Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-09 / 32. szám

1992. AUGUSZTUS 2. SZEKSZÁRDI 13 Az örök szexbomba forrna Jeane új nevet választ Norma Jeane nem tudott egyebet főzni, mint répát borsóval és borsót répával. Viszont gyönyörűen festette a száját és szűk pulóvereket hordott. így járt iskolába tizenévesen. „Fogalmam sincs, miért kerestem folyton a feltűnést. Nem ábrándoztam filmsztárokról, nem akartam, hogy a fiúk hozzám éljenek." - Nyilatkozta ártatlan szemekkel 1954-ben Marilyn Monroe egy sajtókonferencián. - Hazudott - mondja tömören az az életrajzíró, aki a sztár „hivatalos" biográfiáját alkotta volna meg, ha nem lép közbe az élet. - Marilyn fantáziált, elsősorban saját magáról, de nemcsak azért, mert így akarta sejtelmesebbé tenni magát. A szőke szexbomba saját kreációja volt, de Marilyn Monroe sohasem tudott megszabadulni Norma Jeane-től. Norma Jeane Mortenson 1926. június l-jén született Los Angelesben. így anyakönyvezték, kegyeletből. Igazi neve ugyanis Norma Jeane Baker, az anyja után, akit Gladys Bakernek hívtak. Az apja Edward Mortenson, ha nős volt is, nem Gladys-szel házas. És el is tűnt ez életéből, ahogy minden nő életéből. Vándorpék volt, addig sütötte a kenyeret, míg ki nem telt a becsület. Motorbaleset áldozata lett, Norma Jeane sose látta. Gladys Baker film vágóként dolgozott a Columbia Stúdióban. Norma Jeane még járni is alig tudott, amikor türelmesen végigülte a vágást, mert nem volt, akivel otthon maradjon. Gladys egyébként is betegeskedett. Ideges volt, feszült, nyugtalan. Dührohamai nem maradtak titokban. S amikor szanatóriumba vitték, Norma Jeane árvaházba került. Aztán nevelőszülőkhöz. Grace néni és Ana néni, Norma Jeane nevelőszülei mélyen vallásos katolikus asszonyok lévén aggodalommal szemlélték, hogy a kislány tűzbe hozza fiúkat. A maguk módján okosan gondolkodtak: féijet kell szerezni Norma Jeanenek. Jim Dougherty ideáüs jelöltnek látszott. 1942. június 19-én, pénteken tartották az esküvőt. Utána táncolni mentek a Florentine Gardens-be, egy hollywoodi klubba. „Majmot csináltál magadból" morogta Jim a nászéjszakán. Marilyn Monroe ironikus mosollyal emlékezett vissza arra, milyen volt Mrs. Dougherty élete: „Mint az állatkertben. Be voltam zárva. És a fiúk se néztek utánam az utcán." Norma Jean utált főzni, takarítani és mosogatni. Utálta a másfél szobás kis lyukat, mégis fütyürészve varrogatta a leszakadt gombokat féije ingére. Es gyerekesen romantikus levélkéket csúsztatott Jim sonkászsömléi közé, amiket éjszakai uzsonnára csomagolt, munkába. „Édes apukám, mikor ezeket a sorokat olvasod, én már mélyen alszom és rólad álmodom. Csók és szerelem. A te kiscicád." Mert Norma Jeane öntudatlanul tudta, hogy kell bánni a férfiakkkal. Csak Jim nem tudta, hogy a levél félig egy sosem látott, valódi apukának szól. Jimet behívták katonának a csendesóceáni flottához. Norma Jeane állást talált egy repülőgép-alkatrészgyárban: ejtőernyőket meózott. Aztán egy nap egy honvédségi lap fotósa hazafias témákat keresve a hátországban szorgoskodó honleányok közül válogatott. Norma Jeane kerekded arca, formás alakja, vállig érő barna loknijai pont azt a vidámságot sugallták, amit Dávid Conover keresett. Ráadásul át is öltözött a fotózáshoz: fölhúzta a szűk pulóvert és hetykén a napba hunyorgott. A fotó még meg sem száradt, amikor Norma Jeane Mortenson-Dougherty-t behívatták egy modellügynökséghez. S amikor méreteit bemondta, közölték vele, kap egy százast, iratkozzon be egy három hónapos tanfolyamra, mert rosszul mosolyog, túl göndör a haja és a barna nem emeli ki a szemét. Mrs. Snively, a manökentanár se előtte, se utána nem látott ilyen tanítványt: Norma Jeane mindent kétszer gyakorolt. Minden fotót hazavitt, tanulmányozott. Anatómiakönyveket bújt. Jógázott. Perceken belül a legkeresettebb fürdőruhamodell lett. Csak a haját nem akarta kiszőkíteni. Amíg meg nem győzték, hogy barnán sose lesz belőle sztár. 1946-ban Howard Hughes, az RKO Pictures tulajdonosa kiadta az utasítást. Kerítsék elő azt a formás szőkét, aki minden újságban benne van. Csináljanak vele próbafelvételt. Mrs. Snively azonban előkerített egy hölgyet, aki azonnal bevitte Norma Jeane-t a Fox Stúdióhoz: azonnal nézzék meg a lányt, vagy Hughes ellopja! Norma Jeane a Foxé lett. 1946. augusztus 26-án kapta meg a szerződését, s az utasítást, hogy válasszon új nevet. A Marilynt egy közepesen híres musicalsztártól örökölte. A Monroe-t anyai ágon egy távoli rokontól, Monroe elnöktől. A szerződését félév múlva kiegészítették: heti 150 dollárt keresett. 1947ben azonban már nem újították meg. Néhány epizódalakítást is jóindulatú túlzással nevezhető szerep után Marilyn Monroe az utcára került. NÁVAI ANIKÓ - Mondja, hallott már Kolep Kunóról? - állít meg egy ismerősöm. - A Kispipában harmonikázott. Aki hallotta játszani, máig emlékszik rá. Az alsóvárosi utca néptelen a kora délutáni hőségben. A besötétített ablakú, hűvös szobában hetven év körüli idős asszony fogad: Kolep Konrádné, Kunó édesanyja. Egyetlen fiáról beszélgetünk. A falakon fényképek, róla. - Kunó alig múlt 6 éves, amikor édesapám Pestről hozott neki egy kis harmonikát. Nagyon jó hallása volt, egykettőre megtanulta a dallamokat. Később kapott egy nagy harmonikát, a sógorom pedig tanítgatta. Bonyhádra járt gimnáziumba. Bármilyen ünnepség volt, játszania kellett. Volt egy műkedvelő zenekaruk is. Az osztályfoMerész Konrád edült, a. fiam harmonikázott benne. De ő nem akart muzsikus lenni... Építészmérnök, az igen, vagy ha nem sikerül, tanár. El is ment felvételizni. Amikor hazajött, átölelt: „Ugye Mutikám, imádkozott értem? Mikor megadták a feladatot, csak úgy potyogtak a számok, s én voltam az első, aki elkészült." Mégis, augusztus Volt egy híres... Kunó, a harmonikás 28-án megjött a papír, hogy nem vették fel. De elküldték afaluból továbbított Javaslatot" is, ami miatt elutasították. Annak idején volt ez, amikor mindenkit felvettek, akár tudott, akár nem, ha pártember volt. Ekkorra már teljesen kifosztottak bennünket. Azt mondtuk, mindegy, mi majd megleszünk valahogy, csak a fiúnk tanulhasson. Megfellebbeztük az elutasítást. Persze ezt is elutasították. Találtak hozzá indokot. A gyerek csak tengettlengett, végül a Mészövhöz került. Aztán a munkahelyéről is kidobták. Bátaszékre ment muzsikálni, még mindig abban a hiszemben, hogy ősztől már Pécsett fog tanulni. Amikor kiderült, hogy semmi remény, visszament Bonyhádra. Ott sem hagyták békén. Egyik nap ébreszti a főnök: „Te Kunó, itt voltak a párttól, azt mondták, dobjalak ki." „S te mit mondtál?" „Azt, hogy azonnal, mihelyt küldenek egy jobb harmonikást." Közben találkozott Hídvégi Jánossal, aki akkor a Kispipa vezetője volt. így került Szekszárdra 1957-ben. Kétévigjátszott itt, amikormegbetegedett. Jártunk orvostól orvosig, de nem tudták megállapítani, mi baja. Végül Baján azt mondták, nyombélfekélye van. 1960. húsvétszombatján került kórházba. Háromszor műtötték meg. A harmadik műtét után hashártyagyulladást kapott, meghalt. 27 és fél éves volt. A temetésen rengetegen voltak^Mondta is az egyik szomszéd: „Itt nem muszájra hozták össze a népet." Nagyon sokan szerették. Később is, már jóval a halála után, az apja ahányszor bement a Kispipába, mindig eljátszották az Aranyvirágot, mert az volt a Kunó száma. Ha én elmentem, a Herkulesfurdő valcert kaptam. De széjjelszéledt már az a társaság is. _ „jt . Repró: - ka -