Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-02 / 5. szám

4 ,. SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. FEBRUÁR 16. Ahány iskola, annyi iskolaszék... Új centralizálás a közoktatásban Manapság iskoláinkat a számtalan súlyos nehézség és kihívás közül ezekben a hónapokban, hetekben talán leginkább két probléma foglalkoztatja. Ez részben a közoktatás távlatos jövőjével függ össze. A küszöbön álló oktatási törvényről van szó. A másik problémának igencsak súlyos napi aktualitása van, és középpontjában az intézményeink által felhasználható pénzeszközök, azaz Szekszárd közoktatási költségvetése áll. Erről beszélgettünk Biczó Ernővel, a szekszárdi 1. sz. általános iskola igazgatójával és Csáki Bélával, Szekszárd város képviselő-testülete művelődési bizottságának elnökével. A közelmúltban napvilágot látott a közoktatási törvénytervezet. A szakmai közvélemény olyan ménekben lamadta, hogy a minisztérium kénytelen volt átdolgoztatni az eredeti szöveget. Mi váltotta ki ezt a nagyarányú ellenállást? Cs. B.: A legfőbb problémát az okozta, hogy ez a tervezet kifejezetten állampárti színezetű volt, a szerzők a közoktatás centralizált irányítására törekedtek, s eközben legkevésbé az iskola, az önkormányzat és a gyerekek érdekeit vették figyelembe. Ezeket a kritikus pontokat azután finomabban, árnyaltabban és néhány helyen átdolgozva fogalmazták meg a korrekciót végző szakemberek. B. E.: A múlt év elején már rendelkeztünk egy törvénytervezettel. Ezt az elképzelést Gazsó Ferenc egyetemi tanár neve fémjelezte. A Gazsó-féle koncepció szabadabb, demokratikusabb, nyitottabb volt a jelenleginél. A mostani tervezetben egy olyan törekvést látok, amelyik igyekszik minél jobban beszabályozni az iskola és a pedagógus munkáját, felülről kívánja irányítani az oktatást. Az én félelmem nem azzal kapcsolatos, hogy a jelenlegi tervezet melyik részletét vagy passzusát hogyan dolgozták át, hanem azzal, hogy az átdolgozás után maga a koncepció megmaradt. Ebből a csapdából a kiút egy új, demokratikus, liberális, decentralizált oktatási törvény lenne. - Emeljünk ki a tervezetből egyetlen elemet! A tervezet szerint minden intézmény mellett létre kell hozni az iskolaszéket, amely a fenntartó, a nevelőtestület és szülők közösségének képviselőiből áll, egyenlő arányban. Ennek a testületnek igen komoly feladata lenne a tervek szerint. Többek között véleményezné és néhány esetben jóváhagyná az iskolai programokat, véleményezné a pedagógus és igazgatói miwkakörre jelentkezők pályázatait, a költségvetést stb. Tehát igen széles körben tudná befolyásolni az intézmény munkáját. Önök mit gondolnak ennek szükségességéről? Cs. B.: Az iskola a helyi társadalomé, és a helyi társadalom része. Ezért aztán szükségét látom annak, hogy működjön a társadalmi ellenőrzés, a társadalmi kontroll. Legyen egy olyan szervezet, amelyik megfogalmazza azoknak a szülőknek és állampolgároknak a véleményét, akiknek közük van az iskolához. Hogy ezt a szervezetet iskolaszéknek kell-e hívni, illetve, hogy miként kell felállítani, azt nem tudom. Azt viszont fontosnak tartom, hogy minden egyes tagja egyenrangúként vegyen részt benne, ezért aztán sem az önkormányzatok, sem pedig a pártok és az egyházak ne képviseltessék magukat ebben a szervezetben. Végül pedig egészen pontosan tisztázni kell, hogy ki hozza létre ezt a szervezetet, illetve hogy milyen valóságos lehetőségek birtokában működhet majd ez a szervezet. B. E.: Én is hasonló módon gondolkodom. Biztos, hogy kell valamiféle társadalmi kontroll az iskolák köré. Mivel pedig az iskola leginkább a szülőkkel kerül kapcsolatba, ezt a kontrollt elsősorban a szülőktől várhatjuk el. Az egy külön ügy, hogy az iskolaszék létrehozását én nem tenném kötelezővé. Hisz olyan működőképes iskolaszék, amelyik hatékonyan segít a számtalan problémánk megoldásában csak olyan helyen tud létrejönni, ahol már vannak ez irányú hagyományok. Ez nem megy parancsszóra. Szerencsére az Új Magyarországban megjelent korrigált szöveg e tekintetben liberálisabb az előző változatnál, bár én még ezt is túlságosan erőszakosnak érzem. A törvénytervezettel viszont azon a ponton egyetértek, hogy az iskolaszékeket az iskolák mellett kell működtetni. Tehát ahány iskola, annyi iskolaszék. így aztán az iskolák köré tulajdonképpen az iskolát támogató és ugyanakkor ellenőrző védőháló feszülne. - Az iskolák működését az anyagi lehetőségek perdöntően meghatározzák. Márpedig a finanszírozás a: önkormányzat dolga, tehát a fenntartó mondja ki a végső szót. Úgy tudom, hogy Szekszárd ebben az évben egy többcsatornás finanszírozási rendszert készül bevezetni. Mit kelt ezalatt érteni? Cs. B.: Az országban a normatív támogatási metódus jellemzi a közoktatást. Ez azt jelenti, hogy a város gyerekenként egy meghatározott összeget kap_ a központi költségvetésből, s ezt továbbítja az iskolák számára. Ez az összeg ma általános iskolások esetén 36 ezer forint. B. E.: Megjegyzem, hogy ez az összeg a szükségesnek csupán kb. a 60%-át teszi ki. Amennyiben a város ezt a pénzt nem fejeli meg, akkor a^ iskoláink működésképtelenné vájj^B Cs. B.: A művelődési bizottsá^^r napokban tárgyalásokat folytat az iskolákkal. Ez alku. Alku az iskola és a fenntartó között. Külön kell szólni a működési költségekről. Arra törekszünk, hogy a működési költség ne előre eldöntött legyen, hanem vegye figyelembe az árak napi mozgását. S még valami. Jelenleg az igazgatók a költségvetésnek mintegy 7-10%-ával gazdálkodhatnak szabadon. Szeretnénk, ha az igazgatók mozgástere e tekintetben megnövekedne a jövőben. Végül pedig azt is tervezzük, hogy elkülönítünk olyan pénzeszközöket, amelyeket pályázat útján lehet csak elnyerni. - Igazgató úr! Önnek mi erről a rendszerről a véleménye? B. E.: Egyetértek vele. Van azonban egy komoly feltétele a rendszernek. Ez pedig az alku tiszteletben j^k tása. - sajt Evangélium Érdekes, izgalmas, már-már meseszerű történet a hét evangéliuma. Pedig nem mese, hanem valóság, igazi örömöt szerző valóság. A szótárban ez áll: evangélium — örömhír. A tanítványok előrementek már a hajóval, s egyszer csak szokatlan látványban van részük: a vízen egy fehér ruhás alak közeledik feléjük. Jézus utánuk jött. A vízen járva, gyalog. S azután, az első ijedelem után Péter próbálkozik: Uram, parancsold, hogy én is menjek a vízen. És lehetővé vált a lehetetlen: amit a gyakorlott halász, a vízen élő ember nem tudott megtenni. Jézussal megtehette. Ment is mindaddig, amíg Urát nézte. De ha lepillantott a hullámokra, süllyedni kezdett. Olyan időben élünk, olyan szituációban kell ma megtalálni a helyünket, amely nem túl felemelő. Sokszor úgy érezzük: régen az embereknek biztos talaj volt a lábuk alatt: mi lápos vidéken, mocsaras utakon kell hogy járjunk. Bizonytalanság a gazdasági élet területén, bizonytalanság a társadalomban, bizonytalanság a gondolkodás világában, s a/, értékek területén. Könnyen megmozdul a lábunk alatt a talaj, süllyedünk. Néha elönt az az érzés, hogy ma nem is lehet megállni. Már-már úgy tűnik: élni annyit jeleni, mint tengeren járni: lehetetlenség. És mégis lehetséges. Ez az evangéliumi szakasz éppen arról beszél, hogy Jézussal még a lehetetlen is lehetséges. A többi történet is mind-mind azt mutatja: Jézus biztos talajt ad a lábunk alá, járható, célravezető utat kínál, emberhez méltó megoldásokat mutat, stabil érzéseket, tartalmas kapcsolatokat ajándékoz. Őrá lehet alapozni, vele lehet járni, sőt célba érkezni. Ennél több ma sem kell. HAFENSCHER KÁROLY (A történet olvasható a Bibliában: Máté evangéliuma 14.. 22.) mmmmm jr r a 1 • j barna bőrű kiskamasz ver dühödten egy nyolc l\et neKlVaaUll, év körüli fiút a Skála Áruház bejáratától két méterre. Az áldozat bőg és bal karjával próbálja kivédeni a fejére, vállára, hátára záporozó ütéseket, jobbja arra kell, hogy törölgesse álláról a vért. Nagyon eltalálták az orrát. - Ne bántsatok, nektek adom a kukoricát! Miért bántotok!? - hüppögi és segélykérően pislog az alkalmi aréna mellett elhaladó felnőttekre, akik között bőven akad Muhamad Ali- és Bud Spencer-formátumú férfiember, olyan, aki félkézzel el tudná kapni a két támadó kravátliját. Napnál világosabb, hogy itt nem valami lovagias ügy rendezése folyik. A kisfiú lábainál széttaposott kukoricászacskó, iskolatáska és bevásárlószatyrok szétrúgott halma. Odabent gyanútlanul vásároló szülők, vagy nagyobb testvér állította ezek mellé? Nagyon valószínű, mert esik egy-egy megváltást remélő pillantás az áruház kijáratára. Közben csépelik serényen, ő nem üt vissza. Az erőviszonyok se alkalmasak arra, hogy az agresszív letámadás lovagi tornába menjen át. Ennek a gyereknek a kiszolgáltatottsága azért olyan szívbénító, mert nem verekedős, föltételezhetően nem horror- és akciófilmeken, esetleg csetepatés családban nevelkedő. - Nesze, nyuszi, ez is a tied! - rikkant a nyúlánkabb. Nyomban kontráz a mélynövésű: „Ezt is tedd el!"