Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-18 / 42. szám

1992. OKTÓBER 11. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 3 T etszik érteni? - vált eszperantóról magyarra, amikor fölnéz a programfüzetből, s meglátja arcomon, hogy csak hallgatom, noha érteni sem lenne rossz. Eszperantista ismerőseim sokszor próbáltak már maguk közé téríteni azzal, hogy nem boszorkányosság elsajátítani a nyelvet, aminek nyelvtana (amin rendszerint elbukik a más idegen nyelvet tanulók szándéka) néhány óra alatt elsajátítható. Hát, igen... Mióta csak dr. ^^^ Zamenhof, a lengyel szemorvos közzétette 1887-ben az európai nyelvek szótöveit fölhasználva alkotott mesterséges nyelvének nyelvtanát, ez volt ajándékának a legfőbb csábereje. Persze, nemcsak ez, hanem az az utópisztikusán gyönyörű cél, hogy az emberiség elfogadja azt a nem•

özinek szánt nyelvet, ami ibadítja a Bábelnek tulajdonított soknyelvűség, s túl ezen az elválasztó politikai képzetek bilincseiből. Gáncsolták, gáncsolják, támadták, támadják napjainkban is ezt az eszmét, kótyagos álmodozóknak bélyegezve az eszperantó ennek ellenére gyarapodó híveit. Hazánkban még a kilencszázas évek elején azok sem jósoltak diadalt az emberiség második anyanyelveként kínált eszperantónak, akik elterjedéséért tettek egyet és mást. A jóslatokból viszont kimaradt, mi az, ami miatt az eszperantó képes túlélni hányattatásait. Azt, hogy az emberiség fogékony a testvéri összetartozás eszméjére, igénye a személyes kommu•

ció, az a fajta megismerés, ly a föllépést korunk bajaival szemben egyszerűbbé és talán, talán hatásosabbá tehetné... A Bécsben tartott 77. világkongresszus - mondja Sudár Sarolta - több, mint háromezer résztvevőjével ismét azt bizonyította, hogy az eszme él, ha nem is úgy hódít, ahogy azt Ludwig Zamenhof és követői megálmodták. A világtalálkozó küldöttei a földkerekség 68 országából érkeztek és töltöttek augusztus 1-jéig bezáróan egy hetet Bécsben. Hazánkat maroknyian képviselték, de Szekszárdról öten voltak ott. Nem, nemcsak a saját zsebre menő költségek miatt! A rendszerváltás évei kissé szétzilálták a Magyar Eszperantó Szövetséget is. Már ez sem új dolog. Az eszperantó mozgalom színekben gazdag hazai története soha sem volt hallelujás menetelés a hétköznapi megdicsőülésbe, mert a mindenkori politika állandóan ránehezedett. Nem sokkal 1945 után például azért, mert főként a társadalom szociáldemokrata érzelmű rétegei éltették, propagálták az égy nyelven beszélő emberiség eszméjét. Itt Tolna megyében - nem véletlenül - a nyomdász és vasutas eszperantisták hallattak magukról sokat. - Huszonnyolc éve, még pályakezdő tanárként Pécsett kötelezte el magát az eszperantónak. Ez a bécsi volt a hetedik világkongresszus, amire kijutott Megérte elmenni? - Igen, bár igazából soha sem lelkesedtem a kongresszusokért, a tömeg miatt. Ahol ennyi országból ezrek vannak jelen, nemhogy nehéz, szinte lehetetlen szemmel, szívvel, lélekkel befo

j gadni maradéktalanul a történéseket. Le kell, hogy ülepedjék a világméretű családi együttlét élménye, ami oly módon fölemelő, hogy szinte összeroppantja az embert... - Mit gondol, ha a világ dolgait eszperantisták intéznék, kevesebb gond, baj sújtaná az emberiséget? ...az ember legfontosabb tette... Dr. Velkeyné Sudár Sarolta gyógypedagógus a speciális iskola egyik, beszélgetésre kiszemelt tantermében olvassa nekem az Eszperantó Világszövetség legutóbb hetvenhetedikként, Bécsben tartott világkongresszusának programját. - Én ebben kezdettől hiszek és nem tartom véletlennek, hogy a kongresszus legszebb pillanatai azok voltak, amikor az ökonómia jegyében nem is tudom hányféle vallás hívői együtt imádkoztunk, énekeltünk ezért. - Nyilván módja volt találkozni levelező barátaival is. - Kölcsönösen kerestük is az alkalmat. Ezen a kongresszuson egy japán és egy német barátnőmmel sikerült sokat együtt lennünk. Mindketten pedagógusok. Németországi barátnőm, Helga a régebbi, s már régen — nyugdíjas, lévén hetvenéves. Nem hiszi, milyen sok volt a személyes megbeszélnivalónk. - Árulja el nekem, miért áll egy gyógypedagógiai főiskolát végzett tanár előbb egy sokak által megmosolygott mozgalom hívei közé, s kötelezi magát újabban a hitoktatásra és az egészségesebb életmódhoz segítséget kínáló tanításra is? - Nagyon rövid a válasz. Azért, mert ezek nélkül nem mások, hanem az én életem lenne szegényebb. Ha úgy tetszik, megélhetetlenebb. - Beszélgetésünk jeligéjévé ezért választotta Eckhart mester egyik kevesek által ismert textusát? - Igen. Ő mondja, hogy az életünk legfontosabb pillanata mindig a jelen pillanat, a legfontosabb embere pedig az, akivel most kell leülnünk beszélgetni, mert az ember legfontosabb tette a szeretet. - Ha jól érzékelem, személyében olyan embertárshoz van szerencsém, akinek életszerető optimizmusát a hit, az emberszeretet tápláfja és az a tudat, hogy minél bőkezűbben osztja szét önmagát valaki, annál gazdagabb. Nem érzi magányosnak magát ilyen, napjainkban nem e világi elkötelezettséggel? - Én úgy látom, hogy sokan vagyunk és egyre többen leszünk ilyenek. Esetemben pedig semmi különlegességről nincs szó, csak arról, hogy a helyemen tudhatom magamat. Bár nem mellőzhető momentuma az életemnek, hogy a vezérfonalat az eszperantótól kaptam. - Most, röviddel a 77. eszperantó világkongresszus után, mi a leghőbb vágya? - Az, hogy akármennyire gazdátlannak is tűnik - reményeim szerint átemenetileg az eszperantó mozgalom, sikerüljön végre összehozni és be is fejezni Szekszárdon egy tanfolyamot. - Úgy legyen! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: - ka -