Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1992-08-09 / 32. szám
16 , SZEKSZÁRDI fAIARNAP 1992. AUGUSZTUS 16. Bal felső sarok Nem tudom, megfigyelték-e, de az olimpia idején a tájékoztatásban, a sportkedvelők érdeklődésében is beáll egy bizonyos rend, helyére kerülnek a dolgok. Kisebb és nagyobb sportcsodáink születéseinek idején kevésbé érdekes az, hogy Fischer Pali elkésett-e új klubjában, a KispestHonvédnél az első edzésen, vagy Bácsi Sanyi mennyit hízott a nyári szünet alatt, s valóban csak milliókra rúgó rekordösszegért volt hajtandó meghosszabbítani a szerződését. Legalább néhány hétre helyreáll a rend, s azok kerülnek reflektorfénybe, akik igazándiból megérdemlik. A magyar sport immár tradicionális kis alkotóműhelyeinek képviselői, akik Barcelona után is képesek lesznek világszínvonalon dolgozni, kiváló szakemberek példás teammunkájának következtében - ezekben a sportágakban egy követ fúj az orvos, a pszichológus, a főedző, a kapitány - a következő olimpiáig is felszínre kerül ma még talán ismeretlen világklasszis, de a jelenlegiek sem tűnnek el a süllyesztőben. A milyen jó volt látni, hogy néhány sportágban az élet eme szférájában mi produkáljuk az ITT-, a Toshiba-, a Grundig-színvonalat, ha úgy tetszik, a hifi-minőséget, ugyanannyira lehangoló a népszerű csapat-, illetve labdajátékokban elfoglalt helyünk, szerepünk a világban. Folytatva a hasonlatot: itt még a rosszemlékű KGST-piacra sem vagyunk jók. (A kritika címzettjei nem elsősorban a várakozás alatt szereplő férfi kézilabda- és vízilabda-válogatott - ők legalább kiharcolták a részvételt - hanem az eredményességet, a színvonalat tekintve csak lapító többiek.) A különbség, a kontraszt okai nem csupán kristálytisztán szakmai természetűek. A felborult értékrendet kéne minél előbb helyre tenni. Az említett műhelyekben például csak a valós teljesítményeket ismerik el, mind anyagi és erkölcsi értelemben. A sorrend-például az úszóknál - sohasem cserélődik: a produkció az első, minden egyéb más mindenkor csak utána jön... >5 Nem érzem, hogy útban lennék' Uj klub — jobb csapat? Lelki alkat kérdése, ki hogy éli meg az átmenetnek, az átalakulásnak a jövő vasárnapi rajtig még be nem fejeződő napjait. Bizonyára van, akit feldob a csapat hosszú távú megmentésén munkálkodó Balogh-team megjelenése, az eddiginél szebb jövő felvázolásának elméleti lehetősége. Az az állóvizet megkavaró mozgolódás, ami a szponzorok felkutatása terén az elmúlt hetekben történt. A szkeptikus beállítottságúak persze csínján bánnak a Kánaán eljövetelét ígérő szólamokkal. Ilyen és ehhez hasonlatos gondolatok közepette, a várakozás feszültségteljes napjait megélve köszönt bejövő héten a rajt a szekszárdi NB Il-es csapat számára. Ezúttal a legaktuálisabb témáról, a csapat szerepléséről - benne saját személyéről is - váltottunk szót Teszler Vendellel. Aki hivatalosan még vezető edző, de gyakorlatilag már ez a funkció nem fedi a valóságot. - Az átmenet teremtette kényszerhelyzet hozta így, hogy a szakosztály szervezési, menedzselési ügyeinek vitelét, annak irányítását vinnem kell. Ez azt jelenti, hogy a szakmával kevesebbet tudok foglalkozni, nem tudok ott lenni minden edzésen. Ezért óhatatlanul szükség volt egy olyan segítőtárs beiktatására, akiben én maximálisan megbízok, partnerként elfogadok. Ez a személy a Dienes Pali, aki amellett, hogy a csapatjátékosa volt, utánpótlásfronton edzősködött, s orientálódik a pálya felé. - Ha jól sejtem, akkor ez az új felállás kísértetiesen hasonlít ahhoz a modellhez, amikor egy edző dolgozik a csapattal, ugyanakkor minden szakmai természetű lényegi kérdésben a szakosztályigazgató vagy nevezzük bármi másnak, dönt. Mint például a tavalyi Rábánál a SzentesGunyhó duó esetében. - A felelősség változatlanul az enyém, így nálunk is a példához hasonló lesz az együttműködés. Dienes Palinak azonban nem egy hagyományos értelemben vett pályaedzői szerepe lesz. Ő edző, aki az edzéstervezésben, a kivitelezésben teljes önállóságot kap, s csapat-összeállítási kérdésekben is maximálisan támaszkodok a véleményére, de a döntés az enyém. - A korábbi időszakhoz képest kevés előkészületi mérkőzést játszanak, s azokat sem rangos csapatokkal szemben. Miért? - Minden nyárra a talpon maradás miatt gyengültünk, emberek mentek így a csapatépítés miatt nagyon fontos volt a sok mérkőzés. Ez a tény, véleményem szerint a periodikusan ismétlődő őszi gyengébb szereplésben nagy súlylyal nyomott a latba. Most más a helyzet, remélem nem kiabálom el, de úgy tűnik mindenki marad, így nincs szükség kísérletezgetésre, csak annyit játszunk, ami a formába kerüléshez szükséges. -Ez a jobb szereplést illetően optimizmusra adhat okot, ugyanakkor mi az, amitől tart? - Az átmenet nagy idegi megterhelése, a szerződéskötések fixálásának tortúrája. Azért tavaly ilyenkor már mindenkinek aláírt szerződése volt, egy évig előre látott. Noha nincsenek látható baljós előjelek, a játékosok maximálisan partnerek, naponta tanújelét adják annak, hogy a jövőjüket - ez nem csak sportpályafutásukra értendő - ebben a városban képzelik el, de mégis tartok tőle, hogy bizonytalanság okozta hatás a pályára is begyűrűzik. A mai helyzetet azért nagyra értékelem, hiszen Balogh Laciék színre lépése előtt a lehető legközelebb álltunk a megszűnéshez. Most pedig azt hiszem, tisztességes szerződéskötési ajánlattal állhattunk elő, arra törekedve, hogy a nem kulcsemberek is érezzék a lehetőségekhez képesti megbecsülést, azt, hogy nem tekintjük őket peremembereknek. Úgy tűnik, adottajobb szereplés lehetősége, de ennek latolgatásakor feltétlenül bekalkulálandó a három NB l-es csapat idekerülésével nagyon megerősödött a csoport. - Milyen apróbb változás várható? Alakul-e már a bajnoki nyitány kezdő csapata? - Mészáros Zsolt távozik tőlünk, a Bonyhádhoz igazol. Nem mi adtunk túl rajta, az ő kérése volt, amit szakmailag teljesen elfogadok. Olyan csapatban szeretne játszani, ahol garantált, hogy szinte valamennyi meccset végigjátszhat, szakmai előmenetelében fontos lehet az NB III. Kölcsönbe adtuk. Pető viszont visszatért. Ami a csapatot illeti: az öt fix pontnak számító, alapvetően védő (Koller, Dzsinovics, Kalmár, Agapov, Nagyfalusi mellé keresem a másik öt támadó, vagy ennek előkészítését, szervezését elvégző, legjobb formában levő játékost. A középpályán Bozsér és Naumkin van helyzeti előnyben. Noha az alacsony oroszt csatárnak szerződtettem, úgy érzem visszavontán lehet igazán értéke a csapatban. Elöl azt szeretném, hogy a szélen hatékonyabbak legyünk. Hogy végül is legyen Vargának mit berúgnia. Ezt a bal oldalon a tavasszal remekül helytállt Tóthtól várom, míg a másik oldalon Horvát Péter feltámadását remélem. - A Szekszárdi Vasárnap direkt vagy éppen indirekt módon többszörfeszegette az ön személyét érintő, vezető edző szÉ^ pében való váltás szükségességét. Mi e^m a véleménye? - Elismerem, hogy a profivilágban valóban négy-öt év után váltani kell, de az ellenkezőjére is van példa. A mi körülményeink itt Szekszárdon nem nevezhetők profinak. Mind tárgyi, mind pedig személyi értelemben. Igyekeztem a maximumot adni, változtatni, megújulni, kamatoztatni azt ami a helyismeretből, a játékosokhoz való kötődésemből adódik. Lehettek olyan, általam is felismert hibáim, amik a szereplésre így, vagy úgy hathattak, de egyáltalán nem érzem azt, amit bizonyos körök megpróbálnak sugallni, hogy útban lennék. A közvetlen környezetemből nem érkeznek ilyen jelzések, ugyanakkor, talán szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy a szakmán belül elismernek. Egyébiránt jövő nyáron jár le a szerződésem, a menni vagy maradni kérdés részemről ekkor lesz igazán aktuális. (Az interjú után kaptuk a hírt: héten megalakul a Szekszárdi PoipP SE, a Pénzügyőr elleni idegenbeli idénynyitón már ezen a néven szerepelnek a szekszárdi labdarúgók.) A sportoldalt szerkesztette: BÁLINT GYÖRGY Doppinggyanús szekszárdi Eb Már többször érdeklődtünk, de mind a mai napig nem érkezett válasz. Kíváncsiságunk azt firtatta, hogy miként zárult a doppingvizsgálatok szempontjából az április 22-26. között' Szekszárdon lezajlott súlyemelő Európa-bajnokság. Kétségtelen, az eddig szokásosnál hosszabb időt vett igénybe a vizsgálat, mivelhogy a világhírű doppingszakértő, Manfréd Donike kölni laboratóriumába is elszállították a tégelyeket. Ám az olimpia kezdetéig mindenképpen végeredményt kellett volna közölni. Amit sportdiplomáciai okból Jól felfogott érdekből - mint utólag kiderült -, nem tettek meg. Mint azt lapunk kinyomozta: három versenyzőnél (az izraeli színekben dobogóra lépő volt szovjet Dandik-ftvérekről és egy román versenyzőről Socaciról beszélnek) gyanús az A-minta, vagyis a kritikus 6 körüli érték mutatható ki. Donike szerint a B-minta minden eddiginél alaposabb lebontása szükséges ahhoz, hogy kiderüljön: kokszolt-e az említett versenyző?... Kézzel fogható dolgok Ukránok a Húsipari-Szigmánál A hétközben már szemmel látható jelei is voltak azon erőfeszítéseknek, melyek az NB I. B-be jutott Húsipari SE-Szigma megerősítése érdekében történnek. A Szigma-elnök, Heimann János jóvoltából már két ukrán játékos érkezett próbajátékra, s első megmozdulásaik hatására Szabó Attila edző a szó igazi értelmében „elolvadt" a gyönyörűségtől. Tányának és Lénának hívják a 26 éves vendégmunkásokat. A magas, testes, úgy nyolcvan kiló körüli Tanya a védekezésben lehet kulcsfigura (korábban a Békéscsaba NB l-es csapatánál már szerepelt), míg a mozgékony Léna több poszton is bevethető. Látta a légiósduót Hajnal József, a magyar női ifiválogatott edzője, akit mindenképpen szeretne megnyerni a szekszárdi klub főállású, egyben vezető edzői posztra, a sikeredző Szabó Attila - aki Hajnal szerződtetését kitalálta, szorgalmazta - a másodedző szerepében dolgozna tovább a csapatnál. Úgy tűnik, „sínen van" a tatabányai ifiválogatott leigazolásának ügye is: az átlövő Czirok Éva - tanulmányait a Garay Gimnáziumban folytatva - a Húsipari-Szigma játékosa lesz.