Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-23 / 34. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 16 1992. AUGUSZTUS 30. a betegségükkel kapcsolatos információkhoz. A fizikai és emocionális stresszt messzemenően enyhíteni kell. 5. A szülőknek és gyermekeknek joguk van arra, hogy a gyermek egészségét érintő döntésekben a megfelelő információk alapján részt vegyenek. Minden gyermeket meg kel! védeni a szükségtelen kezeléstől és vizsgálattól. 6. A gyermek gyógykezelése gyermekkorú társai között történjen, ne kerüljenek felnőttkórterembe. A gyermekek látogatóinál ne legyen életkorhatár megszabva. 7. A gyermeknek a kórházban legyen lehetősége játszani, pihenni és tanulni életkorának és állapo^k nak megfelelően. Ehhez megfele- ™ lően tervezett és felszerelt környezet és személyzet tartozzon. 8. A gyermekek kezelését, ellátását speciálisan képzett személyzet végezze, akik ismerik a gyermekek fizikai, érzelmi és fejlődési szükségleteit, és jártasak a gyermekekkel és családjukkal történő foglalkozásban. 9. A gyermekekkel lehetőleg állandóan azonos személyek foglalkozzanak. 10. A gyermekek kezelése tapintattal és megértéssel történjen, magánéletüket tiszteletben kell tartani. Talán abban is egyetért az olvasó, hogy a felsoroltak nem voltak hazánkban a gyakorlatban alkalmazott elvek, ahol a kórházi ápolt az orvosra mindmáig többnyire főhatóságként tekint és nem mint olyanra, aki vele együtt kívánja leküzdeni a betegséget. A tíz pont megfogalmazói Belgium, Dánia, Anglia, Finnország, Franciaország, Izland, Aligha sarkall bárkit is ellentmondásra az a véleményünk, hogy kórházba kerülni sose jó. A helyzetét többékevésbé átlátni képes felnőttnek sem, de a már kora miatt is kiszolgáltatottabb, a gondoskodásra fokozottan rászoruló gyereknek sokszorosan nem az. A gondoskodást természetesen normális családi háttérre, az utódaikhoz érzelmileg kötődő szülőkre értve, akik - bízzunk benne egyelőre még többen vannak, mint a velük ellentétesek. A gyerek korának velejárója, hogy mozgásigénye is nagyobb. Ezek után egy zsúfolt kórteremben ágyba kényszerül, netán ketrecre emlékeztető rácsos ágyba, ahonnan nincs kiszállás, sőt szerencsétlenebb esetben ott is eszik. Időnként felbukkan néhány fehér köpenyes idegen, akik érthetetlen dolgokat tesznek, kérdeznek és legyenek bármilyen kedvesek, nem érnek rá sokat foglalkozni vele. Anélkül, hogy ezt megfogalmazni tudná, munkadarabbá válik, akin mindenki dolgozik valamennyit. A terem vagy szoba zsúfolt, mert a felnőtteken furcsa szemlélet uralkodik, ami a gyógyítás hatásfokát ágyszámban és a nagyon ipari ízű kihasználtsági mutatóban méri. elkövetkezik, de egyáltalán nem mindegy hogyan, milyen lelki utóhatásokat teremtve. A gyermekek jogai Ezek után igyekezzünk minden megdöbbenés nélkül olvasni az előkelő nemzetközi szervezet, a WHO ajánlásait, melyeket 1988 májusában deklaráltak. Az ajánlások, sok más hasznos javaslattal együtt, már régóta a magyar miniszterelnök kezében vannak. Esetünkben a következők: 1. Gyermek csak akkor kerüljön kórházba, ha olyan ellátásra van szüksége, mely otthon vagy nappali kórház keretein belül nem biztosítható. 2 : A gyermeknek joga, hogy szülei, vagy szülei helyett gondozói vele legyenek a kórházban. 3. A szülőknek szállást kell biztosítani, a szülőt segíteni és bátorítani kell, hogy maradjon gyermekével. Ez a szülőknek ne kerüljön külön költségébe, nem okozhat jövedelemveszteséget. Azért, hogy részt vehessenek gyermekük ápolásában, a szülőket fel kell világosítani a kórterem napi munkarendjéről és aktív részvételre kell őket bátorítani. 4. A szülők mellett, koruknak és felfogóképességüknek megfelelően a gyermekeknek is joguk van Természetesen a fenti leírás- korúakkal kerül együvé, hanem ban van némi túlzás, de nem felnőttekkel, akik vele azonos besok. Még rosszabb a helyzet, ha a tegségcsoportba tartoznak. A gyerek nem nagyjából hasonló gyógyulás az esetek többségében