Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-02 / 31. szám

16 1992. AUGUSZTUS 16. , SZEKSZÁRDI fAIARNAP A háziorvoslás gyermekbetegségei A július elsején életbe lépett családorvosi rendelet a szabad orvosválasztás lehetőségével minden állampolgárt érintett. Kevesen tudják azonban, hogy ez a törvény az orvosoknak is választási lehetőséget nyújt. Eldönthetik, hogy a továbbiakban milyen formában kívánnak dolgozni: alkalmazott, vállalkozó vagy magánorvosként. Az orvosok többsége nem változtatott, maradt alkalmazásban álló, csak néhányan döntöttek úgy, hogy ezentúl vállalkozó családorvosként praktizálnak. Ez sikerült a reform életbelépésétől a lengyeli volt körzeti orvosnak, nem így városunk két gyermekorvosának, dr. Gonda Máriának és dr. Támuly Józsefnek. Ők ketten augusztus elsején kezdtek volna vállalkozóként a Mikes utcai rendelőben, ám ügyük jelenleg is a rendeletek és megállapodások útvesztőjében kanyarog. - Már az elmúlt év tavasza óta tervezem ezt a vállalkozást - kezdi a doktornő. A vállalkozó családorvoslást nagyon jónak tartom, elsősorban a betegek szempontjából. így az orvos a társadalombiztosítástól közvetlenül kapja a rendelő fenntartásához szükséges bázispénzt, ő dönt a felhasználásról, a fejlesztésről. Jelenleg Í

:órház a működtető, évek óta nem It rendes fejlesztés. Tavaly ősszel a Népjóléti Minisztérium jóváhagyásával létrehoztam egy, úgynevezett „kötelezettségvállalást közérdekű célra". A befolyt összegből már több műszert is vásároltam. Idén, május elején Támuly doktorral elkezdtük a szükséges okmányok (vállalkozói igazolvány, felelősségbiztosítás) beszerzését. A gyermekorvosok közül többen is foglalkoztak a vállalkozás gondolatával, de a döntés-előkészítés során senkit nem kérdeztek meg a további szándékairól. Utólag megtudtuk, hogy tavasszal, egy tavaszi testületi döntés értelmében az önkormányzat továbbra is a megyei kórházra bízza a városi alapellátást. Május 15-én került sor egy megbeszélésre a kórház területi vezetőjével, ekkor jeleztük Koltai főorvosnak ^jllalkozási szándékunkat. Elkezdődött a kálvária... Kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű, csak egy újabb testületi ülés rendelkezhet arról, hogy mi az önkormányzattal szerződést kötve vállalkozói családi orvoslást végezhessünk. EKkor kezdődött a kálváriánk és ekkor döntöttünk úgy, hogy a vállalkozás létrehozásához ügyvéd segítségét vesszük igénybe. Jogi képviselőnk megkereste dr. Ótos Miklóst, a szociális és egészségügyi bizottság elnökét, aki először elzárkózott, később egy megbeszélésen sikerült őt meggyőznünk arról, hogy felkészültünk, tudjuk mire vállalkozunk. A június végi testületi ülésen a képviselők egyöntetűen mellénk álltak, úgy tűnt, sínen vagyunk. Július 22-én megkötöttük a várossal a szerződést, amelyben augusztus elsejétől vállaltuk a területünk ellátását, a fejlesztés költségeinek negyven százalékát, mindezek fejében a rendelőt teljes felszereléssel együtt díjtalanul használhatjuk. Már csak-az ÁNTSZ engedélye hiányzott ahhoz, hogy a Társadalombiztosítási Igazgatósággal szerződést köthessünk. , Felkerestük Deák urat, a kórház igazgatóját a munkaviszony megszüntetésének kérelmével, és kértük az elmaradt kártyapénz kifizetését, ami már júliusban esedékes lett volna, de a városban még senki nem kapta meg. Az igazgató úr közölte, hogy őt a várossal kötött szerződés nem érdekli, a kórház megyei intézmény, és őt sem a megyei önkormányzat elnöke, sem a város nem kereste meg ez ügyben. Elmondta még, hogy a Mikes utcai rendelőt a város nem adhatja át, ez jogtalan, mert a kórház tulajdona. Valójában a rendelő a város tulajdona, a felszerelés a kórházé, amit tudomásom szerint a várostól kapott 1982-ben, amikor a város a megyei kórházat bízta meg az egészségügyi alapellátással. Felitívtuk Príger urat, aki elmondta, hogy a vállalkozásunkról semmit nem tud, őt senki nem tájékoztatta, a kórház a munkáltató, így nem folyik bele az ügyünkbe. Ezzel rövidre- zártak bennünket. A „proletáririgység" diktál? A Népjóléti Minisztériumban dr. Balogh Sándorral beszéltem, aki támogatásáról biztosított és dr. Ternák Gáborhoz irányított bennünket. - A Gonda doktornőtől a múlt hét péntekén értesültem az eseményekről - kezdte Ternák Gábor. - A rendelkezésemre álló rövid idő alatt tájékozódtam, s az a benyomásom alakult ki, hogy a hatóságok sem tudják pontosan, hogy ebben az esetben mi a teendő. Miután a városi önkormányzat átadta az ellátást a, megyei kórháznak és azt engedélyezte a megyei önkormányzat, visszafelé, tehát az orvosok visszakéréséhez is ugyanezt az utat kell bejárni. Ez a láncszem kimaradt. Meggyőződésem, hogy senki nem menti meg a Gonda doktornőéket attól, hogy azt csinálják, amit szeretnének, ehhez joguk van. Az más dolog, hogy bizonyos papírtologatás késleltette az ügyet, nem rosszindulatú időhúzásra gondolok, hanem arra, hogy nem egészen világos, mit kell csinálni. Egyébként még egy fecskendőből is hatalmas ügyet lehet csinálni. Én nem állítom, hogy egyesekben nem munkál még mindig a proletáririgység, de remélem, hogy itt józan megfontolásokon túl semmilyen szándékos hátráltatásról nincs szó. Jövő évtől a városé az ellátás Az önkormányzati törvény az önkormányzatok feladatává teszi az egészségügyi alapellátást, fenntartva annak lehetőségét, hogy arról más önkormányzattal megállapodva vagy egyéb módon - a háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálatról szóló rendelet szerint - gondoskodjanak, mondta dr. Palkó László, a városi önkormányzat jegyzője. A képviselő-testület már korábban is kijelentette: a város egészségügyi ellátásáról maga kíván gondoskodni. Májusi döntésük értelmében 1993. január l-jétől a város átveszi az egészségügyi alapellátást. Addig 1982-es megállapodás értelmében továbbra is a megyei kórház végzi ezt a feladatot. Történtek is egyeztető tárgyalások az átadásról, mert a rendelők városi, azok felszerelése viszont megyei tulajdonban van. Időközben jelentkezett két orvos, dr. Gonda Mária és dr. Támuly József azzal, hogy ők vállalkozói típusú háziorvosként kívánnak körzeteikben működni. Megkötöttük a szerződést velük a képviselő-testület által szabott feltételekkel, majd július 23-án levélben fordultam Príger úrhoz, hogy a '82-es megállapodást korlátozzuk, e két körzet ellátásának feladatát és a rendelőket adják át a városi önkormányzatnak. A megyei közgyűlés elnöke nem zárkózott el a megállapodástól, amennyiben sikerül a kórházzal is megegyeznünk. Ez ügyben július 30án a kórház gazdasági igazgatójával, dr. Sülyi Józseffel sikerült megállapodnom a körzetek finanszírozásával kapcsolatos kérdésekben. Ha az ügyben érintettek mindegyike tartja a mostani együttműködési készségét, a két orvos szeptember l-jétől kezdheti meg működését vállalkozói háziorvosként. FEKETE KATALIN Evangélium (Lk 12,13-21) Bizonyára sok hívő, vallásos ember kikeresi Bibliájából és elolvassa azt az evangéliumi szakaszt, amelyről hétről hétre elmélkedünk. Templomainkban Lukács evangélista nyomán Jézus tanítását halljuk a mai vasárnapon egy jól gazdálkodó emberről, aki dolgozik, gyűjt, de elfeledkezik lelkéről, nem törődik Istennel. Az élet élvezetét a vagyonban, evésben-ivásban Játja. Jézus esztelennek nevezi, hiszen ha váratlanul meghal, mi lesz lelkével és kié mindaz, amit gyűjtött? Ez a példabeszéd nagyon könnyen összhangba hozható Jézus gyakran idézett kijelentésével: „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved? Mit is adhatna az ember lelkéért cserébe?" (Mk 8,36-37.) Következtetésünk a keresztény tanítás egyik legalapvetőbb tételéhez vezet: van örök élet és földi létünk folyamán elsősorban Isten Országát kell keresnünk és építenünk. Máté evangélista könyvének 13. fejezetében több példabeszédet is olvashatunk az Isten Országáról, annak növekedéséről, fontosságáról, melyért érdemes mindent eladni, feláldozni. Vajon a mi lelkUnk jó fold-e, melybe Isten tanítása hullik? Meghozzuk-e a várt termést, gyümölcsöt? Valóban igazgyöngynek tartjuk-e Istennel való barátságunkat, a kegyelmi életet? Az évközi 18. vasárnap szendeckéjében a Kolosszei levélből szintén ezt halljuk ki: „Ami odafönn van, arra irányuljon figyelmetek, ne a földiekre... életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve." (Kol 3,2-3.) Gyakorlati tanácsot is kapunk: „Sanyargassátok tehát tagjaitokban azt, ami földies: a paráznaságot, tisztátalanságot, érzéki vágyakat, bűnös kívánságokat és kapzsiságot, ami igazában bálványimádás." (Kol 3,5) E világban élünk, de nem vagyunk e világból valók. (Vö. Jn 17,14-16.) A keresztény embernek tehát nem könnyű az anyagi-szellemi, testi-lelki, földi-mennyei értékeket összhangban megélni. Ilyen és hasonló kérdéseket fel kell tenni magunknak is: Adok-e - legalább néha - nagyobb összeget jótékony célra? Nem lettem-e a pénz vagy a munka rabja? Nincs-e veszekedés (a testvérek között) a vagyon miatt? - Az esztelen gazdag példabeszédét Jézus így zárja: az jár jól, aki Istenben gazdagodik! (Lk 12,13-21.) Elhiszem? Farkas Béla plébános