Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-18 / 42. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. OKTÓBER 18. Bizalomvesztés és kényszerpálya Még mindig patthelyzet a gyakorlóiskolában Van is, meg nincs is igazgató az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola Gyakorló Általános Iskolában. Hivatalosan Lukács József igazgatja az intézményt, de a valóság egészen mást mutat. Az elmúlt két tanév egy augusztus végi és egy szeptemberi bizalmatlansági szavazásba torkollt, ahol a tantestület döntő arányban megvonta bizalmát Lukács Józseftől. Aki ahelyett, hogy vette volna a kalapját, távozott volna székéből, betegállományba vonult. így jogilag sérthetetlen a személye, egészen addig legfeljebb egy évig -, amíg táppénzen marad. - Hosszú kényszerpálya ígérkezik vélekedik a város közvéleményét is foglalkoztató ügyről Gergely János, a főiskola főigazgatója. - Ez szomorú, hiszen az iskolában kialakult helyzet mindenképpen hatással van a kollégákra, a munka minőségére, legfőképpen a gyerekekre, sőt tágabban az iskolát körülvevő társadalmi közegre. Ezzel együtt meggyőződésem, hogy a pedagógusok helyesen jártak el. - Megbocsásson, de nem a kollegialitás, a mundér védelme mondatja ezt Önnel? - Nem, igyekszem objektív lenni ez esetben is, de gondolja csak meg, én is ezt a mundért hordom! Nem mindegy, hogy milyen a belső légkör, ha ez bármi által sérül, az kihat a teljesítményre, tehát lépni kell. Muzeálissá vált eszközök A történet két esztendővel ezelőtt kezdődött, amikor a gyakorlóiskola élén igazgatóváltás történt. Ketten pályáztak és a tantestület szakmai érvek alapján a Baranya megyei közigazgatás szakfelügyelője mellett szavazott. Egyesek szerint elsősorban a másik, a szekszárdi pályázó elleni választás volt ez, de tény, hogy Lukács József szakmai elképzelései sokkal többet ígértek... Hangsúlyozni kell, hogy az új direktor nem azonos dr. Lukács Józseffel, aki július 1-jéig igazgatóhelyettesként felügyelte a gyakorlati oktatást, ma a pedagógia-pszichológia tanszék vezetője. A sors iróniája, hogy éppen ők ketten nem tudtak kellőképpen együttműködni. Pontosabb a megfogalmazás így: ők sem, hiszen már az első tanév után kiderült, a pedagógusok egy része sem talál igazi partnert az új igazgató személyében. Figyelmeztető lehetett volna a már akkor hallható észrevétel; az alulinformáltság, a belső szervezési gondok, a korszerű technika, az eszköztár kihasználatlansága. Találó a főigazgató megállapítása: a korszerű eszközök muzeális darabokká váltak. Mégis időt szavaztak neki. Eközben lépett a színre július elsején Gergely János új főigazgató, aki legelső munkanapján az éppen felvételiztető elődjét kereste fel, majd a gyakorlóiskolába ment. Ez a figyelem a gesztuson túl jelzésértékű. Ugyanezen a napon járt le dr. Lukács helyettesi megbízása a volt főigazgatóval együtt, az ő helyét a mai napig nem töltötték be, átmenetileg Gergely János végzi az ehhez kapcsolódó munkát, így a gyakorlati képzés szakmai felügyeletét. A nyár végén tovább hatalmasodtak a gyakorlóiskolában az elégedetlenség hullámai. Egy olyan tanévet zártak, amelyet nem követett záróértekezlet, ünnepélyes tanévzárót sem tartottak. - A jogszabályok lehetővé teszik, hogy a tanévzáró és -nyitó értekezletet egyszerre tartsák az iskolákban. Más kérdés, hogy én amellett vagyok, az elvégzett munkát a friss élményekkel, gondolatokkal zárjuk le és ilyenkor kínáljuk meg magunkat az új év terveivel. Igaz az igazgatónak is hoszszabb ideje lehet nyáron a feldolgozásukra - vélekedik Gergely János. Nem dokumentálták... Nem ezt történt. Ezzel szemben, vagy talán ennek egyik következményeként a testület elégedetlensége már júniusban lávaként zúdult az igazgatóra és általában a vezetőkre. Bizalmatlansági szavazáson kiderült, hogy kollégái nagy része nem akatja őt ebben a szerepkörben. - Ezt a markáns testületi álláspontot nem dokumentálták, jegyzőkönyv, de egy emlékeztető sem készült róla - mondja a főigazgató. Érthetően emiatt, hivatalos úton még az előző főiskolai vezetés égisze alatt sem indulhatott volna vizsgálat az ügyben. így érkezett el augusztus vége, amikor egy vidéki útról hazatérve egészen véletlenül értesült a főigazgató arról, hogy tanévnyitó munkaértekezletet tartanak a gyakorlóban. Neki elfelejtettek szólni. Igaz, néhány percnél nem tartott tovább az értekezlet, csupán azt megbeszélték, ki hol töltötte a nyarat. Két nappal később, augusztus 26án következett az érdemi megbeszélés, ám erről is csak „ad hoc" értesült az intézményvezető: Drámai előadás volt népszínházi művel a színpadon. Fütty nem hangzott el, de azonkívül minden; megjegyzések, grimaszok... Lukács József az ellene felhozott bizalmatlanság nyomvonalán válaszolt a vádakra, önkritikusan, ha még lehet ilyet mondani és minden passzusnál egy kicsit visszairányította a kérdést a feladóhoz. A bizalmatlansági szavazást ezúttal sem lehetett megkerülni, a 42 pedagógusból mindössze hárman voksoltak mellette. Bizalmi szavazást tartottak a helyettesekkel kapcsolatban is: Baksa Józsefné, az alsó tagozat vezetője, a gyakorlati képzés felelőse 24 igen és öt nem szavazatot, míg Csizmaziáné Lovas Erzsébet általános igazgatóhelyettes, a felső tagozat irányítója 18 nem és nyolc igen választ kapott. Tételesen kell bizonyítani Már azt hitték legtöbben, hogy csupán a főiskolai tanácson a sor, hogy meghozza döntését, de a köztisztviselőkről szóló törvény nemrég megjelent végrehajtási utasítása másként rendelkezik. Vizsgálati eljárásban tételesen kell bizonyítani a felhozott vádakat. Ez a vizsgálat jelenleg folyik, de Lukács úr felépültéig sérthetetlen a személye. Csakhogy amit a jog garantál, nem biztos, hogy a lelkiismeret, a józan ész szívesen fogad. Gergely János: - Leültünk beszélgetni a tantestületi ülés után. „Megromlott az egészséged, a reagálóképességed, a morális helyzeted. Az egészségi állapotodat és az iskola érdekét is tedd mérlegre" - kértem Lukács igazgatót. Három nap haladékot adtam. A határidőt betartotta: nem vonult vissza. Pedig a táppénz csak az ő ügyét oldja meg, az iskolát demoralizálja... A patthelyzetben Baksa Józsefné kapott megbízást az igazgatói teendőkre, ő a napokban megalakított szakmai csoportok segítségével birkózik e feladattal. Ma segítségére van Csizmaziáné Lovas Erzsébet, akinek a sorsa újabb kérdőjel. És talán újabb kis tragédia, hiszen beiktatás után Lukács igazgató több pedagógust is megkeresett az ajánlattal, de csak Csizmaziáné vállalta a helyettességet. Egy évre szerette volna, aztán három lett belőle. Most, a második után már őt sem látják szívesen kollégái. Csalódott, ám ha rajta múlik, dolgozza ezt az évet. Hozzáteszik^ elutasítás ellenére is együttműködést tapasztalt a munkában. Ügyében a főigazgató dönt rövidesen. Kényszerpályán áll egyelőre a gyakorlóiskola sorsa. A bizalomvesztett igazgató idegklinikai és mentálhigiénés kezelés alatt áll, ami köztudottan nem rövid távú gyógymód, ráadásul a nyugdíjkorhatárhoz közel talán egy leszázalékolási eljárás első fázisa... Akárhogy is alakul Lukács József életpályája, egyelőre megválaszolhatatlan, akár vezetőként, akár kollégaként vajon viszszatérhet-e ebbe a testületbe, morálisan feldolgozható-e ez az egységes elutasítás? A kérdések kérdése persze az, képes-e felülemelkedni ezen a régóta érlelődött konfliktushelyzeten a tantestület, megtarthatja-e a városban korábban kivívott szakmai nívóját az intézmény, nem sínyli-e meg a töU^ száz kisdiák a felnőttek belső hábo^J ját. Mert a történet igazából erről kell, hogy szóljon. T. Zs. Fotó: - ka -