Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-11 / 41. szám

1992. OKTÓBER 11. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 5 Forog az idegen? Forgunk idegenben? A címben feltett kérdésre az elkövetkezendőkben igyekszünk majd válaszolni, de csak módjá­val. Az idegenforgalmi világrang­listán nem jegyzett megyénkben az idei helyzetet tudakoltuk. A „szezont", aminek lassan a végén járunk. Csakhogy ez a gyűjtőfo­galom éppúgy nem pontos, mint sok más. A Balatonnál a szezon a fürdőzés függvénye. A Kékeste­tőn a hóé. A Gemenc Hotelben a vadászatok ideje számít szezon­nak, ami tavasz és ősz, mely utóbbinak még csak az elején va­gyunk. Az egyedül hitelesnek elfo­gadható KSH megyei igazgató­ságának nyilvántartása szerint ^fcuártól augusztus végéig 33 ^Sernél valamivel több vendég látogatta meg megyénket. Ebben persze az atyafiságosan lakott szobák nincsenek beleszámítva, hanem csak az úgynevezett „kereskedelmi szálláshelyek". A vendéglétszám a tavalyi hasonló időszakhoz mérten 107 száza­lékra gyarapodott. A sokkal fontosabb itt töltött éjszakák száma, ezen belül a külföldieké, csökkent. Ugyanis frontországnak számí­tunk. Ezt idehaza mi polgárok nem szeretjük észrevenni, a hon­védség vezérkari főnöke remél­hetőleg igen. A vendégéjszaka azért érdekes, mert aki tovább marad, az remélhetőleg többet is költ. Ki váija őket? Amikor a megfelelő szaklap, a TRAVEL TRADE GAZETTE 1992. évi 15. számát elolvassa, akkor még az idegenforgalmi ügyekben nem egészen járatlan újságíró is a fejéhez kap. A 2/1992 (I. 13.) IKM sz. rendelet szerint legálisan csak az olyan szerv, intézmény vagy magán­személy folytathat idegenfor­galmi tevékenységet, ahol leg­alább középfokú végzettségű szakember (tehát nyelvtudás), iroda, telefon, telefax áll ren­delkezésre. Magyarországon a birtokunkban lévő lista szerint ebben a pillanatban ötszázegy ilyen létezik. Ami a korábbi két­ezerrel szemben kétségtelenül örvendetes visszafejlődés. A ko­rábbiak többségétől, az ilyenektől ugyanis határainkon kívül egyszerűen rettegtek és valószí­nűleg igazuk is volt. Tolna me­gyében legjobb tudomásunk sze­rint 27 idegenforgalmi szervezet működik. Egy részük nem is sze­repel az előbb említett több mint félezres listán, de ez most ne iz­gasson bennünket. A legrangosabbak központja a megyeszékhely. Címünk szerint is ennek lapja vagyunk, tehát ezekkel foglalkozunk. Tömören, a következő folyta­tásokban. (Folytatjuk.) Ordas Iván A héten írták Új műholdbébi • Újabb műholdas televízió a látha­)n. No nem a kormány által ösz­szegrundolt Hungária Televízió. Ez a Budapest 1. nevet viseli, tulajdonosa német, az induláshoz nélkülözhetet­len tőke is Németországból jön. (Kurír) Német műholdas tévé ­magyarul A magyar kormány üdvözli, hogy hazánkban és a környező országok­ban egy garantáltan objektív hírforrás jelenik meg, s ezzel megszűnik az in­formációs monopólium. (Magyar Nemzet) Híradó hét nyelven A Bp. 1. televízió-adás az Amerika Hangja (Worldnet) részvételével készül és adásait mindazokban az or­szágokban lehet majd venni, amelyek az Astra műhold hatókörzetébe tar­toznak. (Népszabadság) A napi huszonnégy órás műsor­ban 10 alkalommal közvetítenek hír­adót. A kelet-európai nézőkhöz szól­nak magyarul, angolul, németül, szlo­vákul, románul, szerbhorvátul és egy kulturális műsorban franciául. (Népszava) Evangélium „Nézzünk fel Jézusra!" Zsid. 12,2 A kiragadott idézet mögött az a bibliai meggyőződés áll, hogy akik ezt teszik, azok „lelkükben megfáradva nem csüggednek el". A megfáradás, kimerültség, elcsüggedés, reményvesztés mind a Jé­zusra felnézés elmulasztásából eredne? Nézzünk néhány példát a Bibliából! A társadalmi ranglétra legmagasabb fokán állók, a főpapok, a helytartók lengzték Jézust, de lenézően gúnyolta őt a vele együtt megfeszített gonosztevő is, aki a társadalom legalján volt. Nem a Jézust lenézők csoportjához sodródott-e a Mesterét megtagadó, vagy őt eláruló tanítvány? Tanulságos lenne nyomon követni mind­annyiójuk életútját. Hogyan követte a megfáradást az elcsüggedés, majd a végső talajvesztés. Elég azonban ha Júdás öngyilkosságát említjük az egyik oldalon, míg a másik oldalon felidézhetjük a Jé­zusra „felnéző", megtérő latrot, aki a felemelő ígéretet kapta Jézus­tól: „Még ma velem leszel a paradicsomban." A bibliai példáktól a mai tapasztalatig nem túl hosszú az út. A Jézust lenézők minden bizonnyal csendesebbek, mint a főpapok. De vajon jobbak-e a Róla nap mint nap megfeledkezők, őt semmi­be vevők? Nem végzetesen népes-e a magukra „felnézők", az em­bert istenítők tábora? Nemcsak népes, de felettébb hangos is, any­nyira, hogy sikerül elterelni a közfigyelmet egyrészt arról, hogy Valakit sértően semmibe vesznek - másrészt arról, hogy a „lelkük­ben megfáradtak, elcsüggedtek" roppant terhe mindent lefelé húz. El nem fáradó, el nem csüggedő, nem magukra mutató, maguk­ra felnéző, hanem a Jézusra felnézés felemelő erejéről bizonyító példával szolgáló életekre van szükségünk! Szilvássy Géza református lelkész Szekszárdi történetek A déli kertváros és a Tartsay lakótelep A déli kertvárossal kezdődött minden. A lakótelep csak utána kezdett épülni. A sorrend ez volt. Az ötvenes évek végén Körö­si Károly, a már akkor sem fiatal mérnök és egy figuráns kezdte el a munkát a mai kertváros he­lyén. Napokig taposták az érés­ben lévő kukoricát és mérték rendületlenül. Kijelölték az ut­cák, közművek nyomvonalát, ez volt a feladatuk. A mára már hatalmassá nö­vekedett területen rengeteg csa­ládi ház található, de van ipar is bőven, hiszen itt a valamikor szebb napokat látott TÁÉV, a patyolat, van már kút, üzem­anyagkút is, nem is akármilyen, hanem Shell. Maradtak azonban szürke, meg fekete foltok is, hiszen a kertváros déli csücske, a Csiká­gó, nem dísze semmilyen város­nak és semmilyen rendszernek sem. Ma még áll, gyanítom so­káig állni fog még. Maga a lakótelep, a laktanya mögött egy egészen más történet. Mocsaras, vizes terület volt még a hatvanas évek legelején is. Nem volt itt semmi sem, csak egy fut­ballpálya, a régi Dózsa-pálya, a ki­felé vezető út, a mai Tartsay út, igaz egy kicsit más nyomvonalon, az út mellett pedig már állt egy csúnya, szürke épület, úgy hívták, az ávós laktanya. Ma óvoda, meg egyéb, a BM területe. Szóval a lakótelep helye mély és vizes volt. Fel kellett tölteni földdel. Úgy is lett. Ezerkilencszázhatvankettő nyarán egy pesti szállítócég sok teherautója hetekig hordta a föl­det a Remete-kápolna mögötti hegyről. Egy hatalmas kotrógép vágta, rakta a földet, míg a végén az egész területet sikerült feltöl­teni. Az hogy ez a terület vizes he­lyen van, persze nem titok. Az ott lakók tudják, érzik is, no nem ilyen száraz években, ha­nem amikor az idő normális és néha esik is. Ilyenkor megtelnek az alagsorok, a pincék vízzel, és aztán lehet szivattyúzni. A toronyházak és a játszótér helye volt a valamikori Zunger. Itt nyáron természetesen víz állt, télen meg korcsolyapálya volt a szekszárdi nebulók legnagyobb örömére. Egy-két érdekesség. A mai mentőállomás helyén harminc éve például egy faipari vállalat működött. A fogtechnika még nem létezett itt, ezen a helyen és a tűzoltólaktanya is újdonság­nak számított. Mára gyakorlatilag megtelt a terület. Városias, helyenként szép részek gazdagítják a város­nak eme sokak által lakott ré­szét. -tüke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom