Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-20 / 51. szám

1992. DECEMBER 20. SZEKSZÁRDI 5 Rabszolgatartás '92 Sajtótájékoztató a rendőrségen Szerencsére még nem mindenna­pos téma szerepelt a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányság hét elején meg­tartott tájékoztatóján. Dr. Berta Attila megyei főkapitány és munkatársai egy razzia eredményéről beszéltek az újságíróknak. A razziát a múlt hét végén tartot­ták, azután, hogy több jelzés is érke­zett, miszerint Szekszárdon sok ille­gális munkaadó és munkavállaló te­vékenykedik. Az ellenőrzést hajnalban kezdték, s a sokat látott és semmin sem cso­dálkozó nyomozók is megdöbbentek a látottakon. Disznóólakban, ember­telen körülmények között laktak, már hónapok óta több mint százan, s dol­goztak, napi tizenkettő, tizenöt órát is, hogy karácsonyra pénzt, vagy aján­dékot vihessenek haza. Haza, Romá­niába. Ugyanis az illegális munkavál­lalók, legalábbis harmincan, akiket si­került előállítani, valamennyien ro­mánok voltak. Ami pedig a gyűjtött pénzt illeti: munkaadóik, akik egytől egyig cigányok, oly bőkezűen fizet­tek, hogy volt, akinek a hazautazás­hoz szükséges összeg sem jött össze. A harminc előállított személyt, akik nem tudtak a hajnali sötétben elszaladni, a jogszabály előírásainak megfelelően kiutasították az ország­ból. De lehet, ők jártak jobban, mint társaik, akik még maradtak munka­adóiknál, vagy mondhatjuk, rabszol­gatartóiknál. A munkaadók ellen pedig, a pa­ragrafusok értelmében csak annyit le­hetett tenni, hogy ügyüket átadták a megyei munkaügyi központnak', az APEH-nek, illetve a társadalombizto­sításnak. Ott lehet megállapítani, hogy a román esztergályosok, kőmű­vesek és más szakmunkások alkalma­zásával meggazdagodó K. Péter, K. Ferenc, K. Lajos, K. József és H. Fe­renc milyen szabálysértést követett el. - sz 1 ­Jövőre elkel a kombinát? A Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát az idei év július l-jével alakult át részvénytársasággá. Az rt.­ben a dolgozók a részvények tíz, az önkormányzatok 3 százalékot képvi­selnek, míg 97 százalék az állami részvényköteg nagyságrendje. Az ál­lami részvények iránt jelentkezett külföldi érdeklődés az Állami Va­gyonügynökséghez, amit jövő év ja­nuárjában konkrét tárgyalások követ­nek. A részvénytársaság vezetése elő­nyösnek értékeli ezt a vételi szándé­kot, hiszen a mainál jóval szélesebb fejlesztési lehetőségek teremtődnek meg, munkahelyteremtésre nyílhat mód és a szekszárdi történelmi borvi­dék piaci helyzetére mindenképpen jótékony hatással lehet. Ezzel össze­függésben a hegyközség tulajdonosai­nak termését is kedvezőbb feltételek­kel értékesíthetik. -t­Esperesbeiktatás Szűk volt az evangélikus templom Régen nem látott esetleg a Zeneakadémián karvezetői diplomát szerzett fiatalembert, a Szekszárdi Madrigálkórus tagját, a hazai kántorképzés egyik állandó előadóját? Ennyi kérdésre ebben a rövid írás­ban nem adhatunk választ. így „csak" barátunkkal, kollégánkkal beszélget­tem és a tegező hangért elnézést ké­rek az olvasótól, de őt másképp szá­momra furcsa lenne megszólítani. - Esperes úr, ezt hallva idős, tisz­teletre méltó ember jut eszembe. Te feltűnően fiatal vagy... - Amikor négy évvel ezelőtt Szek­szárdra kerültem, valóban az egyház­megye fiatalabbjai közé tartoztam és jó néhány idősebb kolléga szolgált mellettem. Azóta fiatalodtunk, egy fiatalokból álló, sok munkát ígérő kö­zösség alakult ki, ami most nagyon jó, mert szükség van a friss energiára, a lendületre, a tenni akarásra. - Ezzel, hogy esperes lettél, mi­ben változott, mivel lett több a mun­kád? - Eddig a szekszárdi gyülekezetet láttam el lelkészi szolgálattal Báta­széktől Felsőnánáig, tizenhárom falu és két város evangélikus vallású hí­vőit. Ezentúl az egész egyházmegye, 42 egyházközség ügye a gondom, a lel­késztestvérek segítése a munkában, hogy megteremtsem azokat a feltéte­leket, amivel a nagy szórványban szolgálni tudnak. Ez a terület a jugoszláv határtól Dunaföldvárig terjed. Nagy terület ez, de úgy érzem, hogy itt a történe­lem viharai után nagy szükség van ar­ra, hogy a lelkészi szolgálat zavartala­nul folyjon. - Tamási ­Fotó: kafí •Evangélium Advent 4. vasárnapja az utolsó karácsony ünnepe előtt. Templo­mainkban Mt. 1,18-24. versei szerepelnek az örömhír részeként. József, Mária jegyese mit sem tud az angyali üdvözletről, csak azt tudja, amit lát: Mária gyermeket vár. Érdemes egy pillanatra elgondolkozni, mit mond az írás Józsefről: „igaz" ember volt. Milyen nagy örömet jelent egy családban, ha a férfi „igaz" ember. Akire építeni lehet, akinek gondja és legszebb álma felesé­ge és gyermekei, aki mindig becsületes, megbízható, tiszta gondolkodá­sú. Akiben él az odaadás munkája és szerettei iránt, fegyelmezett, figyel­mes. Bátran bízhatnak benne. József ilyen volt, méltó párja Máriának. József isteni üzenetet kap: a Máriától születendő gyermek Jézus, a megváltó, a régóta várt Emmánuel, ami annyit jelent< „velünk az Isten". Ahogy a napok telnek, egyre inkább érezzük a sürgetést: közel a kará­csony, a polgári év vége is. Szeretnénk örömet szerezni, ajándékozni, boldogítani - kicsit számot is vetni. Ezzel együtt szaporodnak gondjaink, rövidülnek a nappalok, néha ránk ül a sötétség és kedvetlenség, ha összevetjük a ránk váró feladatokat meglévő erőnkkel... És ilyenkor Isten megfogja kezünket, társul szegődik mellénk, az évszázados ígéreteken és a közeli ünnepen keresztül biztat, reményt és örömet ébreszt bennünk: ne félj; nem vagy egyedül; az Úr tudja, miért élsz; velünk az Isten! A hí­vő és keresztény emberben ez olyan örömet szül, mely elsöpör minden más kísértő gondolatot, mélybe húzó érzelmeket. Advent vége felé meg­izmosodik bennünk a Krisztusba vetett reményünk. És mintha Isten be­lénk vetett reménye is kivirágozna: igaz, igazabb emberekké válunk. Ho­gyan lehetséges ez? Mitől és miért lettem jobbá? - Mert a próféta jöven­dölése beteljesedett: „íme a Szűz méhében fogan és fiút szül, neve pe­dig Emmánuel lesz. Ami annyit jelent: »Velünk az Isten«." FARKAS BÉLA belvárosi plébános vei zárult az ünnepélyes szertartás, majd köszöntők hangzottak el. Ennyit a száraz tényekről! De ne­künk most kit kell bemutatnunk? A zenekritikus kollégánkat, „Harkályt", vagy a tizenöt egyházközséget fárad­hatatlanul látogató evangélikus lel­készt, esetleg az Evangélikus Élet cí­mű lap rendszeres publicistáját, a börtönök lakóinak lelki gondozóját, aki, ha kell, gitárral, dallal ad lelki vi­gaszt, vagy az orgona-, a templomfel­újítót, a lelkész-teológus tanár fiát. hatalmas tömeg gyűlt össze az elmúlt hét végén a szekszárdi evangélikus temp­lomban. Zsúfolásig megtelt, így sokan csak a nyitott temp­lomajtón keresztül, az udvarról hallhatták az ünnepi istentiszte­letet, amelynek kere­tében beiktatták tiszt­ségébe a Tolna-Bara­nyai Evangélikus Egyházmegye válasz­úton vezetőit, Ha­^^ischer Károly evan­gélikus esperest és Andorka Rudolf egy­házkerületi felügye­lőt. Ott volt Mayer Mihály római katoli­kus megyés püspök, a bajor evangéli­kusok képviseletében pedig Friderich Nagelsbach egyházfőtanácsos. Jelen voltak a megye és a város önkor­mányzatának képviselői és az egyhá­zak küldöttei is. Dr. Harmati Béla evangélikus püs­pök az ember és Isten iránti szeretet­ről, az új esperes küldetéséről be­szélt, majd beiktatta és testvéri csók­kal köszöntötte „szolgatársát", Ha­fenscher Károlyt. A két új tisztségvi­selő esküjével, székfoglaló beszédé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom