Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-13 / 37. szám

12 SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. SZEPTEMBER 13. Bal felső sarok Jenei Imre labdarúgó szövetségi kapitány szomorúan konstatálva, hogy sérülések miatt megint nem küldheti pályára az általa megálmodott csapatot, a luxemburgi elutazás előtt meg nem értésének adott hangot: miképpen lehet az, hogy a magyar játékosok szinte periodikusan harcképtelenek. A válogatott sportorvosa bizonyára kellőképpen Jelhomályositotta" arról a szemléletmódról és gyakorlatról, ami idehaza klubszinten a sportorvoslásban kialakult. Amiről - tegyük hozzá gyorsan: - többnyire nem a csapatnál dolgozó dokik tehetnek. Nálunk a szakmai team és a klubvezetés - már az ifjúsági játékos esetében is - nem azt várja el az orvostól, hogy meg-, illetve kigyógyítsa a sérült játékost, hanem: az eredményesség parancsoló kényszerűségének eleget téve, a legrövidebb időn belül állítsa talpra. Sajnos nem az orvos érvei a meghatározóak, a pihentetést idejekorán befejezik, a már elkerülhetetlen műtétet a végsőkig - legalább a bajnokság végéig - elnapolják -, szóval a doki is már át van programozva egy a mai állapotokig vezető tűzoltó munkára. Nálunk még bármelyik sportágban elképzelhetetlen lenne az amit a bolgár súlyemelő válogatottnál láttunk a közelmúltban. Az egyik világhírű versenyzőjük, Botev csak akkor kaphatott teljes terhelést, amikor erre a csak melléje kirendelt térdspecialista doktor - aki egyébként csak ő miatta és csak az ö meggyógyuiásáig tartózkodott az edzőtáborban - erre rábólintott. Persze - Jenei is hamarosan rá fog jönni - a sérülések rizikófaktorai is jóval nagyobbak mifelénk, mint Romániában, ahol dolgozott. A képzetlenségből is adódó durvaság gyakorta, pályafutásokat szakit félbe, ugyanakkor a szabályok által megengedett angolos keménységre sem reagálnak természetesen. Olyan izomzattal, testfelépítéssel, amilyen nekik van, nem is csoda... SZEVASZ-kupa A Szekszárd-BKV Előre mérkőzésen munkatársunk a következőképpen értékelte 0-6-ig a SZPSE játékosainak a teljesítményét: Mausz (4) Koller (3), Dzsinovics (4), Agapov (2), Nagyfalusi (3) - Naumkin (4), Bozsér (3), Kvanduk (3), Kalmár (2) Horváth P. (5), Varga (3). Csere: Pilisi (3). Sportműsor Szombat Kézilabda NB I. B: MALÉV-Húsipari-Szigma 11.45. Vasárnap Kosárlabda NB I.: Szolnoki MÁV-KSC Szekszárd 17 óra. Sok múlik az új centeren A „dobógépek" elviszik - de meddig? - a csapatot Az új bajnokság (női kosárlabda) kezdete előtt a fő kérdés a régi: fel tud-e majd kapaszkodni a KSC Szekszárd női csapata a felsőház immáron tizenkét csapatot szállító szerelvényére. Persze erre a kérdésre a késő téli, kora tavaszi időpontban kaphatunk választ, de gondolataink már erre kalandoznak. Mert a tavalyi két nagy rivális, a Kecskemét és az OSC feljebb léptével tutira vesszük, hogy az elátkozott „fakóban", a B csoportban a mieink jelenthetik az igazi színt. Valahogy a felkészülési tornák - élén a Sió Kupával - ezt sugallták, vagyis az alapbajnokságban nem lehet prob-„ léma. - Tényleg nem? - indítottuk a bajnoki beharangozásnak is felfogható dialógust Németh József vezető edzővel. - Abban az esetben, ha két meghatározó, úgymond ponttermelő játékosunk, Kranyecz Zsuzsa és Várkonyi Gabi végig rendelkezésünkre áll, úgy érzem nem lehet gond, nekünk kell a B csoport élén végezni. De egyikük tartós kiesése esetén ez a favorit titulus megkérdőjelezhető. Na ebben az esetben is a B-sek élmezőnyébe kell végeznünk. A rájátszás az egy külön tészta. Nagyon remélem, hogy játékunk addigra fejlődik, csiszolódik és pszichésen is eljutunk arra a pontra, hogy esélyeinket valóra tudjuk váltani. -AB csoport mezőnyében - a gyéren csordogáló hírek következtében szinte alig ismerjük őket - mely csapatfok) jöhetnek számításba riválisként. - A nyári játékosmozgások következtében jelentősen erősödött a Soproni Postás - nemcsak az A csoportos SVSE-től, hanem máshonnan.is mentek hozzájuk játékosok. A KÖZGÁZ pedig három úgymond kész játékossal - felsőházat is megjárt - játékost igazolt. - A Szekszárdnál pedig két játékos - Pott és Jemcsenkó - ment, két új Szabó Mónika és Gontarejeva - jött. Játékerőben mit jelent ez a változás. - Úgy érzem, erősödést. Gontarejevától lényegesen határozottabb és eredményesebb centerjátékot várok, mint elődjétől. Tudom, a Sió Kupán látottakból nem ez következik, de ez csak egy volt a felkészülési tornák közül, a legutóbbi pozsonyin egészen más volt: „gólokat" dobott, előkészített és... szedte a lepattanókat. Ez utóbbiban királynak kell lennie, de a pozíciójátékban is várom tőle az egyéni, profi megoldásokat. - A büntetés jótékony hatását már is érezhettétek? - Úgy érzem keményíteni kell a volt szovjet játékosokkal szemben, a próbajátékokon, ahol a szerződés dől el, megmutatják minden erényüket, utána pedig lazára váltanak, valahogy úgy fogják fel az egészet, hogy egy „pusztai" csapatban kosaraznak, gyorsan leengednek. Nem szabad megengedni. - Pottot tudjátok-e pótolni, mire lehet képes a jó előjelekkel érkező Szabó Mónika? - Attól függ melyik Pottot? Az utóbbi időben látottat könnyű szerrel, a régebbit?... Talán az egyre harcosabbá, ezáltal aktívabbá váló Zerényi Szilvia megoldja azt a feladatot, amit ő látott el. Ha ponterőben nem is, de másban valószínűen. Szabó Móni - noha a tehetsége elvitathatatlan - még egy érésben lévő játékos, nem tekinthető a csapatba azonnal beépíthető kész embernek, vele a választék bővült. - Ez azt is jelenti, hogy az idén több szerephez jutnak az epizódisl/^m Időnként kaptál kritikákat a szurkolóktól amiatt, hogy akkor is makacsul ragaszkodsz a csapatot húzó „dobógépekhez", ha éppen betliznek a pályán?... - Nem tehettem mást, az éles meccseken egy-egy rosszabb periódusukban is a kulcsemberekben bíztam. Most, hogy kezdek teljesen megismerni mindenkit, tudom, milyen munka, mennyi mérkőzés van mögöttük, növekedni fog a pályán eltöltött idő Szabó Noéminél, Csordásnál és Biharinál. - A kezdő ötösből négy emberre tuti tippünk van, de az ötödiket nem egyszerű megmondani. - Akkor diktálom a szerintem legideálisabb kezdőcsapatot: Kranyecz, Várkonyi, Badics, Gontarejeva, Zerényi. Kicsi „zsold", nagy élmény Váncsa, a maratonista Ahhoz képest, hogy az ország első három maratonfutója között van, nincs reflektorfénybe. Mert mint megannyi valamire való közép- és hosszútávfutó ő is függetlenítette magát az országos atlétikai szövetségtől, menedzserirodára lelve a maratonfutás zsoldosaként járja a világot. Váncsa Dénes persze szívesen maradt volna a Magyar Atlétikai Szövetség, vagy akar a világszövetség kötelékében, de a szükség nagy úr volt. - 90 nyarán megszűnt az AC Szekszárdnál a félprofi státuszom, a negatív folyamatok következményeként gyorsan az utcára kerültem. Nem volt más választásom, minthogy valamely menedzserirodának eladjam magamat. S az, hogy futottam már 2 óra 15 percet is, nem volt rossz ajánlólevél - mondta a versenyző, aki időközben a SporTolna Triatlon és Futóklubhoz igazolt versenyző lett. - Anyagilag megtalálod a számításodat? A rajtpénzek, a bizonyos helyezések elérése esetén dukáló prémiumok kárpótolnak-e azért, hogy lemondtál hírnévről, dicsőségről. Egy más felkészülési szisztémát követve pontosabban a régit - még akár az olimpiára is kijuthattál volna. - Nem a pénz az érdekes nekem. Évente 100-150 ezer forintnál többet nem futok össze, így esetenként ki kell egészíteni a jövedelmemet, de a világlátás az, ami izgat engem ebben az egészben. Eljutottam Japánba, bejártam Európát, Franciaországban már szinte törzsvendégnek számítok. A Brianchonban megrendezett félmaratoni versenyen - cserébe azért, hogy előtte a Francia Alpokban két hetet ingyen eltölthettem a rendező által felkínált magaslati edzőtáborban - lemondtam a fix rajtpénzről is. - De nem lenne célravezető legalább egy évig kiszállni ebből a turisztikai szempontból valóban nagy lehetőséget kínáló „hajóból", keményen tréningezve további perceket lefaragni abból a lassan szakállas 2 óra 15-ből, amit egyszer már, megfutottál, s úgy visszatérni a maszekba. - Ez nem ilyen egyszerű, az ember örül, ha rábukkan egy őt felkaroló menedzserre. No meg anyagilag sem vagyok úgy eleresztve, hogy lemondhassak arról a pénzről, amit kapok, nyerek. Más lenne a helyzet, ha egy klub - mégha létminimumon is de eltartana. De így is van esélyem arra, hogy javítsak az eredményeimen, s esetleg egyéni csúcsot produkáljak. Ehhez igazítjuk majd a jövő évi versenyprogramot, no és bízva-bízok a régi edzőpartnerek visszatérésében, úgy tűnik, Sárközi és Kófiás hozzám hasonló céloktól vezérelve újrakezdi a futást. - Milyen helyezéseket értél el az idén? - Chelbourgban összejött egy negyedik hely, míg a szintén francia versenyen, egy félmaratonon ötödik lettem. A hátralévő két versenyem közül - St. Dizierben és Velencében - az egyiken hasonló eredményt várok.