Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-11 / 41. szám

4 , SZEKSZÁRDI HSAR1AP 1992. OKTÓBER 11. Waregem - Szekszárd Kosárból lesz testvérváros? Az egyetlen ország Európában, ahol az autópályákat és főútvonala­kat teljes vonalon kivilágítják, az Belgium. Az átlagkereset belga frank­ban is kétszerese a magyarnak, és ezek után nem hangzik meglepően az, hogy az egyik legmagasabb életszínvonalon élő nép. A flamand üz­letemberek tehát nem kezdők a business világában - és az utóbbi idő­ben egyre élénkebben érdeklődnek a szekszárdi befektetési lehetősé­gek iránt. Tagadhatatlanul az Európába vezető út a nyugati erős tőke behozatalával kezdődik, és gazdasági kapcsolatok, tapasztalatok meg­szerzésével folytatódik. De kezdjük az elején. Fodor Miklós, a gazdasági bizottság tagja a szüreti fesztiválon fogadta Ware­gem (Nyugat-Flandria) város kül­döttségét. A fiatal képviselő el­mondta, hogy az ismeretség kosár­labda-kapcsolatként indult, négy évvel ezelőtt. A sport, a társasági élet képvise­leti és ismeretségkötő szerepét mi sem bizonyítjajobban, mint hogy a belga urak már most kapcsolatba kerültek a rendőrtiszthelyettes­képző iskolával, és a sötétvölgyi gyermektábort is megtekintették, sőt már belga gyerekek üdültetésé­ről is szó esett. De térjünk vissza az üzletre. Nem titkolható, hogy a flamand üzletembereket a olcsó magyar munkaerő csábította Szekszárdra. Ezen kívül bizalmukat erősíti, hogy városunkban már működik a 100%-ban belga tulajdonú cég, ne­vezetesen a Samsonite. Az önkor­mányzat a munkahelyteremtő be­ruházások támogatása érdekében csak a területet tudja biztosítani a beruházáshoz, melyet egy külön szerződésben, szabályozott kere­tek között, ingyen bocsát a belga fél rendelkezésére. A szerződés­ben vállalt kötelezettségek teljesí­tésének hiányában azonban fizet­nie kell a beruházónak. Magyarul ez azt jelenti, hogy az önkormány­zat által megszabott telekárat 20%­os kamatos kamattal kell leróniuk, ha a (szerződés szerinti) 3, illetve 5 éven belüli 150, illetve 400 fős munkahely teremtése nem valósul meg. Cserébe új, modern technoló­giát importálnak e területre, vala­mint munkahelyet biztosítanak úgy a kivitelezés ideje alatt, mint a megépült üzemben. Emellett járu­lékos beruházásra számíthat a vá­ros. Ezzel nemcsak a szociális se­gélyre szorulók száma csökkenhet, de a jövedelemadónak a városra jutó 50%-a is a megyeszékhelyet gazdagítja. A Schellebelle város­ban található fehérneműüzem „Van de Velde" márkanevének Szekszárdra telepítése annyira elő­rehaladott stádiumban van, hogy már vissza is érkezett Belgiumból a magyar varrónők és műszerészek első csoportja, akik intenzív képzé­sen vettek részt a flamand város­ban. Az első időszakban a szabó­szövetkezet egyes üzemeit bérlik, ám a jövő nyárra az első 40 főt fog­lalkoztató üzem befejezését terve­zik. A bővítés végső szakaszában 400-450 főnek munkát adó üzem létesülne. A waregemi női kosárlabdacsa­patot támogató üzletemberek kö­zül egy szőnyeg és lakástextil, egy női felsőruházat és egy családi há­zas modulrendszert építő és kivite­lező cég képviselője is érdeklődik szekszárdi befektetési lehetőségek iránt. Bízzunk benne, hogy az üzleti tárgyalások mellett a Paul Wielfart (képviselő) küldöttsége által támo­gatott testvérvárosi kapcsolat is jó úton halad. „ „ Kranyecz Zsuzsa „Védelem '92" - kiállítás Szekszárdoíf Az idén tizedik alkalommal rendez­nek kiállítást a védelem - az ember-, a munkavédelem - témakörében. Szek­szárdon ötödször állítják ki a munka­kultúra, a biztonság, a környezet- és tűzvédelem érdekében kifejlesztett eszközeiket, technológiáikat. Ami feltűnt, régebben a nagyválla­latok vettek részt a kiállításon, az idén, úgy tűnik, megjelentek, mintegy felét alkotva a kiállítóknak, a kis-és középvál­lalkozások, az egyéni vállalkozók. Az ok­tóber 13-tól 16-ig nyitva tartó bemutatót és vásárt az érdeklődők a Babits Mihály Művelődési Házban tekinthetik meg. - A kiállítást megelőző sajtótájé­koztatón szó volt többek közt arról is, hogy a Caola cég újabban tudatosan tö­rekszik a környezetkímélő termékek gyártására. A különböző spraykben a freonkiváltásra propán-bután hajtó­gázt alkalmaznak, illetve egyre több pompás terméket hoznak forgalomba, ami a környező levegőt használja fel, így abszolút környezetkímélő eljárás. Aki a különböző ózonlyukakról hall, olvas, az bizonyára nagyra értékeli a gyár ez irányú erőfeszítéseit. Ugyanígy nagy érdeklődésre tarthat számot a má­lyi téglagyár bioháza, amit környezet­barát anyagokból lehet felépíteni, vagy a különböző tűzjelző berendezések, katalizátoros kisgépek, az áruházi tol­vajok leleplezésére gyártott technikai eszközök. A kiállítást a szekszárdi Kreátor Kft., a Babits Mihály Művelődési Ház és a Vegyipari Dolgozók Szakszerveze­ti Szövetsége szervezi. Munkatársunk kérdésére Czirják László a Kreátor Kft. vezető mened­zsere elmondta, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége felkérésére kapcsolódtak be a kiállítás megrende­zésének munkájába, mert a cég profil­jába a kiállításszervezés is beletartozik. Péterfy Lajos, a VDSZ munkavédelmi főellenőre - szintén munkatársunk kérdésére válaszolva - arról szólt, hogy ők elsősorban annak örülnek, hogy a védelem - ebbe a munkavédelem, a tűzvédelem, az általános munkavéde­lem, a baleset-elhárítás, a biztonság­technika mind beletartozik - egyre na­gyobb nyilvánosságot kap. A védelem­mel foglalkozó szakemberek és a fel­használók összehozása, egy asztalhoz ültetése a célja a szakszervezetnek. Működtetnek munkavédelmi klubot is, ahol a gyártóknak bemutatkozási le­hetőséget biztosítanak, a különböző cégek képviselőinek pedig a védelmi módszerek, technikák megismerésé­nek lehetőségét. „Mi csak azt sajnáljuk - mondta -, hogy Heves, Somogy, vagy Veszprém megyében nincs még egy Kreátor Kft., mert akkor a mi munkánk is könnyebb lenne." „Persze ehhez ilyen művelődési ház is szükséges, amely teret ad a munkánknak, mert ^L ismerte ennek nagy jelentőségét" - ^B te még hozzá. Van egy reklámklip, amely már hetek óta fog­lalkoztat. A fényűzően berendezett konyhában áll a csúnyácska, harmincas lány, és már elvirágzott, de még jó karban levő édesanyja. Az anya ször­nyülködik, hogy a lánya hogy bír ennyi edényt el­mosogatni. Talán egy nagy vendégség szüneté­ben szöktek ki a konyhába: tegyük fel, az évek óta özvegy vagy elvált anya elhozta bemutatni új ba­rátját, egy ezüstös bajszú, sportos öregurat. Az egyedül élő lány, persze mint mindig, most is ki­tett magáért... S így válaszol az anya szörnyülkö­désére: - Van egy barátom, aki segít. - Mosolya hamiskás, enyhén gunyoros. Mire sértődötten és féltékenyen: - Van egy barátod? És legalább jó­képű? - Ugye, minden világos? Sértődött, mert nem avatták be a titokba, és féltékeny, mert min­dig is az volt - megesett, hogy a lány időnként fel­bukkanó, de bizonytalan udvarlóit magához csá­bította (négy-öt évvel ezelőtt még nem is lehetett nehéz dolga); s az, hogy a barátról rögtön a jóké­pűség jut eszébe, szintén többértelmű. Egy: az ő csúnyácska lányának csak egy gorilla udvarolhat, kettő: valószínűleg elégedetlen koros partneré­vel, úgy érzi, ő még mindig szebbet, jobbat, fiata­labbat érdemelne, s hátha most itt az új lehető­ség... A lány is elérti vag elérzi, mi kavarog anyjá­ban, mert csipetnyi hatásszünetet tartva, kivágja az adut: - Nekem a SUNLICHT a barátom. - Es elkezdi magyarázni a citromlét is tartalmazó mo­sogatószer előnyeit, olyan lelkesen, mintha való­BAKA ISTVÁN Sunlicht ban egy barátról - egy fekete szemű, rekedtes hangú, after shave-illatú férfiról beszélne, aki ráadásul még házias is: utánamegy a konyhába, és a remek vacsora jutalmául kiveszi kezéből a mo­sogatószivacsot... Lelkesedése az anyát is magával ragadja, egy tisztán csillogó üvegtálat ő maga emel a fény felé: - Nahát, az odaégett zsírt is eltüntette! Még felmutatják a mosogatószer dicsfény övez­te flakonját, s már búcsúznunk is kell a klassziku­sokhoz méltóan tömör, feszültséggel teli, alig egy­két perces jelenettől, amely fölött Anton Pavlovjcs Csehov és Ingmar Bergman, sőt Sigmund Freud szelleme lebeg. Mindig katarz ist élek át, ha látom... Csakhogy én tovább szoktam pergetni. Az el­virágzott, de még mutatós szépasszony rövide­sen távozik ezüstbajszú gavallérja karján. A csú­nyácska, társtalan, gyerektelen életébe rég bele­törődött lány magára marad. Mint mindig, mióta elköltözött az anyjától, ahol a házi cseléd szere­pét töltötte be, s ahová a néha-néha feltünedező fiúkat sem volt ajánlatos felvinnie - tudjuk, miért. De hiába az önálló lakás, most már nem jön senki. Senki, csak néha az anyja és... A lány­nak megfájdul a feje. Hirtelen elhatározással ki­megy a konyhába, kiszedi a szárítóból a tányéro­kat, az üvegtálakat, és sorra a kőhöz csapdossa őket. Üveg- és porceláncserepek röpködnek, és ő diadalmas mosollyal tör szét mindent, mindent, ami erre az átkozott estére és egész elrontott éle­tére emlékezteti. Végül fogja a flakont és az összes SUN­LICHT-ot kiönti a lefolyóba. (Azt hiszem, elfelejtettem közölni: EZ ITT NEM A REKLÁM HELYE.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom