Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-09 / 32. szám

1992. AUGUSZTUS 9. , SZEKSZÁRDI MSAR1AP 3 T. József: - Másfél éve ismertem közelebbről az Andreát, a barátnőm barátnője volt. Bárhova mentünk, mindig jött velünk. - Milyen lány volt? Csöndes, szelíd, harsány, zárkózott...? T. J.: - Életvidám. Mindig nevetett. Szép volt. Rövid hajú, olyan Kleopátrás. » - Milyen széles a baráti körötök? T. J.: - Nagy, majdnem egész Tolbeletartozik 16 és 20 év között. Kös diszkók, közös bulik... - Biztosan beszélgettetek, mi érdekelte őt, milyen tervei voltak? T. J.: - A hajvágás. Fodrász szeretett volna lenni. Készült rá, most ment volna harmadikbaagimiben. Szorgalmas, jó tanuló volt, de járt rendszeresen Ágihoz, a fodrászhoz gyakorolni. - Hogy illett ebbe a körbe a huszonkét éves bogyiszlói Holler László? W. Csaba: - Szoros barátságban voltak az Andi val, bár ők azt mondták nekünk, hogy nem jártak soha. De vitte mindenhova a Holler, övezette be a társaságba, vele ment autózni, vacsorázni és mellette érezte biztonságban magát. Megtanította az Andit vezetni. - Mindenki durva, agresszív embernek ismerte ezt a fiút, nem tűnt fel ez nektek? W. Cs.: - Nem volt ilyen, az Andit úgy féltette, nem engedte egyedül seJiova. Nem gondoltuk, hogy ezt meg ^feri tenni. Hazudott, a végefelé nem roglalkozott vele senki, de próbált visszailleszkedni. E. J.: - Korábban nem volt ilyen. Egy fél éve kezdett úgy viselkedni, mint akit kicseréltek, az apja elől is bújkált... - Miről beszélgettek, mi érdekelte ezt a fiút? W. Cs.: - Olyan sokat nem beszélgettünk. Az autó érdekelte, meg az utóbbi időben a motor is. - Az Andreáról szokott beszélni? T. J.: - Azt, hogy nagyon szereti. W. Cs.: - Nagyon kellett volna neki az a lány. Nekünk mondott olyat is, hogy ha nem lesz övé, akkor senkié sem. - És eljött a múlt hét péntek este, amikor elmentetek a Pala-diszkóba... T. J.: - A barátnőmék üdülőjében hárman voltak lányok. Az Andi csatlakozott hozzájuk és elvittem őket a diszkóig. Ott különváltak, jártak a haverokkal. Megbeszéltük, hogy fél négykor indulunk vissza az üdülőbe. Egy óra körül kiment a Holler az Andreával, máskor is előfordult, senkinek nem tűnt fel. Három óra tájban kezdtünk gondolkodni, hol lehet az Andi, fél négy után pedig visszavittem a lányokat az üdülőbe, azt gondoltuk, hogy a Hollerék hazamentek. Szombaton délután mentünk vissza a dombon strandra, akkor mondták, hogy nagy baj van, eltűnt az Andi. Az anyukája is ott tudta meg. Odajött a Holler Bogyiszlóról a töltésen át papucsban. A nyakán egy kiszívásszerű hosszú csík volt, hiányzott a nyaklánca és a bal alkaija össze volt karmolva. Amikor kérdeztük, azt mondta, hogy megvert egy gyereket az Andi előtt, azért karmolta meg. - Gondolom, megkérdeztétek azt is, hogy hova ment előző éjjel a lánnyal? T. J.: - Azt felelte, ott voltak a kisPalánál, aztán egy jó rokiszámot játszottak és az Andi egyedül visszaindult a diszkóba. Pedig az Andi soha nem ment volna, félős volt nagyon és a Holler sem engedte volna el egyedül. Szombaton este pedig a kis-Pala százszázalékig biztosan állította, hogy nem látták ott a Holleréket. - Úgy hallottam, te gyanakodtál először, amikor még mások fejében nem fordult meg ez a szörnyű vád. T. J.: - Feltűnt másoknak is. Végig múlt időben beszélt az Andiről, „nem kell több májusfát állítani", azt mondta. És biztosak voltunk abban, hogy az Andi senkivel nem ment volna el, ezért gondoltam rá. Az édesanyja az utolsó pillanatig nem hitte el. Szombaton még ő hívta a Hollert, hogy látja, milyen letört, megágyaz neki, aludjon náluk. Azt is mondta, ha előkerül az Andi, csak vele engedi mindenhova, hozzáláncolja... - így telt el újabb nap és vasárnap még mindig semmi biztosat nem tudtatok. T. J.: - Vasárnap este újra kimentünk a diszkóba. Ott volt Holler is, aztán valaki hazaindult Bogyiszlóra, ő erősködött, hogy elviszi. E. J.: - Én voltam kocsival és T-ék szóltak, hogy menjünk le a nagy-Dunához. Csak később tudtam meg, hogy miért. A töltésen Bogyiszló felé indultunk volna, amikor szembejött. Lekapcsoltam a lámpát, a fiúk kiszálltak a kocsiból, úgy tettem, mintha lánnyal lennék. Rendszám nélkül autózott, csak a helyzetjelzője égett. Lehet, hogy felismerte a kocsit, de továbbhajtott a Sóderdombon túl, ahol a nudistastrand kezdődik. Beszálltak a fiúk, utána mentünk és messziről láttuk, hogy elemlámpával világít. Nem mertünk odamenni, visszamentünk a diszkóba erősítésért. T. J.: - Amikor meglátta a két autót, akkor ijedhetett meg, először a tengerszem felé akart indulni, aztán visszafelé jött, a két autóval beközöltük. Odakiáltottunk: mit csinált, azt mondta, fürdött. Aztán kiugrott az autónkból Csirke, tőle félt egyedül, a Holler gázt adott, elmenekült. E. J.: - Lementünk a Daciával a vízpartra és a fényszórónál két párhuzamos nyomot vettünk észre, a parttól a vízbe vezetett. Ott láttuk meg az Andi lábát. Ahányan voltunk, annyifelé szaladtunk. Hétfő éjjel egy óra lehetett. Ha két perccel előbb megyünk, akkor vonszolja éppen le, ha két perccel később, már a sekély vízből a hirtelen mélyülő mederbe lökte volna, nem találjuk meg. T. J.: - Előző nap kérdezte tőlünk, mi történne az Andival, ha követ kötnek rá, feljönne-e a vízfelszínre. Mondtam, szerintem a feje igen. A katján voltak a terméskövek. - A nyilvánosság elé úgy került az ügy, hogy ugyanez a baráti kör találta meg az egyelőre gyanúsított elkövetőt Pedig nem így volt. Ny. Gábor (ismerős, de nem tartozik a baráti társasághoz): - Szekszárdon a munkahelyemen egészen véletlenül hallottam meg rendőröktől, hogy a Hollert keresik. Látásból ismertem, de semmit nem tudtam róla. Munka után a nagy-Dunára mentem ki a feleségemmel és a két kutyával. Két család sátorozott a Kenderáztatón túl, a homokos részen. A két asszony a gyerekekkel volt, egy férfi guggolt a közelükben, fején törülközővel. Amikor meglátott, elindult a két férfi felé, akik horgásztak, de azt gondolta, a kutyák utánamennek, hátranézett és akkor felismertem. O leült a férfiakkal horgászni, akkor szóltam a feleségemnek, hogy értesítse a rendőrséget, amíg feltűnés nélkül szemmel tartom. - Nem is gyanakodtak, ki lehet ez az idegen? Ny. G.: - Utólag elmondták, az volt az érzésük, öngyilkos akart lenni. Felháborodott, hogy a gyerekek elvitték a köteleit, terméskövekre csomózta rá és volt ott egy indiáncsónak, talán azzal akart bemenni a Dunába és beugrani... Aztán megkínálták ebéddel, együtt ettek, beszélgettek. Négy óra körül ért ki a rendőrség. Amikor meglátta, a gát végéből beugrott a vízbe és kiabálta, hogy nem ő ölte meg a lányt. Hallotta, hogy felhúzzák a fegyvert, akkor jött ki. Nem lőttek. - Szerintetek felbomlik ez a baráti társaság? T. J.: - Nem bomlik fel, a Holler már előtte kivált. - Mit gondoltok, visszatér valamikor Bogyiszlóra? E. J.: - Nem, ezt nem teheti meg. Ny. G.: - Visszajön. Éppen most volt erre példa Bogyiszlón. TAKÁCS ZSUZSA FOTÓ: - kafi „Andinak már nem állítunk májusfát..." Keller Andrea 16 éves tolnai lányt megfojtották múlt héten, szombaton kora hajnalban. A gyilkos a gyanú szerint a legjobb barát, a viszonzatlan szerelmű Holler László volt. A hátborzongató, tragikus történet feltárásában a barátok segítették a nyomozást. Ők találták meg Andrea holttestét és egy nappal később szintén egy tolnai fiatalember vezette a rendőrséget a bújkálő és immár körözött elkövetőhöz. Megmozdult, felbolydult Tolna. Egy tinilány diszkóba indult a barátokkal és soha nem ér haza. A főszereplővé vált fiúkkal beszélgettem, kérésükre személyük inkognitóban maradt.