Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-09 / 32. szám

1992. AUGUSZTUS 2. SZEKSZÁRDI 13 Szekszárdi történetek A kocsmákról Barátom, a Gyuri sajnos már nem él. Ó tudta mit hol és hogyan. Mármint tudta azt, hogy a háború előtt, a maszekvilágban melyik kocsmában mit adtak enni, meg főleg inni, meg mi volt még az, ami beletartozik a vendég jó kiszolgálásába. Szóval a Gyuri tudta ezeket a dolgokat, persze ehhez az is kellett, hogy a Gyuri előbb szülessen, mint én és hátfőleg az, hogy járatos legyen ezekben a műintézetekben. Mert természetes, hogy a negyvenötven év előtti időkben a maszek kocsmák versenyeztek egymással Mindegyik tudott olyant adni, ami a másikban nem volt. Például jó bort. Igaz, hogy bortermelő város vagyunk, de hát régen sem volt minden bor jó. Volt tehát egy kocsma, ahol mindig volt kitűnő vörösbor, megpörkölt. Egyszerű magyar pörkölt baromfiból, meg disznóhúsból. Ezek egészen egyszerű ételek. Ami pedig a lényeg, vonzzák egymást. Mármint a hús és a bor. Egyszerű. Ősapáink is húst ettek hússal és bort ittak rá. Ilyen egyszerű a dolog. Volt persze, ahol a fehérbor volt a specialitás vagy a hal, vagy a nő. Mert hát ilyen is volt. A sokfinom enni-inni való után volt akinek egy csinos leányra is volt gusztusa, hát odament, ahol ezt megtehette. Ma mi a helyzet? Hát van például a Szász. Ott van jó sör. Nem olcsó, mert már száz forint egy jó korsó Kaiser, de például újabban nagyon jó a konyha. Ez már valami. Dicsérik a Kistücsök nevő kocsmát, ott is jól főznek. A nagyobb éttermek, mint a Gemenc, hát az olyan amilyen. Mint a viccben, miszerint mekkora az orosz törpe? És a válasz, hogy nagy, szóval a Gemenc is nagy, semmi hangulata nincs, de még az ott tartott lakodalmak is olyan hidegek, hogy az ember nem érzi jól magát, pedig főznek is, meg enni is adnak és mégsem jó. Az újabbak és kicsik közöttperszevanjó. Dicsérik a Gilde sörözőt, van aki a Puxler-művekre esküszik vagy a BM-klubra, ízlés dolga. Mindenesetre hosszú idő, és tisztességes munka kell ahhoz, hogy az ember odaszokjon egy ilyen kocsmába, mert tudja, hogy jót kap és ami a lényeg, még azt is >tudja, érzi, hogy nem verik át. Mert egyszer átverhetik, becsaphatják, de ez hosszú távon nem lehet kifizetődő, mert bizony a vendég hamar leborít és más után néz. - tüke hónaiba szórakoztató műsorokkal, én zongorázom. Nagyon élvezem ezt a sok elfoglaltságot. Az iskolán kívül angolt és spanyolt is tanulok, szeretem a művészetek szinte minden ágát. Keresem a kihívásokat, talán ezért tetszik az ügyvédi pálya vagy ha az nem sikerül, akkor a reklám területen szeretnék dolgozni. - Azért marad időd az iskolára? - Sok elfoglaltságom ellenére, az első a tanulás. Az évfolyamon, ami 300 tanulót jelent, a harmadik legjobb vagyok. Ezt a szintet magam vállaltam és igyekszem tartani. Szabadidőm az nincs, viszont csak így érzem jól magam. Volt-e valami elképzelésed arról, hogy mi vár itt Magyarországon? - A családról igen, hisz á leve•

pzések során fényképeket is cseéltünk. Az eddig itt töltött időre, ha egyetlen szóval válaszolhatnék azt mondanám, CSODÁLATOS! Első két nap itt voltunk Szekszárdon, aztán Mohács, Siklós, Pécs következett. Négy napot töltöttünk a gyönyörű Budapesten. A Margitszigeten megnéztünk egy operát és voltunk a cirkuszban is. Nagy élmény volt Esztergom, Visegrád és Szentendre, amely egy kis ékszerdobozt juttatott eszembe. Mikor visszatértünk, Szekszárdon újabb nagy élmény várt, barátaim Endre és Judit unokatestvérének esküvőjére és lakoKészül a mexikói palacsinta - Van-e honvágyad? Hogy vagy megelégedve a magyar vendéglátással, a magyar ételekkel, étkezési szokásokkal? - Sokat gondolok a családra, főleg az öcsém hiányzik. Szerencsére itteni új barátaim pótolják. Szüleimmel már többször beszéltem telefonon és különben is repül az idő. Vendéglátóim gondoskodnak arról, hogy ne legyen honvágyam, igazi családi melegséggel, barátsággal vesznek körül. Annyi csodálatos programot, látnivalót szerveztek - meggyőződésem szerint nem kis erőfeszítéssel és gondossággal - számomra, hogy nincs is időm hazagondolni. Minden ízlett amit eddig ettem. Túl nagy különbség nincs, talán nálunk fűszeresebben főzA sok program közt: egy hét pihenés a Balatonon nek. A legfinomabb volt a mézeszserbó. Egyszer én is készítettem vendéglátóimnak mexikói palacsintát, amelyet fűszeres hússal töltöttem. Takó a neve. Ami talán a legfeltűnőbb az étkezési szokásokban: a magyarok nagyon gyakran és nagyon sokat esznek, viszont keveset isznak. Mi sókkal többet iszunk, természetesen üdítő italokat és vitaminokat. - Milyen jó tanáccsal bocsátottak el szüleid erre az egy hónapra? - Szüleim nagy önállóságra neveltek bennünket. Mindent megkapunk amire szükségünk van, ám ha valami olyat kérünk ami véleményük szerint nem feltétlen fontos, akkor azt mondják: jó, dolgozz meg érte és vedd meg. Ezért többször vigyázok gyerekekre, az öcsém pedig autót mos, újságot hord ki, füvet nyír. Azt hiszem ez így igazságos. Nálunk a munka az dicsőség, és a mi korosztályunkból, már azokra akik komolyan veszik az életet, ez a felfogás jellemző. A szüleim akarták, hogy eljöjjek, féltettek de egyben tudatosították bennem, hogy egy nagyszerű élmény részese lehetek. Egy más világrész, merőben más kultúrájával ismerkedhetek meg. Hálás vagyok nekik ezért az útravalóért és hálás vagyok vendéglátóimnak, barátaimnak és szüleiknek, hogy egy olyan hónapot tölthettem el Magyarországon, amit soha életemben nem fogok elfelejteni. SAS ERZSÉBET Fotó: - kafi dalmára vittek el. Nagyon készültem a Balatonra, mert korábban az egész országból erről a tóról tudtam, hallqítam a legtöbbet. Az utolsó, negyedik héten a szomszédos Ausztria nagy városait Bécset, Salzburgot, Münchent jáijuk végig. Aztán augusztus 11én hazautazás. I 4