Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-04 / 40. szám

12 , SZEKSZÁRDI USARNAP 1992. OKTOBER 4. Bal felső sarok Az eddigi nem várt magabiztos diadalok után találkoztam olyan kézilabdás szurkolókkal, akik ha nem is tragédiaként élik meg, de tanácstalanul állnak a HSE-Szigma női kézilabdacsapatának győri veresége kapcsán. A zsinórban elért négy győzelem hatása alatt nem értik: ez meg, hogy fordulhatott elő... A két nagyszerű ukrán (Krementsova, Skral) érkezésével minden mintegy varázsütésre rózsaszín lett, egyesek már az NB l-re koccintottak és dörzsölgették a tenyerüket. Hiba, mi több nagy hiba volt, merem remélni, a játékosokat még nem fertőzte meg" e realitást nélkülöző szemlélet. Vagy ha néhányukat mégis, akkor a győri vereség segít a reális értékítéletben, a kijózanodásban. Tény, hogy a két ukránnal a vártnál messzebb el lehet jutni, egy ilyen erősítést követően bele lehet szólni olyan kardinális kérdésekbe, mint a dobogós helyezések, de... Szeretnénk arra ráirányítani a figyelmet: ne csupán a felszíni jelenségek, a gyors siker aspektusából közelítsünk a HSE-Szigma női csapatához. Ez utóbbiak az esetek többségében nem tartósak. A pillanatnyi eredménynél fontosabb, a majdani szekszárdi minőségi kézilabda megteremtésének szempontjából, hogy az új tréner, új típusú, szakmailag elismert edzéseinek hatására, miképpen fejlődnek technikailag, taktikailag a szó igazi értelmében hazai játékosok, miképpen változik, színesedik, bővül a csapat játékmódja, maga a taktikai repertoár. Ilyen szempontból a győri mérkőzés - a vereség ellenére kedvező - a későbbiek során feltehetően sikert eredményező - tapasztalatokkal is szolgált... Sportműsor Szombat Asztalitenisz NB I.: Húsipari SETolnai SE (11). Vasárnap Labdarúgó NB II.: ESMTK-Szekszárd (15.30). Kosárlabda NB I.: Komló-KSC Szekszárd (17). Kézilabda NB I/B.: Caola-Húsipari-Szigma (15). Szevasz-kupa Az SZPSE-Dunaferr mérkőzésen (2-0) munkatársunk 0-6-ig a következőképpen látta a Szekszárd játékosainak teljesítményét: Mausz (-) - Koller (4), Dzsinovics (4), Agapov (4), Nagyfalusi (3) - Naumkin (3), Bozsér (4), Kvanduk (3), Kalmár (3) - Horváth P. (-), Varga (4). Csere: Pilisi (3). Ránk mosolygott a királynő II. r Ujabb „muzsikus" a Némeíh-csapatban Kevés tréner hordozza magában... ama képességet, hogy a tehetség hamisítatlan jegyeire, ha úgy tetszik isteni szikráira idejekorán ráleljen, Németh Gyula, talán azért mert maga is kiváló futó volt és a legendás Híres Lászlónál tanult; tanult azért, mert mindhalálig rajongásig imádja ezt a sportágat; azon kevesek egyike, akik szinte „lokátor érzékenységűek" a tehetségre... Keresve kutatja, kutatva keresi a csiszolatlan gyémántokat, az ő szavaival élve - „muzsikáló" lábú futókat. S eljött a kilencven szeptembere, amikor is a Pollack utcai edzőpálya csőkorlátját támasztotta, s egy bizonyos Acsádi Gábor névre hallgató 13 éves fiúra jelezni kezdett a radar. Aki még nem tudná ez a tanulmányait az 505-ösben éppen most kezdő, ifjú titán 15 évesen ötszörös bajnok. A nyúlánk, remek fizikai adottságú fiú igazán nem cifrázza a dolgokat: neki teljesen mindegy, hogy 1500 méterről vagy éppen a közép- és hosszútávfutás egyik klasszikus számáról, az ötezerről van szó, nemes egyszerűséggel megnyeri. S úgy, ahogy a nagykönyvben NINCS megírva!!... - de erről még később bővebben. Ha netán a most hétvégén zajló újabb korosztályos bajnokságon az öt- és tízezer méteres táv valamelyikén is, vagy esetleg mindkettőn, diadalmaskodik - a mezei OB-én ötezer méteren már megtette ezt - akkor semmi kétségünk afelől: a közeljövő talán legnagyobb hazai futóígérete járkál körülöttünk. Olyan, aki alapadottságok dolgában, a középtávfutók között szekszárdi viszonylatban etalonnak számító Balogh Gyulánál is jobban áll. (Nesze neked Németh Gyula, az igazi babérokat már nem te fogod learatni!?...) (N. Gy.: „Ilyen tanítványom, versenyzöm még nem volt. Olyan taktikát alkalmazott a háromezer méteren, amire nem volt ellenszer, riválisai látva azt, hogy mit csinál, mire vállalkozik - egyszerűen „maguk alatt" voltak. A harmadik kör után - „Aki bújt, aki nem, megyek"jeligével - elkezdte a hajrát és végigvezetve biztosan nyert. Az 1500-on produkált siker pedig külön téma, ehhez végül is semmi közöm sincs. Én általában - most a SporTolna Futóklubnál is - háromezertől a maratoniig készítek fel versenyzőket, az 1500 már nem igazán az én műfajom. A feleségem, Zsuzsa javaslatára indítottuk el ezen a távon, mert edzéseredményei olyanok voltak. Itt és most nem csupán győzelmekről volt és van szó, mint a tavalyi évben. Ekkor még a szűkebben és tágabban vett szakma nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, de most... Látva azt az érett futást, emivei engem is meglepett, gratulációk egész sora érkezett. Mit mondjak, már ezért megérte, hogy az infarktusom után nem fordítottam hátat az edzőségnek - amit az orvosok is javasoltak - hanem újra nekivágtam és elindítottam a pályán egy ilyen tehetséget.") A kellems gond bizsergető érzése keríti hatalmába az edzőt, amikor a szakágon belüli specializációról faggatom. (N. Gy.: „Nem tudom igazándiból, csak sejtem. Talán az öt- és tízezer, aki így tud nyerni háromezren...szóval..., nos abból még lehet egy kiváló háromezres akadályfutó. Olyan, mint Balogh Gyula vagy még annál is jobb, - ez utóbbit de szeretném.") A már csiszolatlan gyémántnak nem nevezhető főszereplő Acsádi Gábor csendesen hallgatja az edző.és az újságíró között zajló dialógust. Ő, akinek az élet más szférájában a szürke középszerűség jutott osztályrészt^ nem tudja mire vélni a dolgot. Igaz^P még nem tudta megemészteni azt, hogy valami - és ez a futás - akarvaakaratlanul, de reflektorfénybe helyezte az elmúlt két évben. A képzeletbeli fénycsóvák még zavaiják. A civil életről nem tud mondani semmi érdekeset. Az iskola és a futás létezik számára. A sztorihajhász firkász ezúttal nem bánná, ha pár év elteltével ez utóbbi - az olvasót különösebben nem lázba hozó - tőmondatot lenne kénytelen megismételni, újra leírni. Ez esetben még tanúi lehetnénk egy magyar kiadású Viren felcseperedésének. Tudják, ő volt az a finn csodafutó, aki az utánozhatatlan hosszú hajrájával „ette meg" a világot, benne a legyőzhetetlennek hitt négereket... Lénárt kesergője Háromszázezret vettek ki a zsebemből" » Mint ismeretes, a Magyar Olimpiai Bizottságnál minden megszerzett olimpiai pont - a második helytől százötvenezer forintot ér. A MOB bővítette a jutalmazási kört: a hetedik helyért fél pont, míg a nyolcadikért negyed pont jár, vagyis az ennek megfelelő összeg. A kilencedik lett szekszárdi Lénárt Ferenc súlyemelő előtt éppen becsapódott az a bizonyos pénzes kazetta. - Az alig valaminek számító városi, megyei egyesületi elismerés után roppant érzékenyen érint a dolog mondta az edzéseket újrakezdő, már EB-bronzig is eljutó versenyző, majd így folytatja: - Ha jól belegondolok a válogatotton belüli torzsalkodás, a hozzá nem értés háromszázezer forintot - ez nettóban értendő - vett ki a zsebemből. - Mégpedig? - A szakításban ahhoz képest, hogy magyar csúcstartó vagyok, ahhoz képest, hogy milyen erőállapotban voltam Barcelonában, rosszul, kishitűen versenyeztettek. Három jó fogásommal csak a 115 kilóig juthattam, pedig a 117,5 egyéni csúcs bennem volt. Ez a két és fél kiló az ötödik helyet jelentette volna számomra, vagyis félmilliót, nagy valószínűséggel félmilliót vettek ki a zsebemből. - Hanzlikra vagy a dokira neheztelsz, mert - ahogy a főtitkártól tudjuk - a hatáskörök nem voltak világosak? - Hát nem. De hagyjuk, ez már édesmindegy... nekem. Tömegsport Október 12-én férfimérkőzésekkel indul a városi kosárlabda-bajnokság, a nevezéseket eddig kell megküldeni a városi szövetség címére (7100 Szekszárd, Béla tér 1.). A mérkőzések helyszíne változatlanul a tanítóképző főiskola csarnoka. A versenyen mindazok részt vehetnek, akik nem igazoltak valamelyik szakosztálynál, és 1992. július 1. óta bajnoki mérkőzésen nem szerepeltek. A nevezési díj: ezer forint, melyet a tanítóképző főiskola diáksportegyesülete 840-623-as egyszámlájára kell átutalni. A nevezéshez mellékelni kell a befizetést igazoló csekket. A női bajnokság - ha lesz rá igény - október 29-től indul. A kínai szindróma Wang j cserbenhagyta a húsosokat! A múlt héten még bízva bíztak a Húsipari SE pingpongozói, hogy meghatározó, de felettébb szeszélyes csapattársuk, a kínai vendégmunkás Wang Xuxia önkényes magánútjait megszakítva a csapat sorsa szempontjából fontos rangadómérkőzésekre megérkezik. De helyette egy levél érkezett, melyben a következő áll: apja betegsége miatt azonnal haza kell utaznia, így legközelebb majd januárban toppan magyar földre. A szerződésszegő kínai nagy bajba hozta a csapatot, nélküle a 4-6. helyek egyikének megszerzése majdhogynem erőn felüli feladat. Sáth Gyulának fő a feje: hogyan tovább? Ráadásul a hétvégén a későbbi helyezések szempontjából is fontos presztízsrangadóra kerül sor: Húsipari SE-Tolna meccs lesz, amit a balkezes, tollszárfogásos Wang nélkül kell megvívni. i i