Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-13 / 37. szám

1992. SZEPTEMBER 13. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Challenge Day-vel Barcelonába Május 24-i számunkban írtunk arról, hogy a „kihívás napján", azaz 27én nulla órától éjfélig hányféle programon vehettek részt a város lakói. Már egy negyedórás séta is pontot ért, és mint jósoltuk, a legszerencsésebbek olimpiai utazást is nyerhettek. Most itt ülünk egyikükkel, Havasi Viktorral, a szekszárdi speciális általános iskola hatodik osztályos tanulójával, aki ott lehetett Barcelonában, amikor a legjobbak mérkőztek az olimpiai érmekért. - Hogy is volt ez, Viktor? - A Jósti bácsi levitt bennünket aznap a pályára - emlékezik. (Jósti •

i egyébként Kiszler József tanár - Felírták mindenkinek a nevét, aki aznap sportolt, aztán engem húztak ki. Majdnem nem mehettem emiatt a balatonszepezdi táborba. - Viktor édesapja megkeresett, hogy a fia nem tud a tábor kezdetekor velünk utazni - mondja Talabos Magdolna tanárnő. - Érdeklődtem, hogy mi a probléma, erre azt mondja, hogy a fia Barcelonában lesz. így tudtam meg, hogy Viktor nyert. Megállapodtunk, hogy egy kis késéssel jön a szepezdi gyerektáborba. * - Amikor jöttünk haza a busszal, apukámék Székesfehérváron vártak rám - idézi fel a nagy napot Viktor -, ott aludtunk a nagybácsimnál és másnap levittek a táborba. - Most azért először az olimpiáról mesélj! - Pestről indultunk autóbusszal. Innét Szekszárdról még egy bácsi jött, aki a sportcsarnokban dolgozik. Genovában aludtunk és két nap utazás után érkeztünk meg Spanyolországba. Nagyon szép szállodában laktunk, minden nagyon jó volt, csak az ennivaló nem. - Miért, nem volt ízletes? . - Rosszul nézett ki. Hús is volt, hal is, de nekem csak a saláta ízlett. Viszont a szállodában volt uszoda is. - Mit néztetek meg? Melyik sporteseményt? - Kézilabdameccset, a birkózást és a kajak-kenut. - A döntőt is láttad, amikor Farkas Péter nyert? - Igen, ott voltunk és nagyon örültünk. Az apukám felvette itthon videóra és elhozta a táborba, úgyhogy ott is megnéztük a többiekkel és az is látszik rajta, hogyan örültünk mi magyarok. Én is benne voltam a tévében. - Akkor volt mit mesélni a táborban... - Még cukrot is hozott nekünk szól közbe Flack Egon, Viktor osztálytársa. - Vett egy pólót is kint, ami nagyon jól néz ki, meg pénztárcát, kulcstartót, szóval jó dolgokat. - Viktor, mit csináltatok, amikor nem volt éppen olyan sportesemény, amire jegyet kaptatok? - Kirándultunk, meg fürödtünk a tengerben is. De az nagyon sós volt, meg nagyon hullámzott. A szálló meHavasi Viktor: „Ott voltam, amikor Farkas Péter nyert" dencéje jobb volt. Meg sokat sétáltunk a városban. A birkózásra pedig vonattal mentünk. Szóval klassz volt minden, de a tábor is nagyon jó volt utána... - Tj-Ka Fiatalok figyelem! A Tolna Megyei Gyermek-és Ifjúsági Alapítvány váija minden olyan Tolna megye területén működő gyermek- és ifjúsági szervezet, klub, egyesülés jelentkezését: ^ -akik szeretnének kilépni a B^ilvánosság elé a gyermekek és az ifjúság helyzetével kapcsolatban, - akik fel akarják venni a kapcsolatot egymással (programok, tapasztalatcsere stb.), - a későbbiekben esetleg egy érdekképviseletet kívánnak létrehozni, - kül- és belföldi cserekapcsolatokban részt kívánnak venni. Jelentkezni az alábbi címen lehet: Tolna Megyei Gyermekés Ifjúsági Alapítvány Szekszárd, Béla tér 6. Tel./fax: 74/11-928. A jelentkezőktől az alábbi adatokat váijuk: - megnevezés, - cím, - vezető-kapcsolattartó neve, címe, telefonja, - működési terület meghatározása, - korosztály, - létszám, -téma. Rendhagyó koncert Szeptember 7., este 9 óra, Művészetek Háza Miről is írjak? Családias évnyitóról, amelyet főiskolánk „gólyáinak" tartottak, egy főigazgatói bemutatkozásról, amely lenyűgözött, egy magas színvonalú koncertről, amely nemcsak egy vidám estét szerzett, hanem maradandó élményt nyújtott? Vagy talán arról a szomorú élményről, hogy a Kodály-módszer megfojtása miatt a ma főiskolára kerülő fiatalok, saját hibájukon kívül nem ismernek zenei alapműveket, s ezért nem tudnak élvezni sem mélytartalmú muzsikát, sem tartalmas-értékes zenei poénokat? Miről írjak? Talán egy hangulatos estéről, amit a hátteret biztosítókon kívül elsősorban három embernek köszönhetek! Gergely János főigazgatónak, Lányi Péter és Balázs István zongoraművészeknek. Időrendi sorrendben mindegyikükről néhány gondolatot... Amikor főiskolánk új főigazgatója „tanulóigazolvánnyal" a zsebében, önmagát is „gólyának" tartva fellépett a színpadra (magára véve az est művészi egyenruhájának számító Benetton-sapkát), személyében jelen volt Európa mindazzal a vonásával, amit szépnek, jónak, értékesnek, követésre méltónak találunk. A pécsi professzor, s az Eötvös-kollégium kiváló tagja halk szavával, végig kézben tartott gondolati gyeplővel olyan hangot ütött meg, amely úgy hiszem, nemcsak az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán, nemcsak a szekszárdi szellemi színtéren, de az egész magyar gondolkodásban gyökeres változást hozhat. „Nem a múltban szeretnék kutatni, a bizalom és a szeretet légkörében szeretnék dolgozni" - hangzott az új vezető szava, majd hozzátette: szolgálni, hiszen a tanítás, a pedagógusmunka - szolgálat! A szép magyar nyelv, az ízes fogalmazás szárnyakat adott a magvas gondolatoknak. Ha én európaiságról hallok, valami ilyesmire gondolok! S minden mondat mögött egy tudós élet aranyfedezetét érezhettük. Jó, hogy az ott ült fiataloknak már nincs sok összehasonlítási alapjuk nagyszabású, vonalas, de semmitmondó beszédekkel. Ha ebben a légkörben tanulhatnak, akkor egy új, gazdagabb pedagógusnemzedék indul útra Szekszárdról. S azután jött a koncert. Oldottan, vidáman, de mindvégig magas mércét támasztva. Az első percben még kicsit kellemetlenül éreztem magam, hisz a rajtam felejtett nyakkendő feszélyezett. A színpadon farmer és póló járta. Azután ez az érzés el is tűnt, mert a két művész éppen azt mutatta meg: mi van a színfalak, a kottafejek, s >a látszat mögött. Nem az az érdekes, mit vettél magadra, hanem az, ki vagy belül, mit adsz, és mit tudsz befogadni. Bach Concertója, Gerschwin sokféle kompozíciójának sajátos, szabad, de épp az eredeti ötletet még jobban kiemelő interpretálása, a Terefere-polka, Joplin Ragtime-ja olyan előadásban hangzott, hogy nem lehetett magunkat kivonni a hatása alól. Szellemes megoldások, apró koreográfiaként jelentkező, de mindig spontán, természetes mozdulatok, hangulatos kis életjelenet (hogyan „takarítják le" a gyakorló zongoristát az iskolában), közvetlen hangvételű konferálás mind-mind azt súgta: itt nem hivatalos, koncertszerű kottaolvasás történik, hisz kell a kultúra az évnyitóra; itt muzsikálás folyik, itt él a zene, itt emberebbé, s élőbbé akarnak tenni mindenkit, aki a nézőtéren ül. Szögletes művészekből, „izzadságszagú" produkciókból van elég kis hazánkban. De élő művészet, élő zene egyre kevesebb. Ezen az estén ez nem volt hiánycikk. Ha Lányi Péter felnőttek számára is több ilyen ismeretterjesztő, oldott hangulatú koncertet tartana-tarthatna, az ő, s munkatársai örömzenéléséből talán újra éledhetne, s lelkesedhetne a szekszárdi zenehallgatók és -élvezők egyre csappanó tábora. harkály