Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-30 / 35. szám

1992. AUGUSZTUS 30. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 Hol vegyünk valutát? Hamis pénzek nyomában A rokkantnyugdíjas elhatározta, hogy vásárol magának külföldön egy autót. Annak rendje és módja szerint kiváltotta az egy főre járó - akkor még - ötven dollárocskákat. Ebből azonban autó nem lesz, legfeljebb lendkerekes, így kapva kapott az al­kalmon, amint megszólította valaki az utcán: - Szüksége van-e márkára? Már hogyne volna. Csak éppen ­gondolta emberünk - kellőképpen óvátos lesz: ő aztán nem ugrik be holmi hamispénz-forgalmazóknak. Mondta is a márkát felajánlónak, hogy vigyék csak előbb bevizsgáltat­^Bfvlikor ezen is túl voltak, a hoz­záértők pedig mindent helyénvalónak minősítettek a valután, megköttetett az üzlet. Gazdát cserélt két darab ezermárkás és kétszer ötvenegyezer forint. A valutavásárlót azonban in­nentől cserben hagyta a szimata. . Mondja ugyanis a forintra áhítozó, hogy van őneki még egy ezermárká­sa, ha szüksége van rá a valutára vá­gyónak. Szüksége volt. Újabb ötven­egyezer forint kerül elő, s egy olyan ezermárkás, ami bevizsgálva már nem volt. A rokkantnyugdíjas - mi­vel otthonában köttetett az üzlet ­megnyugvással hajtotta álomra fejét, hogy másnap aztán kövérre fog da­gadni a szekszárdi OTP: nél a valuta­számlája. Tévedett. Helyette a rend­őrségi akták kezdtek el dagadni, ^Byanis a harmadik ezermárkás nem méltóztatott valódinak lenni, mint az előző nap bevizsgáltatott társai. - Megyénkben milyen arányban bukkannak hamis pénzekre? - keres­tük fel kérdésünkkel Horváth József rendőr őrnagyot, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédel­mi osztályának helyettes vezetőjét. - Az országos helyzethez képest elenyésző Tolna megyében a forga­lomba kerülő hamis pénz. Azért még így is van évente jó néhány esetünk. - Melyek a leggyakrabban előfordu­ló hamis pénzek? - Tapasztalatunk szerint a dollár és a márka, azoknak is a nagyobb címle­tű változatait: a százdollárost és az ezermárkást hamisítják szívesen. De hamis ötezer forintossal is találkoz­tunk már. * A devizakiváltás szigorításának be­vezetésére bizonyára mindenki em­lékszik még. No meg arra is, hogy mire volt, jobban mondva mire nem volt elég az a személyenként kivált­ható ötven dollár. Szinte törvénysze­rű, hogy megindult a valutavásárlás úgy a magyarok között, mint a ma­gyarok és külföldiek között. Innentől kezdve már „csak" legálissá kellett tenni az ilyen-olyan módon megszer­zett dollárt, márkát és társaikat. Szin­te a legjobbkor történt a valutaszám­lák „felszabadítása" is. Ekkor min­denki azt hitte - és még sokan ma is hiszik -, hogy ezzel legalizálni lehet a valutákat. - Szó sincs erről - folytatja a be­szélgetést Horváth József. - A devi­zakódex tiltja a valutákkal történő üz­leti kapcsolatokat, ha arra nincs MNB-engedély. - Akkor ez egy illegális, államilag nyitva hagyott kiskapu. - Tulajdonképpen igen. Ez azon­ban senkit nem mentesít a felelősség­re vonás alól, akár hamis a valuta, akár valódi, a devizagazdálkodás megsértése fennáll. - Hol vizsgálják be a valutákat? - Minden pénzváltóhelyen: ban­kokban, utazási irodákban. Kötele­zően megvizsgálnak minden valutát, amit valaki számlán kíván elhelyezni, illetve*>eváltani. - Azért nem minden valutapénztáros egyformán jó szakértője mindenféle va­lutának. Lehet, hogy átcsúszik a kezük alatt egy-egy hamis példány is. - Ilyen is előfordulhat. Az állam­polgár az esetleges kellemetlenségek­től úgy mentheti meg magát, ha kéri a kiadott valuták sorszámának feltün­tetését a devizakiviteli engedélyre. - Könnyen felismerhető a hamis pénz? Egyáltalán nekem vagy bárkinek lehetnek-e olyan támpontjaink, amikor gyanússá válik egy fizetőeszköz? - Ma már az esetek zömében na­gyon nehezen lehet megállapítani a hamisságot csak úgy ránézésre, pláne ha az ember nem szakember. Ami azonban támpont lehet, az a valutá­ban húzódó fémszál, ez már a mi ötezer forintosunkban is megtalálha­tó. No és a legfontosabb, hogy ne vá­sároljuk utcán vagy egyéb más he­lyen drága pénzért a valutát. - Mi újság a forinttal? Szívesen ha­misítják azt is? - Leginkább hamis ötezresekkel le­het találkozni, különösen a jó minő­ségű, színes fénymásolók megjelené­se óta. - Barna hasú pénzünknek milyen biztonsági elemei vannak? - Metszetmély nyomtatásával a portrék, épületek, értékjelzések és hullámvonalas díszítőelemek kiemel­kednek a bankjegy síkjából, ezek ta­pintással is jól érzékelhetőek. A cí­mert körülvevő mezőben mikroírás­sal a „MAGYAR NEMZETI BANK" felirat olvasható. Valódi bankjegyen nagyítóval vizsgálva ennek minden betűje ép, folyamatos vonalból áll. A rövidebb oldalában párhuzamosan egy fém biztonsági szál fut, mely a fény felé tartva a bankjegyet, jól lát­ható. A sorszám, a Braille-értékjelzés ­ez utóbbi a vakok számára is meg­könnyíti az értékjelzés olvasását ­szintén biztonsági célt szolgálnak. Ugyanakkor a bankjegy felületét fi­gyelmesen megnézve, helyenként lát­hatók azok a piros színű szálak, me­lyeket a bankjegypapír tartalmaz. Ez is az egyik jele annak, hogy va­lódi bankjegyet tartunk a kezünkben. Minden kétséget kizáróan az MNB emissziós főosztálya állapítja meg a bankjegyekről - légyen az bármiféle „nemzetiségű" is -, hogy hamis vagy valódi. - Milyen jó tanáccsal tudna szolgál­ni azoknak, akik szeretnék elkerülni, hogy hamis pénzzel a tarsolyukban keljenek útra? - Mint már mondtam, garanciális lehetőség, ha csak hivatalos helyen vásárolunk, váltunk valutát. És ez nemcsak Magyarországra vonatkozik. Külföldön könnyű pénzt váltani és könnyű hamis pénzhez is jutni. Kü­lönösen az olasz benzinkutaknál tet­tek szert nagyon könnyen ilyen pénz­re honfitársaink. Egyébként nincs olyan hét, hogy legalább 4-5 hamis pénz értesítéséről ne jöjjön körözés - zárja a beszélge­tést az őrnagy. GERGELICS ZSÓKA Heti jegyzet Az a helyzet... ...hogy lassikán vége van a nyárnak. Ez leginkább csak a naptárba tekintve derül ki. A valóságban mintha nem akarna véget érni a tikkadás; az ember kilép az aszfaltra és egy forró, nedves mosogatórongyba csavarja azon mi­nutában az augusztusi ájer. A régi szkíta mondás szerint ez időtt nem ildomos a mezei foglalatosság, fehérnép hajkurászása és a kecseszkecsken birkózás, ellenben aján­latos gyöngyöző homlokkal a szófára heverni és a legyek elűzését - különösen az idegszálakkal dúsan átszőt test­tájakról, - ráhagyni az esetleg fönnforgó numíbiai szűz­lányra (pálmaág, legyezés etc.). Szegény szkíták ki is hal­tak, nem jutottak be a mennyországba (lásd lobogó hajú piacgazdaság!). Szűz pálmaág hiányában az ember megpróbál leg­alább víz mellé szorulni-nyomulni. A Balatonon ez állí­tólag könnyű, vendég alig, az össznémet turistát lepkehá­lóval fogják, a pincérek oldala kisebesedett, annyit tá­masztják a bejárati ajtófélfát kuncsaft után ácsingózva, a butikosok már csak egymástól vásárolnak és a víz újra a különféle fajú és nemű vízimadaraké, mocsári nyehőcéké lesz, viszont kihalóban van a vízibetyár... Jó hírek. Szűkebb pátriánkban viszont nem ilyen rózsás a hely­zet. Igaz, a városi strand láthatólag komoly erőfeszítést tett, hogy a fedett uszoda ne nyüjon meg a szezonban a nagyérdemű előtt, de a finisre mégiscsak kinyitott. Mi­közben az ember leheveredik a plázsra, van ideje mor­fondírozni azon, hogy vajon miként készült a strand gyepje. Olyan huplik, bukkanok, rögök, hantok, göcsör­tök legutóbb a mohácsi csatatéren voltak fellelhetők ha­zánkban, mint itt. Ha a strandoló alatta van a száz kiló­nak és így nincs zsírpárnákkal kellőképpen fölkészülve, akkor fészkalódhat egy ideig, míg valahogy leheveredik. Közben szakmailag próbálja megfejteni, hogy vajon rigo­lekével történt-e a talaj-előkészítés vagy kézigránáttal. Akinek nem tetszik, az persze irányt vehet Domboriba. Itt állítólag olyan sűrűségű lett a víz, hogy csak a fajsú­lyosabb egyedek szívósabbikának sikerül a merülés, a többiek a vízen járnak. Egyébiránt a Köjál nem ajánlja a feredőzést, mondván a víz megbuggyant (bocsánat, a Köjál már a múlté, a buggyanás viszont a régi). A Dunán lassan a hajóvonták találkozás is tilos és ha így megy, illetve nem megy - nem folyik - tovább, akkor a HjO molekulák találkozása is ritka; vádi lesz az egész ­időszakos folyó. Rémképfestés helyett azonban ráncoljuk össze rózsaszínre főtt homlokunkat és gondoljunk arra, hogy ez még mindig jobb, mintha a Bandi nevű hurrikán spilázna kétszázzal errefelé, dopplerezne a bucink körül. És még pálmaág sincs, mint Floridában... - steiner ­I

Next

/
Oldalképek
Tartalom