Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-23 / 34. szám

1992. AUGUSZTUS 23. , SZEKSZÁRDI US4RMAP 7 Törzskönyvezett gépkocsik, új rendszámok Vége a rendszámtábla-káosznak? Még mindig előfordul, hogy szabályosan átíratott kocsijáért az eladó kapja a szabálysértési bírságról az értesítést. Mikor lesz hibátlan a gépjárművek nyilvántartása? - kérdezzük dr. Mándi Sándor rendőr őrnagytól, az ORFK illetékesétől. - A géprevitellel sajnos jó másfél hónappal el vagyunk maradva. Ez a mi hibánk. De azért azt se feledjük: nem minden új tulajdonos rohan a frissen vett kocsiját átíratni. Amikor áttértünk az új rendszámok bevezetésére, folytattuk a centralizált gépjár^^ű-nyilvántartás rossz hagyományait: mindenről mindent egy helyen összpontosítani. A fejlett országokban régen területi rendszámok vannak, mögöttük pedig területi nyilvántartás. Kicsit leegyszerűsítve: nem egy nagy számítógépbe akarnak bezsúfolni mindent Nyugat-Európa országaiban, hanem ott tartják nyilván a kocsikat, ahol vásárlóik élnek. Megbízható információs összeköttetés van viszont a város, a megye (tartomány) és az országos központ között oda-vissza. Az ilyen adatbázisok naprakészek, jól kezelhetőek. Nekünk is ilyen irányban célszerű fejlődni. - Mit jelent ez a gyakorlatban? - A 3 betű, 3 szám Magyarországon 50 évre elég. Az viszont elképzelhető, hogy ezeken túl a rendszámtáblán még betűvel vagy számmal jelezzük a helyi hovatartozást, megkönnyítve a területi elvre való átállást. Ez az egyéni véleményem, a végleges megoldást szakbizottság bevonásával terjesztjük elő jóváhagyásra. Az átállás mindenképpen folyamatos lesz, de egyszer el kell kezdeni. - Rendszámhamisitás? - Számoltunk ezzel is. A rendszámot a gépjármű-kereskedő is adhatja, de annak érvényesítését a jövőben kizárólag a rendőrség végezheti. A nemzetközi autósmaffia bánatára az érvényesítés hamisítása szinte kizárt dolog. Változnak a forgalmi engedélyek is: védve lesznek a színes másológépek ellen, vízjellel is el lesznek látva. - Mi az E-rendszám visszhangja? - Darabja 1350 Ft, 15 napig érvényes, és egy alkalommal újabb 15 napra meghosszabbítható. Ezt veszik meg azok, akik egyénileg hoznak be kocsit. Zokszó nélkül fizetnek érte a határon - a kivihető forintból telik rá -, s a magyar ember jó szokásának megfelelően immár nyugodt lélekkel, ideiglenes rendszámmal közlekedve mutathatják meg az új szerzeményt a családnak, barátoknak, míg a vámot kifizetve, a kocsit levizsgáztatva megkapják a végleges rendszámot. - Az itthon vagy külföldön lopott gépkocsik adásvétele, az átütött motorés alvázszámok ellen, amelyeket csak komoly műszeres vizsgálattal lehet észrevenni, elegendő lesz az új forgalmik bevezetése? - Az országban 2,2 millió személygépkocsi van forgalomban. Ilyen nagyságrend mellett nem lehet egycsapásra megoldani az új rendszámok, az új forgalmik kiadását. De hozzákezdünk. Teljesen új kezdeményezésünk viszont az a gépjárműtörzskönyv, amelyet szándékaink szerint 1993. január elsejétől fogunk bevezetni. - A forgalmi mellett még egy gépkocsiokmány? - Igen. De ezt senkinek sem kell magával hordania. A törzskönyv feladata a tulajdonviszony egyértelmű bizonyítása lesz. Nyugodtan fekhet a szekrényben, az íróasztalban, a rendőr nem fogja kérni. Csak akkor van rá szükség, ha a kocsit vesszük, vagy el akarjuk adni. Ha újonnan vesszük, akkor a kocsi gyártója vagy a márka fő importőre adja, s a vételt a rendőrség igazolja. Ha eladjuk, akkor - így tesz a francia állampolgár is - el kell menni a rendőrségre, ahol a személyazonosság hiteles igazolása, a gépjármű tehermentességének ellenőrzése és az eladási szándék bejelentése után a rendőrség igazolja, hogy a kocsi eladható. Ez az engedély 30 napig érvényes. Az új tulajdonosnak a vétel tényét - az eladóval együtt ismét megjelenve a rendőrségen - a törzskönyvbe hivatalosan be kell jegyeztetni. Tudom, hogy ez így elmondva kicsit macerás eljárásnak tűnik, de hát ez nem egy már megjelent rendelet precíz végrehajtási utasítása. Konkrét terv, de mégiscsak terv. Ami pedig a macerát illeti: a kétszáz éves demokratikus hagyományokkal rendelkező francia állampolgár zokszó nélkül ugyanígy cselekszik. Én azt hiszem, hogy az a magyar ember nem fog zúgolódni, aki szereti a tiszta adásvételt, és nem akar véletlenül is orgazda lenni. Hiszen saját kocsiját is védi, amikor megnehezül a lopott kocsik adásvétele. - És mi védi azokat, akiknek az új kocsi csak a jövő zenéje? - Egyszer minden új kocsi használt lesz. Az értelem azt diktálja, hogy az újakon kezdjük a sort. NÉMETHY GYULA A csodák hat napja Ritka eset az, amikor egy jó írónak sikerül egy jó témát rosszul megírnia. Izraelbe szakadt hazánkfiának, Abádi Ervinnek ez nem okozott gondot. Fenti című könyve 1967-ben augusztustól októberig három kiadásban jelent meg, amit a Memocomplex Kft. jóvoltából több évtizedes késéssel követett a negyedik, az első magyar. A híres hatnapos háború szovjet előkészítéséről, a nyíltan népirtással fenyegető arab tervekről nálunk hosszú ideig nem illett írni - amiként annyi másról sem. A hatnapos háború hadtörténeti csoda, de inkább nevezzük remeklésnek az egyik, szinte valószerűtlen balfogásnak a másik oldalon. A kis Izraelnek 19 év alatt az araboknak jószerivel szeme láttára sikerült olyan felderítést létrehozni és olyan hadsereget teremteni, mely egyszerűen elsöpörte a valószerűtlenül sokszoros túlerőt. Minderről lehetne regényt írni, dokumentumkötetet, visszaemlékezést, vagy politikai elemzést. Abádi Ervin valószínűleg bármelyikre képes lett volna, de , mert az összes felsorolt műfajt igyekezett ötvözni, melléfogott. A térképek jók, a fényképek szintén, az adatok és a korabeli újságidézetek nem kevésbé. A mellékszereplők, az egyszerű emberek létezéséről azonban nem sikerül meggyőznie az olvasót és végeredményben a részek valahogy közömbösítik az egészet. Ami kár. A kiadó érezhetően félt az utószó megjelentetésétől, mely zsidó oldalról vizsgálja az antiszemitizmus történetét. Okosan, jól, élesen és végre valahára a gyűlöletet elszenvedettek oldaláról, akiket igazán nem lehet kárhoztatni azért, hogy nem akartak többé áldozatok lenni és nem is lettek azok. 0. I. Heti jegyzet A kerek évfordulók megünneplése Magyarországon nem újdonság. Gyerekeink már ötéves érettségi találkozókra is invitálják egymást, a tízéves pedig valósággal történelmi dátumnak számít. Nem beszélve az ezüstlakodalmakról (túl vagyok rajta), az arannyal fémjelzettekről (amitől még jócskán innen), hogy a gyémánt elborzasztóan megható távolságairól ne is beszéljünk. A már - szerintem sajnos - nem létező Tolna Megyei Népújság sok évtizedre nézhetne vissza, a Tolnai is immár háromra. Mi pedig egy teljes esztendőre. Azt hiszem, hogy ha ezt egy még vezetőiben is változott szerkesztőség főállású irányítói hozsánnáznák körül, az olvasónak lenne oka-joga némi mosolygásra. Sosem voltam főállású vezető, és sokadmagammal, nagyon szeretett és tisztelt kollégáimmal együtt, itt is csak külsős. De azért valamelyest mégiscsak bennfentes, ezért vakmerősködtem erre a furcsa megemlékezésre, amiről igazán szeretném, ha nem lenne nekrológ. Egy hónap sincs még előttem és máris elmondhatom, hogy 33. éve taposom ezt a rögös pályát. Amin engem ugyan lehet, hogy csak módjával szerettek az olvasók, de én őket annál inkább. (Azt hiszem, 33 év után ez az első eset, hogy ilyetén érzelmeimet töredelmesen beismerem.) Csakhogy azt hiszem más az olvasót milliós példányszámú világlapok hasábjain szeretni, netán országos nagy sajtóorgánumokban, vagy szűkebb körben. Valószínűleg nem kell hangsúlyoznom, hogy a milliós példányszámúaknak még csak a közelébe \e kerültem. Országos lapoknak már sűrűbben, de igazán csak a megyeieket - az emberközelieket - szerettem. De semmi nem indokolta, hogy a nagy lapburjánzások idején egy nem akármilyen múltú - bár élő írók dolgában koldusszegény - városnak ne legyen saját lapja. Ennek jegyében született meg a Szekszárdi Vasárnap, hetilapként, sok furcsán tekervényes ösvény bejárása árán, de szeretném remélni, hogy nem fölöslegesen. Külsőse vagyok ennek a hetilapnak, ugyanis jószerivel más minőségű munkatársa nincs is. Leszek, amíg létezik. Es örülni fogok, amíg lehetek, hiszen olyan válogatottan jó kollégáim társaságában lehettem az, akiket talán meg se ismerek ilyen alapossággal, mint ahogyan itt sikerült, ha közös örületünk, az újságírás nem sodor egymás mellé bennünket. Teljességgel magánvélemény és magánérzés, de ebben az első esztendőben szerettem ide írni és bár nem kérdeztem meg őket, gondolom, hogy kollégáim legalább annyira. Most csak azt tenne jó tudni, hogy az Olvasók szerettek-e elolvasni bennünket... ? ORDAS IVÁN