Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-13 / 50. szám

1992. DECEMBER 13. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 -M ilyen álla­potban van Szekszárdon az egészségügyi alapellátás háttere, milyenek a Fizikai adottságok? Biztosan jócskán szerzett tapasztalatot tájékozódása során. - A rendelők állaga, műszerezettsé­ge általánosságban megfelel a körzeti orvosi ellátás, az alapszolgáltatás igé­nyeinek. Kivételek persze vannak, hi­szen az Alisca u. 13. és a Béri Balogh Ádám u. 33. szám alatti rendelők szük­ségmegoldásként lakásokban kerültek kialakításra, de ilyen még jó pár van a városban. Egy részük még az egészség­ügyi építési szabványoknak sem felel meg. Ha tárgyilagosan vizsgálom a helyzetet, azt kell azonban mondani, hogy a törvényben szabályozott és el­várásnak tartott háziorvosi ellátásra ki­vétel nélkül szinte egyik sem alkalmas. - Többlettartalma van a háziorvoslás­különlegesebb feltételek között mű­tethető? - Úgy gondolom, a jövendő házior­vos rendelőjében három helyiséget kellene biztosítani a várón kívül. Kelle­ne egy betegfogadó, egyben adminiszt­rációs szoba, egy vizsgáló- és egy keze­lőhelyiség is. Utóbbiban elvégezhetők lennének a legfontosabb laborvizsgála­tok. Az igények sorában azután szólni kell a műszerezettségről. Az új felfo­gás, ami az alapellátás körébe sorolja a megelőzést, jóval nagyobb kapacitást feltételez. Egy EKG-készülék, ame­lyen eddig naponta öt-hat vizsgálatot végeztek, az új felfogásban napi tizen­öt-húsz mérésre lenne hivatva. Jóval nagyobb igénybevételt jelentene, de erre a jelenlegi készülékek nem alkal­masak. - Arról nem is szólva, hogy milyen szemmel néznének az emberre, ha or­« |hoz menne azzal: „doktor úr, nekem tya bajom, de ellenőriztetni szeretném magam". Valószínűleg elküldenének... - Nem hiszem. Bár a szűrővizsgála­tokról szóló rendelet még csak előké­születi fázisban van, ebben megfogal­mazódik a rendszeres szűrések igénye, az életkortól függő gyakorisággal. - Doktor úr, milyen egyenleggel vet­ték át a megyei kórház által működtetett egészségügyi alapellátást Szekszárdon? - Előszőr is szeretném tudatosítani, hogy a mai háziorvosi és gyermekren­delők nem azért vannak ilyen állapot­ban, mert a kórház elhanyagolta, nem költött rájuk. Az államtól juttatott nor­matív támogatást e hálózatra fordítot­ták attól kezdve, hogy 1982-ben a vá­rostól megkapták az alapellátást. Vi­szont azzal, hogy egy csatornából érke­zett a pénz, a közigazgatás kiesett, mindjárt szűkebb is lett a forrás. Az is köztudott, hogy az egészségügy soha nem volt egy túldotált terület, így a ren­delkezésre álló összegből érthető mó­don elsőként a kórházi osztályokat sze­relték fel diagnosztikai készülékekkel, a körzetek hátránya tovább nőtt. Hogy most mennyibe kerülne e rendszer kor­szerűsítése, erre adatot még nem tudok mondani. Rengeteg pénz. Én a testület számára megfogalmazott határozati ja­vaslatban csupán egy tételt jelöltem meg: ötmillió forintot. Ezt a Csatári-to­rokban épülő üzletház elkülönített ré­szén házi- és gyermekorvosi rendelő ki­alakítására fordítja a város. - Nem túl szerény ez az igény éppen most, a költségvetés-tárgyalás közben? - Nem, mert az 1993. évi költségvetés elkészítése előtt a testület nem fogja ma­meghatározza az ágazat pozícióját a költ­ségvetési tárgyalások idején. Jelzésérté­kű a polgármester úr legutóbbi ülésen el­hangzott véleménye; ezután hozzá kell szoknunk, hogy az egészségügyi kiadá­sok számottevő tételt jelentenek majd a költségvetési terveinkben. Más valaki úgy fogalmazott: intézményeket be le­het csukni, de orvosi rendelőket nem. A városnak többletköltséget a beruházás és fejlesztés vonatkozásában jelent ez a többletfeladat, hiszen a házi- és a gyer­mekorvosi hálózatot, illetve az ügyelet Háziorvoslás szegényes háttérrel Kisebb tanulmánynak beillő előterjesztéssel állt a kép­viselő-testület elé dr. Ótos Miklós, az Egészségügyi és Szociális Bizottság elnöke. A jövő évtől önkormányzati kézbe kerülő egészségügyi alapellátás adta a vizsgálódás apropóját, az az igény, hogy a város dolgát intéző szenáto­rok tudják; mit vesznek át, mennyit kell áldozni erre az ágazatra. Minderről személyes benyomásokkal is szolgált a döntéshozóknak dr. Ótos Miklós, hiszen maga is végig­járta a rendelőket, faggatta orvoskollégáit. A helyzet nem túl szívderítő. gát elkötelezni nagyobb összegekben. Először az alapelveket kell tisztázni, ez megtörtént. Ennek értelmében a testület az egészségügyi alapellátást kiemelt fel­adatként kívánja kezeim. Ami egyben működtetését a társadalombiztosítás fe­dezi, de ma még nem tudjuk, ez utóbbi pénz mennyire elég. - Ha elég forintjuk nincs is, de tervei, nagy álmai biztosan vannak?! - Egyelőre megvalósíthatatlan, hogy az egyes körzetek külön rendelőben kap­janak helyet. Ma a 11 felnőtt- és 8 gyer­mekpraxis közül 3-3 osztott rendelés módján üzemel. Két orvos váltja egy­mást egy helyen. A másik szívfájdalmam az ügyelet. Jelenleg egy arra alkalmatlan helyen működik a körzeti ügyelet: a volt Köjál-székház első emeletén. Ha valaki rosszul van, elképzelhető, hogy felmen­ni sem tud az emeletre. A keskeny folyo­sók, szűk fordulók alkalmatlanok az esetleges hordágyas szállításra, egysze­rűen alig férnek el. De például nincs egy hely, ahol elkülönítve egy időre lefektet­hetnék, megfigyelhetnék a beteget. Szó­val elkezdtünk egy új épületet keresni az ügyelet számára. - Találtak ilyet? - Mi a mentőszolgálatra gondoltunk, de a tárgyalások során kiderült, nincs le­hetőség a két feladat egy épületben törté­nő megoldására. Külön épületet szeret­nénk a mentőállomás közvetlen környé­kén, így a hívólánc összekapcsolható len­ne. Ha pedig sikerülne egy megfelelő au­tót vásárolni, úgy a nem fekvő, de kórhá­zi ellátásra szoruló beteget maga az ügye­letes orvos beszállíthatná, vagy megfi­gyelésre az ügyeletre behozhatná. - Már megint a pénznél tartunk. Ön az Egészségügyi és Szociális Bizottság elnö­ke. Mit mond azoknak, akik aggódnak: ez az üj profil a szociális gondoskodástól, a se­gélyezéstől von el milliókat? - Meg kell találni a megfelelő kompro­misszumot. Nem lesz könnyű, mivel a jövő évi pénzügyi kondíciók nem valami rózsásak. Mindkettőt a város anyagi helyzete fogja meghatározni, de a két te­rület egymást nem befolyásolhatja. - Ön főfoglalkozásban az atomerőmű rt. üzemi főorvosa. Megbocsásson, de nem érzett soha lelkiismeretfurdalást mint or­vos? Hiszen a vállalatnak elkötelezett em­ber, ugyanakkor az emberek gyógyítására esküdött fel, miközben vannak, nem keve­sen, akik az atomerőmű környezet- és egészségkárosító hatásáról beszélnek... - Először is nem a vállalatnak, hanem a betegellátásnak köteleztem el magam, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kötődöm a részvénytársasághoz. Támogatásukkal csaknem ideális feltéte­lekkel dolgozhattam az elmúlt 12 évben, így összehasonlítási alapom is van, mi­lyennek kellene egy egészségügyi szolgá­latnak lennie. Egyébként az rt. nagy ösz­szegeket fordított eddig úgy a környezet­védelemre, mint az egészségügyi ellátás­ra. A megyei kórház modern műszerei­nek egy részét az erőmű vásárolta. El­mondhatom, hogy a hivatalosan engedé­lyezett sugárterhelések elhanyagolható egészségügyi kockázattal járnak. Ennek ellenére kötelességemnek érzem, hogy ezt a tudományos tételt a gyakorlatban is ellenőrizzem. így például kollégáimmal statisztikai vizsgálatokat készítünk elő a daganatos halálozások gyakoriságáról, az erőmű körül 30 kilométeres körzetben. Paksról vannak már előzetes adataim, ezek jobbak a? országos átlagnál. A to­vábbi vizsgálatokba Szekszárd is beletar­tozik majd, és az adatok változását is fi­gyelemmel kísérjük. - Ez feltéüenül megér egy újabb beszél­getést TAKÁCS ZSUZSA FOTÓ:- KA -

Next

/
Oldalképek
Tartalom