Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-09 / 32. szám

Két szekszárdi fiatal középiskolás Horváth Endre és Judit - a névazonosság nem véletlen, hisz testvérek - angolul tanulnak. Az angol nyelv tudását fejlesztendő levelezésüket meghívás követte. Egy hónapra vendégségbe hívták Eden Garisek amerikai kislányt, aki 16 éves és Los Angeles külvárosában él Fullertonban. A más világrészről érkező, minden után érdeklődő Eden soha jobb vendéglátókhoz nem érkezhetett volna mint a Horváth család. , SZEKSZÁRDI 8 VASARNAP 1992. AUGUSZTUS 9. A két testvéren kívül a szülők, Horváth Endre, a műszergyár igazgatója és feleség H. Hegedűs Éva pedagógus alapos programot állított össze az egy hónapra. Horváthék otthonában beszélgetünk az intelligens, nyitott, fiatal lánnyal, akit minden érdekel és szívesen beszél benyomásairól. felfedezés ígérete. Az időátállás semmit sem jelentett számomra, az időjárás viszont ragyogó, hiszen nálunk márciustól októberig ilyen meleg van. - Mi volt az első benyomásod az emberekről, miben vagyunk mi mások, van-e különbség az emberi kapcsolatokban? - Már az utcán is másként sétálnak az emberek. Az amerikaiakat mindenhol a világon nevetős, barátságos embereknek tartják. Lehet, hogy kicsit furcsa amit most mondok; nálunk az embeT rek úgy közlekednek az utcán, hogy közben nézelődnek, mindent látni, tudni akarnak. Mégis ez egy kicsit felszínes dolog, elintézik egymást egy hellóval és már nem figyelnek a válaszra. Itt ha ismerősök találkoznak, megállnak, sokszor megcsókolják egymást, úgy tűnik számomra, hogy az érdeklődés nem olyan felszínes, több érzelmet hordoz. A divatban hajszálnyi különbségek vannak. Talán nálunk a nők nem hordanak annyi feszülős nadrágot, bár lehet, hogy ez itt csak átmeneti divat. Ami viszont feltűnő, a nők alig sminkelik magukat. Nálunk minden nő visel valamilyen sminket, már 13 éves korban kezdik festeni magukat. A magyar nők többségéről valami nagyon hiányzik. A smink. - Milyen az otthonod, a családod, ahonnan egy hónapra eljöttél világot látni? Mivel foglalkoz-. nak a szüleid, van testvéred? - Los Angeles mellett Disneyland-től 10 percre lakunk. Ez egy sok kis farmból és családi házakból álló település. A házunkat nagy udvar és virágoskert veszi körül? Az emberek nagyon szeretik a virágokat, a zöldségfélét inkább a boltban megveszik és a kertek virágokkal vannak tele. Édesapám számítógépekkel foglalkozik, édesanyám hirdetéssza^ vező egy magazinnál. Öcsém l^P éves, kedvenc időtöltése a vízilabdázás. Ő az én legjobb barátom. Közel lakunk mindkét nagyszülőhöz, nagybácsikhoz és más rokonokhoz, ezért nagyon sokat van együtt a nagy család, ami nagyon jó. - Milyen iskolába jársz, milyen pálya vonz? - Állami középiskolába járok. Ügyvéd szeretnék lenni, szinte minden érdekel. Talán ezért is van az, hogy az iskolában 8 klubnak vagyok a tagja. A főiskolára, egyetemre való bejutáshoz sem utolsó szempont, hisz ezek a klubtagságok pontot is jelentenek a felvételin. így például tanulok az iskola újságíróklubjában, a biológiaklub vezetője vagyok, az iskola szinjátszóklubjában játszom, de többnyire énekelek. Rendszeresen járunk idősek ottAmerikából jöttem... „Ereztem a szabadságot, a kalandvágyat a felfedezés - Magyarországról annyit tudtam, amennyit az iskolában tanultunk, hol fekszik, történelméről, irodalmáról, művészetéről keveset. Nagyon elérhetetlennek tűnt, szinte nemis valóságosnak. Amikor elbúcsúztam a szüleimtől kicsit megijedtem. Szerencsére olyan családban nőttem fel, ahol nagyon fontosnak tartják a távoli kultúrák megismerését. Szüleimtől mindig azt hallottam, hogyha majd nagy leszel akkor utazhatsz a világban és sokmindent láthatsz és az milyen jó lesz! A legfurcsább az volt, hogy senki sem beszélt körülöttem angolul. Éreztem a „szabadságot", hogy most egyedül vagyok, egy más földrészen. Volt ebben valami hihetetlen kalandvágy is, a ízét..." Vendéglátó és vendég Még egy közös nyelv, ami a zene