Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-20 / 51. szám

1992. DECEMBER 20. SZEKSZÁRDI 5 Rabszolgatartás '92 Sajtótájékoztató a rendőrségen Szerencsére még nem mindennapos téma szerepelt a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányság hét elején megtartott tájékoztatóján. Dr. Berta Attila megyei főkapitány és munkatársai egy razzia eredményéről beszéltek az újságíróknak. A razziát a múlt hét végén tartották, azután, hogy több jelzés is érkezett, miszerint Szekszárdon sok illegális munkaadó és munkavállaló tevékenykedik. Az ellenőrzést hajnalban kezdték, s a sokat látott és semmin sem csodálkozó nyomozók is megdöbbentek a látottakon. Disznóólakban, embertelen körülmények között laktak, már hónapok óta több mint százan, s dolgoztak, napi tizenkettő, tizenöt órát is, hogy karácsonyra pénzt, vagy ajándékot vihessenek haza. Haza, Romániába. Ugyanis az illegális munkavállalók, legalábbis harmincan, akiket sikerült előállítani, valamennyien románok voltak. Ami pedig a gyűjtött pénzt illeti: munkaadóik, akik egytől egyig cigányok, oly bőkezűen fizettek, hogy volt, akinek a hazautazáshoz szükséges összeg sem jött össze. A harminc előállított személyt, akik nem tudtak a hajnali sötétben elszaladni, a jogszabály előírásainak megfelelően kiutasították az országból. De lehet, ők jártak jobban, mint társaik, akik még maradtak munkaadóiknál, vagy mondhatjuk, rabszolgatartóiknál. A munkaadók ellen pedig, a paragrafusok értelmében csak annyit lehetett tenni, hogy ügyüket átadták a megyei munkaügyi központnak', az APEH-nek, illetve a társadalombiztosításnak. Ott lehet megállapítani, hogy a román esztergályosok, kőművesek és más szakmunkások alkalmazásával meggazdagodó K. Péter, K. Ferenc, K. Lajos, K. József és H. Ferenc milyen szabálysértést követett el. - sz 1 Jövőre elkel a kombinát? A Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát az idei év július l-jével alakult át részvénytársasággá. Az rt.ben a dolgozók a részvények tíz, az önkormányzatok 3 százalékot képviselnek, míg 97 százalék az állami részvényköteg nagyságrendje. Az állami részvények iránt jelentkezett külföldi érdeklődés az Állami Vagyonügynökséghez, amit jövő év januárjában konkrét tárgyalások követnek. A részvénytársaság vezetése előnyösnek értékeli ezt a vételi szándékot, hiszen a mainál jóval szélesebb fejlesztési lehetőségek teremtődnek meg, munkahelyteremtésre nyílhat mód és a szekszárdi történelmi borvidék piaci helyzetére mindenképpen jótékony hatással lehet. Ezzel összefüggésben a hegyközség tulajdonosainak termését is kedvezőbb feltételekkel értékesíthetik. -tEsperesbeiktatás Szűk volt az evangélikus templom Régen nem látott esetleg a Zeneakadémián karvezetői diplomát szerzett fiatalembert, a Szekszárdi Madrigálkórus tagját, a hazai kántorképzés egyik állandó előadóját? Ennyi kérdésre ebben a rövid írásban nem adhatunk választ. így „csak" barátunkkal, kollégánkkal beszélgettem és a tegező hangért elnézést kérek az olvasótól, de őt másképp számomra furcsa lenne megszólítani. - Esperes úr, ezt hallva idős, tiszteletre méltó ember jut eszembe. Te feltűnően fiatal vagy... - Amikor négy évvel ezelőtt Szekszárdra kerültem, valóban az egyházmegye fiatalabbjai közé tartoztam és jó néhány idősebb kolléga szolgált mellettem. Azóta fiatalodtunk, egy fiatalokból álló, sok munkát ígérő közösség alakult ki, ami most nagyon jó, mert szükség van a friss energiára, a lendületre, a tenni akarásra. - Ezzel, hogy esperes lettél, miben változott, mivel lett több a munkád? - Eddig a szekszárdi gyülekezetet láttam el lelkészi szolgálattal Bátaszéktől Felsőnánáig, tizenhárom falu és két város evangélikus vallású hívőit. Ezentúl az egész egyházmegye, 42 egyházközség ügye a gondom, a lelkésztestvérek segítése a munkában, hogy megteremtsem azokat a feltételeket, amivel a nagy szórványban szolgálni tudnak. Ez a terület a jugoszláv határtól Dunaföldvárig terjed. Nagy terület ez, de úgy érzem, hogy itt a történelem viharai után nagy szükség van arra, hogy a lelkészi szolgálat zavartalanul folyjon. - Tamási Fotó: kafí •Evangélium Advent 4. vasárnapja az utolsó karácsony ünnepe előtt. Templomainkban Mt. 1,18-24. versei szerepelnek az örömhír részeként. József, Mária jegyese mit sem tud az angyali üdvözletről, csak azt tudja, amit lát: Mária gyermeket vár. Érdemes egy pillanatra elgondolkozni, mit mond az írás Józsefről: „igaz" ember volt. Milyen nagy örömet jelent egy családban, ha a férfi „igaz" ember. Akire építeni lehet, akinek gondja és legszebb álma felesége és gyermekei, aki mindig becsületes, megbízható, tiszta gondolkodású. Akiben él az odaadás munkája és szerettei iránt, fegyelmezett, figyelmes. Bátran bízhatnak benne. József ilyen volt, méltó párja Máriának. József isteni üzenetet kap: a Máriától születendő gyermek Jézus, a megváltó, a régóta várt Emmánuel, ami annyit jelent< „velünk az Isten". Ahogy a napok telnek, egyre inkább érezzük a sürgetést: közel a karácsony, a polgári év vége is. Szeretnénk örömet szerezni, ajándékozni, boldogítani - kicsit számot is vetni. Ezzel együtt szaporodnak gondjaink, rövidülnek a nappalok, néha ránk ül a sötétség és kedvetlenség, ha összevetjük a ránk váró feladatokat meglévő erőnkkel... És ilyenkor Isten megfogja kezünket, társul szegődik mellénk, az évszázados ígéreteken és a közeli ünnepen keresztül biztat, reményt és örömet ébreszt bennünk: ne félj; nem vagy egyedül; az Úr tudja, miért élsz; velünk az Isten! A hívő és keresztény emberben ez olyan örömet szül, mely elsöpör minden más kísértő gondolatot, mélybe húzó érzelmeket. Advent vége felé megizmosodik bennünk a Krisztusba vetett reményünk. És mintha Isten belénk vetett reménye is kivirágozna: igaz, igazabb emberekké válunk. Hogyan lehetséges ez? Mitől és miért lettem jobbá? - Mert a próféta jövendölése beteljesedett: „íme a Szűz méhében fogan és fiút szül, neve pedig Emmánuel lesz. Ami annyit jelent: »Velünk az Isten«." FARKAS BÉLA belvárosi plébános vei zárult az ünnepélyes szertartás, majd köszöntők hangzottak el. Ennyit a száraz tényekről! De nekünk most kit kell bemutatnunk? A zenekritikus kollégánkat, „Harkályt", vagy a tizenöt egyházközséget fáradhatatlanul látogató evangélikus lelkészt, esetleg az Evangélikus Élet című lap rendszeres publicistáját, a börtönök lakóinak lelki gondozóját, aki, ha kell, gitárral, dallal ad lelki vigaszt, vagy az orgona-, a templomfelújítót, a lelkész-teológus tanár fiát. hatalmas tömeg gyűlt össze az elmúlt hét végén a szekszárdi evangélikus templomban. Zsúfolásig megtelt, így sokan csak a nyitott templomajtón keresztül, az udvarról hallhatták az ünnepi istentiszteletet, amelynek keretében beiktatták tisztségébe a Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye válaszúton vezetőit, Ha^^ischer Károly evangélikus esperest és Andorka Rudolf egyházkerületi felügyelőt. Ott volt Mayer Mihály római katolikus megyés püspök, a bajor evangélikusok képviseletében pedig Friderich Nagelsbach egyházfőtanácsos. Jelen voltak a megye és a város önkormányzatának képviselői és az egyházak küldöttei is. Dr. Harmati Béla evangélikus püspök az ember és Isten iránti szeretetről, az új esperes küldetéséről beszélt, majd beiktatta és testvéri csókkal köszöntötte „szolgatársát", Hafenscher Károlyt. A két új tisztségviselő esküjével, székfoglaló beszédé-