Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-02 / 5. szám

*1992. FEBRUÁR 2. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 Vaskeréken Tornióba III. Golfjátszma többszöri határátlépéssel Megérkezvén Tornióba, már a buszpályaudvaron fogadtak bennünket. A finn-magyar baráti társaság helyi szervezetének elnöke kísért minket a polgármesteri hivatalba, illetve a tanácsházára. Rövid ebédünk után alkalmunk nyílt egy beszélgetésre Hannes Manninen úrral, Tornio városának polgármesterével. Ebből kiderült, hogy ők fontosnak tartják a magyar kapcsolatot, de nem igazán értik, hogy a gyakorlatban miért nem történik semmi. A közös programok majdnem a nullával vetekednek, és már az is feltűnő, meglepő dolog, hogy két fiatal polgár Szekszárdról egyáltalán eljutott odáig. A tornióiak leginkább a kulturális kapcsolatok fejlesztésében látnak lehető»

hangsúlyozta a polgármester, égesnek tartanák, hogy elsősorváros fiataljai ismerjék meg egymást, így lehetne megalapozni egy hosszú távon is működő igazi partnervárosi kapcsolatot. A találkozó után alkalmunk volt néhány videofelvételt készíteni a hivatal tetejéről, ami a város legmagasabb pontja tízemeletes épületével. Délutáni programunkban szerepelt még a város felfedezése. Azt hittük, nagy séta lesz- a 23 ezer lélekszámú Torniót bejárni, ám kiderült, hogy a finn közigazgatási rendszer vezetett félre bennünket. Finnországban nincs minden településnek saját önkormányzata, egy-egy nagyobb régió ügyeit egy hivatal intézi. így fordulhatott elő, hogy a mi Torniónk nem nagyobb területen helyezkedik el, mint a kórház és az 505-ös által határolt rész. Ennek köszönhetően egy óra alatt felderítettünk mindent, majd jobb ötlet híján átmentünk Svédországba. Arrafelé ez sokkal egyszerűbben megy, mint a jó öreg Közép-Európában. A vámosok és határőrök ügyet sem vetnek a békésen sétálgató, vagy éppen csak a munkából, iskolából hazatérő polgárokra. Ha pedig valamelyik finn polgárnak kedve szottyan meginni egy sört, hát átmegy Haparandába, a finn oldalon ezt ugyanis nem teheti meg. Finnországban az alkoholárusításnak és -fogyasztásnak amúgy is szűkre szabott keretei vannak. Az országnak ezen a részén az emberek ugyanis igen vallásosak, és nem hajlandóak olyan boltban vásárolni, ahol sört is árulnak. Igaz, megtudtuk, ez a szokás inkább csak tradíció, hiszen a bolt hátsó bejáratánál néhány boldog szesztestvér ad randevút egymásnak nap mint nap. A vallás elvileg a televíziózást is tiltja. De a finnek találékonyak, egy monitorral oldják meg, melyet természetesen „szigorúan csak a számítógéphez használnak". Torniónak van még egy olyan nevezetessége, mely egyedülálló a világon. A golfpályáról van szó, amit 1989-ben építettek a település határában. Akik értenek a golfhoz, azok tudják, hogy egy meghatározott menetrend szerint, adott területen kell minden lyukba beütni a golyót. Nos, ahhoz, hogy ezt Tornióban véghezvigyék, négyszer kell átlépni az államhatárt. Viccnek szánt kérdésemre elmondták, hogy játék közben sincs szükség útlevélre. Ezt persze magamtól is kitalálhattam volna. A golfklubban egyébként az egyéves tagsági díj 500 SFM, ami körülbelül 18000 Ft. GAJAN SÁNDOR (Folytatjuk) Pista bácsi fázósan toporog a buszmegállóban. Vasárnap van,.kemény téli hideg, északi széllel. Ő meséli. - Már a második éve ácsorgok itt féltizenkettőig, minden vasárnap. Télen fázok, tavasszal ázok, nyáron izzadok. Azelőtt bezzeg volt egy olyan fáintos buszunk, ami 50-60 embernek •

rzett örömet. Ippeg 1/4 12-kor int az állomásról, vitte az alsóvárosiakat, csatáriakat a Csötönyi-völgyig. (Kérvény helyeit) Felvette a templomosokat a fasorból, az I. Béla király térnél a hittanos gyerekeket, a Kálvin térről addigra beséTehetne mást a célszemély? Sír, kapkodja a fejét, törölgeti mind jobban vérző orrát, mígnem kétségbeesetten sikítja inkább, mint kiabálja: - Segítség! Bácsi kérem, segítsenek! Úgy látszik, ma csupa süket és vak, a más gyerekét levegőnek se tekintő felnőtt jár csak erre. Vagy mégsem? Középkorú nő terem a gyerekek mellett. Ismerős. Egyik közeli iskolában tanít és talán éppen lyukasórája van. Tanáros eréllyel próbálja leválasztani áldozatukról az alkalomszülte kölyöknindzsákat. Nekik azonban nem erő, nem tekintély egy nő. Le is nyanyázzák nyomban és elküldik a ... nahát, odaküldik, arcába röhögve. Teljes csőd? Totális vereség? Kisvártatva az asszony is segítségért kiabál. Bokája bánja, de nem visszakozik. Akkor már nincs is miért, amikor végre mellettük terem egy deresfejű, alacsony férfi és a nagyapák nemzedéke nevében kioszt két fölöttébb hatásos nyaklevest, közölve, hogy van ebből a fajta csillapítóból több is a markában. Előbb, arcát tapogatva, a kisebb támadó fogja pucolásra a dolgot, utána a nyakoncsípett és kicsit meg is rázott idősebb. Hátra-hátra sunyítanak szaftos méltatlankodás közepette. Talán ezért nem veszik észre a nyomukban lépkedő asszonyt, aki elrontotta „azzal a töketlen vén hapsival" a játékukat. - Ha nálam van a késem, kiontom a beüt! - fortyogja a serdültebb. U r | • j nem volt ott. Még nem. S ha ott van? Újsághír szólhatna xlUllSien, itt arról, hogy Szekszárd legforgalmasabb pontján, világos nappal, jövő-menő felnőttek közönyös tömegében gyermek banditák szurkáltak meg egy kisfiút. Csak úgy... Szórakozásból... Önöké a kommentár! LASZLO IBOLYA táló híveket, a gyerekeket látogató vasárnapi nagyszülőket. A belvárosi templomnál hallottam egyszer: Megjött a misebusz. Azóta így emlegetjük. - Ahol a helyi menetrendet csinálják, két éve összevonta valaki a szemöldökét. Nem tetszett neki a vasárnapi 1/4 12-es. Csinált belőle az ötösöknek féltizenkettest. A templomosok türelmesek, hát várjanak egy negyedórával többet. A háziasszonyok legfeljebb később teszik fel az ebédet, mire hazaérnek, minek mentek el hazulról? A rosszlábú öregeknek úgyis az a fontos, hogy elérjenek az unokákhoz, legfeljebb megvárják őket a levessel. És ha az anyós egy negyedórával később ér a fiatalokhoz, hát Istenem, még lehet, hogy ezt se bánja valaki. - Tavaly februárban - meséli Pista bácsi - megkérdeztem, hogy nem adnák-e vissza a régi negyedtizenkettest? Három templom népéből örülnének neki az alsóvárosiak, csatáriak. Megkérdezték telefonon a központot, onnan az a válasz jött, hogy a júniusi menetrend már a nyomdát várja, sajnos ezen már nem lehet változtatni. Egy-kétszáz aláírásos kérést meg lehet majd jövőre szervezni, akkor esetleg ezt figyelembe veszik. -hni Inteijű helyett... Félinformációk, részigazságok keringenek a városban az alpolgármester személye körül. A közvélemény tanácstalan az ügyben és a jól értesültek hírforrására támaszkodik, vagy éppen az újságokban keres magyarázatot. Ez utóbbi megoldás sem egyszerű, hiszen a „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja" megközelítéstől egészen a becsületsértést is kimerítő jelzőkig, sokféle megközelítés látott napvilágot. Korrekt tények és adatok legalábbis a személyi kérdéssel kapcsolatban - ez idáig nem jelentek meg. Meglehetősen kusza a kép. A tisztánlátást nehezíti, hogy a Mocfa csárda ügye is az alpolgármester személyével kapcsolódott össze. Olvasóinknak interjút ígértünk dr. Pataki Gáborral a testületi ülésen megtartott bizalmi szavazás apropóján. Nos, ennek végeredménye már közismert, 15 képviselő az alpolgármestertől megvonta a bizalmat, nyolcan mellette voksoltak, egy fő tartózkodott. Ez a zárt ülésen megtartott szavazás azonban jelzésértékű. Ezzel együtt a nyilvánosság előtt bejelentette az érintett városatya, hogy levonja a konzekvenciát és székéből amilyen gyorsan lehet, távozik. A kínos ügy tehát abban a pillanatban lezárul, amikor dr. Pataki Gábor elhagyja hivatalát? Nem valószínű. A következményt éppen az a Posta Péter képviselő fogalmazta meg, aki a bizalmi szavazás indítványával élt. Együtt szálltak a hajóra és négy évre szövetkeztek. Ebből a közös vállalkozásból akart az alpolgármester idő előtt kiszállni, vélte a képviselő. Az okok személyes, magánéleti indítékokra vezethetők vissza, mindez már nem a közvéleményre tartozik. Ez a hallgatási kényszer erősítette fel a másik, valójában ezzel csak részben érintkező és okokozati viszonyban nem álló Mocfa-ügyet. És ha tisztelt olvasó, a tudósításokat olvasva csak a fejét kapkodta, hogy miért nem fizet Sárközi József, mikorra telik meg a dögkút és mennyibe kerül majd a gyepmesteri telep... ne csodálkozzon. Valóban van összefüggés, csak éppen más hangsúlyokkal, mint azt a városlakóknak sugallják. Népszerű dolog persze korrupcióról, összefonódásról beszélni napjainkban, csakhogy a leegyszerűsítés igen sikamlós dolog. Különösen, ha az érvek és a következtetés nem fedik egymást. Mennyivel tisztább dolog lett volna csupán arra hivatkozni, közhivatalt viselő városi vezető felelősséggel tartozik életviteléért, döntéseiért - akár munkaidőn túl is. TAKÁCS ZSUZSA I