Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-30 / 35. szám

„ SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. AUGUSZTUS 23. 518 Szekszárdi történetek Az iskolákról Valamikor Szekszárdon úgy mondták, hogy a fiúiskola, meg a leányiskola. Az előző a Garay té­ren volt, ott van most is, a lányok meg a patak partján voltak, abban az épületben most a szakmunkás­tanulókat okítják. Ez volt a két nagy iskola. Volt más iskola is, ezek kicsik voltak, de fontosak. A katolikus zárda négy osztállyal a Bezerédj utcában volt, a reformá­tus meg a Kálvin téren. De volt is­kola az újvárosi templom mellett, a Béri Balogh utcában, a Kender­gyárban, Csatáron, Szőlőhegyen. Szóval volt éppen elég. De a meghatározó akkor is ma­ga a pedagógus volt. Meg hát ter­mészetesen mi, diákok, mert hát nélkülünk azért nem lett volna az iskola az, ami. Magunkat nem tar­tom meghatározónak, mert ha nem mi jártunk éppen, akkor járt más. Nagy különbség nem volt közöttünk. Okosak voltunk termé­szetesen, meg szépek is, és akikre csak úgy ragad a tudomány meg miegymás, szóval az az igazság, hogy bizony a tanítókra emléke­zünk ennyi év távlatából. Hatal­mas egyéniségek voltak közöttük. Nem tudom, a mai gyerekek mit tudnak majd negyven év múlva mesélni, mi tudunk. Hadd mondjak egypár nevet: mondjuk a Makk Józsi tanító bá­csit, meg a Gerse Józsi bácsit a kórház alatti iskolában. Meg a Bé­la tériben, amit az előbb nem is említettem, és egyébként lebon­tották, a tér közepén állt a kétszin­tes épület, szóval ott tanított a Ko­vács, meg a Malonyai tanító bácsi. A Kálvin téren meg a Lemle Bélá­né. Voltak persze mások is, de én rájuk emlékezem sok szeretettel és tisztelettel. Nehéz abbahagyni a sort. Volt még a Kubanekné, meg a Kertainé, aztán a Nusi néni, a László Pista bácsi felesége, vagy a Raffai Sándor bácsi feleségestől, vagy a Mártha Gábor és felesége. Vagy az Iván Mária nevű fiúisko­la-igazgató, aki az ötvenes évek­ben természetesen hithű kommu­nista volt és legfőbb tulajdonsága volt, hogy beült a hittanórákra. Csak ült és figyelt. Bizonyára sok újat hallott ott, mert kitartó volt. Öt nem szerettük, de hát ő ilyen volt és ezért emlékezünk rá. Ma már ugye ebben a megna­gyobbodott városban sok az isko­la, kis intézmény már nincs. Ren­geteg a gyerek, kell is nekik a sok osztály. Hát csak tanuljanak. Tud­janak ők is mesélni. A leányiskolával kezdtem a pa­tak partján. Egyszer egy dagi lány, akiről köztudott volt, hogy szépen zongorázik, szóval ő, meg még pár osztálytársa az emeletről nyakon borítottak egy bögre vízzel. Csak úgy szórakozásból. Minek mász­kálok én ilyen helyen. Szóval, ha arra járok, mindig felnézek az emeletre, nem áll-e három csitri az ablakban és nem akar-e meg­öntözni újra? .... A kényszerszünet vége Hetek óta tomboló kánikulában ful­ladozik a város. Menekül mindenki a panel katlanából - a tiltás ellenére is ­a közeli vizekre, Dunára, Kenderázta­tóra, vagy aki teheti, a tengerpartra, a Balatonra. Akadnak, akik a Promét­heusz park medencéjének vizétől re­mélik az enyhülést, holott mindössze öt percnyire van a strand, amely január elsejétől az önkormányzat tulajdona lesz. - A június végi testületi ülésen bejelentették a vízmű igazgatójának, hogy a város igényt tart a közműva­gyonra, így a fürdőre is - mondja Stella Béláné, az uszoda vezetője. - Lesznek személyi változások is? - Nem tudom. Senki nem ülhet biztosan a székében. Az uszodát 1979-bert adták át, rá két évre, mikor idejöttem, én voltam a hetedik veze­tője. Nekem sem jósoltak nagy jövőt, de itt vagyok tizenegy éve. - Szinte egész nyáron zárva volt az uszoda... - Június 13.-augusztus 20-ig tar­tott a felújítás, de a tanmedence jú­lius közepéig, az úszótanfolyamok befejeztéig üzemelt. A felújítás már három éve kezdődött, két okból. Egy­.részt építéskor nem látták el vízforga­tó berendezéssel, ezt kellett pótolni, másrészt halaszthatatlanná vált a tan­medence megépítése, mert az iskolai úszásoktatás miatt hetente két és fél napot le kellett zárni a nagyközönség elől. Pályázaton nyertünk 1,4 milliót, ebből indultunk, s már három éve, hogy kényelmesebb, jobb körülmé­nyek között, az igényeket kielégítve dolgozhatunk. - Mi történt az elmúlt két hónap­ban? - Páraelszívás, légkondicionálás nincs az uszodában, s az ablakok vas­kerete elrozsdásodott. Az idén kicse­réltük az uszoda teljes északi hom­lokzatát. Fakeretes ablakokat építet­tünk be, felújítottuk a tanmedence burkolatát és elvégeztük az egyéb, esedékes karbantartási munkákat. - Többen panaszkodtak, hogy télen megfáznak a gyerekek az uszoda hideg mellékhelyiségében. - Valóban hideg volt, de tavaly té­len betettünk egy radiátort. A mos­dót két oldalról is külső fal határolja, s valószínű, hogy még így is néhány fokkal hűvösebb lesz, mint az uszo­da, de nagyobb fűtőtest nem fért be. - Kihasznált az uszoda? - Délelőttönként kevésbé. Ezért, miután a strand bezár, hétközna­pokon 8-12 óráig lesz olcsóbb a be­lépő. - Mikor zárják a strandot? - Jó idő esetén nem zárjuk be az uszoda ajtóit, feltöltjük a gyerekme­dencéket, s továbbra is lehet fürödni, napozni. A nagy medencét néhány vendég miatt költséges lenne üze­meltetni. - Terveznek-e a nagy medencébe vízforgató berendezést? - Jó lenne, de egyelőre ez csak álom. Nagyon költséges beruházás, bár a használatával jelentős vízmegta­karítás érhető el. - Milyen gyakran cserélik a strand­medencék vizét? - Az előírások szerint hetente egyszer kell, a szekszárdi víz azonban annyira algásodik, hogy kétszer kel­lett cserélnünk. Most sikerült egy olyan vegyszert beszerezni, aminek használatával elég a heti egyszeri me­dencemosás. Természetesen üzemidőben biz­tosítjuk a folyamatos vízcserét, állan­dóan adagoljuk a friss vizet. Sőt, a vérhasjárvány hírére (megyénkben nincs) üzemidőn kívül, éjszaka is, a fertőzésveszély miatt hidegebb vízzel láttuk el a medencéket. Fertőzésről, megbetegedésről nem tudunk, pedig a fürdőkultúra nem túl magas szintű ezen a környéken sem. - Vannak eszközeik a rendbontók megfékezésére? - Az úszómester figyelmeztetheti a vendégeket a zuhany használatára, de az egészségügyi szabályok megta­nítása elsősorban a szülők feladata. Akit úgy nevelnek, az használja a mosdót és a zuhanyt is. Ez egy olyan általános probléma része, mint a kör­nyezet* és egészségvédelem. A meg­oldást az otthoni és az iskolai neve­lésben látom, drasztikus módszerek­kel nem lehet eredményt elérni. Lassan lejárnak a szabadságok, kezdődik a tanév, az iskolai, óvodai úszásoktatás, igaz, huszonöt száza­lékkal magasabb medencebérleti díj­jal. Különösen az „oviúszás" költsé­ges, mert egy-egy csoport miatt csök­kenteni kell a tanmedence vízszintjét, később, a következő, iskolai csoport­nak pedig ismét feltölteni. A csopor­tok összehangolása majdnem lehetet­len, pedig ebben a kérdésben segítő­kész a fürdő vezetője. Ősszel a megszokott nyitva tartás szerint járhatnak úszni, szaunázni az egészséges életmód hívei - de nem kerékpárral. Azt ugyanis nincs hova tenni, mint ahogy a hajnali úszás után munkahelyükre igyekvő hölgyek sem készíthetnek frizurát, csapzottan kell távozniuk: kézi hajszárító to­vábbra sem lesz. Marad a fiús haj, vagy a szénaboglya, ami tiniknek még kifejezetten előnyös is lehet. A kilóikkal küzdő harmincon túliak pe­dig választhatnak frizura és karcsúság között, elvégre mindennek ára van. FEKETE K. Fotó: - ka ­t 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom