - a saját, valamint több helyi muzsikus barátom szerény próbálkozásait leszámítva - példamutatóan változatosak, értékesek és mint ilyenek, az értő fül számára is élménytadóak voltak. A „városban működő aktív zenészek" pedig mindössze A múlt heti számunkban volt olvasható a Molnár Márta zenetanár által jegyzett írás. Szerzője egy általa csapnivalónak ítélt (valójában egy szerencsétlen műsor-összeállítású, azonban átlagosan - értsd: részleteiben - több helyütt profi megoldást mutató) hangverseny, továbbá az est szervező művészével, Sebestyén Jánossal készült, szubjektív megállapításokat sem nélkülöző riport ürügyén heves szakmai öntudattal, epésen támadja a Művészetek Háza eddigi hangversenyeinek nívóját. Elárulja nekünk a leendő új vezető kiválasztásának legfőbb kritériumát is: „... képes lesz-e fellendíteni (sic!) a ház koncertjeinek színvonalát annyira, hogy a városban működő aktív zenészek... rendszeres látogatói lesznek a programoknak." egy elhanyagolható csekélység miatt maradnak rendszeresen távol, ami nem más, .mint a szakmai trehányság. Ezek után felcsigázva várjuk a tanárnő alapos, részletes, kizárólag szakmai érveket felvonultató, tényszerű elemzését a kifogásolt hangversenyekről. REPRÍZ - azaz az expozíció témái, más hangnemben. 1. Szakmai körökön kívül is beszédtéma volt a közelmúltban, hogy L. T. nyilván önnön vezetői, emberi és kapcsolatteremtő adottsága ismeretében pályázott a Művészetek Háza megüresedő igazgatói posztjára. A próbálkozás kudarceredménye a Méry Éva „munkaköri kötelességét messze meghaladó" tevékenységét dicsérő ominózus Sebestyén-interjú megjelenésekor már köztudott volt! 2. Ha Molnár Márta a helyi hangversenyélet színvonalát „en bloc" megkérdőjelezi, akkor nyilvánvaló, hogy: a) Szakmai (ál)köntösben felelőtlenül félreinformálja a hiszékeny olvasót, mely cselekedete a jog kifejezése szerint: hitelrontás. Ha azonban mégis komolyan gondolja, amit leír, akkor bebizonyította, hogy ^ b) végzettsége ellenére nem ért^ szakmához, tehát jobban teszi, ha „tacet". (Zenei utasítás az együttes tagjának: ne játsszon, a. m. „hallgat".) KÓDA - tételzáró bővítmény, mely csupán egy szónoki kérdés L. T.-né (hoppá!) Molnár Mártához: tévedhetetlen szakmai ismereteinek megszerzése idején - amely tudás birtokában kinyilatkoztatásszerű megállapításait teszi - tanult-e ETIKA tárgyat? Lányi Péter „szintén zenész" \ >