Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-02 / 31. szám

16 , SZEKSZÁRDI fAIARNAP 1992. AUGUSZTUS 16. miatti idegeskedés (csak eső ne jöjjön!), a saját hátukon fóltrógerolt építőanyag. És vannak ismereteik arról, hogy mások hogyan jutottak lakáshoz. Legjobb esetben valaki bérlakásban lakott 20-30 évig, a fenntartást messze nem fedező lakbért fizetett, most pedig megvásárolhatta a lakást a forgalmi érték 16 százalékáért. Ennél irritálóbb, ha a nagymama lakásába bejelentett unoka, vagy az egyéb Jogcímen" három hónappal ezelőtt beköltözött lakó jutott szinte fillérekért lakáshoz, hogy aztán pillanatokon belül el is adja, egymilliót keresve rajta. Ők nem folyamodtak-pediga példa adott volt - ahhoz a megoldáshoz sem, hogy apukával-anyukával fiktív lakáscserét lebonyolítva jussanak a pénzükhöz. Vannak itt a városban „híresebb" lakásügyek mondják - amelyekkel senki nem foglalkozik, míg őket a nyerészkedés vádja illeti. Egyenlő elbírálást! Egyikük saját példáján keresztül teszi a problémát érthetőbbé. Lakásának becsült értéke 1,41 millió forint, ennek 16 százalékáért, 225,6 ezer forintért vásárolhatná azt meg, ha nem lenne bérbeszámítási joga 896 ezer forintra. Ezt az összeget (lásd az idézett jogszabályt) le kell vonni a forgalmi értékből (1,41 millió mínusz 896 ezer), s a maradék 16 százalékát, azaz 82 240 forintot kellene most befizetni a tulajdonjog megszerzése érdekében. Csakhogy számára a lakás nem enynyibe kerülne, hiszen a levont 896 ezer forint is az ő pénze volt (az elvégzett munkát nem is említve). Egy OTP-lakásban élő, vagy pl. Cinkában önerőből lakást építtető számára persze ez is nagyon kedvezőnek tűnik, a panaszosok azonban - joggal - a többi bérlakásban lakóhoz mérik magukat. Miért kerül valakinek egy lakás - amibe csak bele kellett költöznie - alig kétszázezerbe, míg a másiknak, aki meg is dolgozott érte, a hasonló értékű közel egymillióba?! Nem jártak ők rosszul, nem sajnáltatni akaiják magukat - hangsúlyozzák beszélgetőpartnereim - csak legalább közel egyenlő elbírálást várnak azokkal, akik beleü ltek a kész lakásba, olcsón megvették és milliós haszonnal eladták azt (s most rajtuk, mint balekokon, röhögnek). Nem sok dicsérő szót hallottam az önkormányzat és a Héliosz Kft. megoldást kereső szándékáról. A jegyző, a képviselők, a kft. mutogatnak egymásra az illetékességet keresve. Talán arra számítanak, hogy - miként legtöbben, akiknek csupán néhány tízezer forintjuk bánta - ez a néhány lakó is elkönyveli a veszteséget - vetődött föl a kérdés. Ha csupa Salamon ülne a képviselők helyén, akkor sem hozhatna véleményem szerint mindenki számára igazságos megoldást. De a döntést végsőkig halogatni, több családot l^h zonytalanságban tartani - talán a le^^ rosszabb módszer. - ri Panasz a tetőtérben Nem gondoltam, hogy szelet vetek két héttel ezelőtt megjelent cikkemmel, amelyben arról érdeklődtem, hogy „Van önnek lakbérbeszámítási joga?" A téma teljesen ártatlannak tűnt. Az egyik vélemény Az utóbbi években sokan az állami bérlakásokban élők közül saját költségükre korszerűsítették otthonukat - gázt vezettettek be - illetve tetőtér beépítésével maguk teremtettek saját használatukra, de állami tulajdonban lévő lakást. A költségeket elkezdték „lelakni", ám tavaly új rendelet látott napvilágot: ezeket az összegeket a lakások kezelőinek - nálunk a Héliosz Kft.-nek - három egyenlő részletben vissza kell térítenie a lakóknak. Az első részletet a múlt évben megkapták az érdekeltek, ám idén erre sokan hiába vártak. Miért? kérdeztem meg akkor Fülöp Istvánt, a Héliosz Kft. gazdasági igazgatóját. Nos, az ő válaszát érezte enyhén szólva sérelmesnek, és a problémát egyoldalúan bemutatónak több szekszárdi család. Emlékeztetőül: Fülöp úr elmondta, hogy gond azoknál van, akik meg akaiják vásárolni a bérlakást, hiszen nehezen elképzelhető, hogy aki ma visszakap bérbeszámítás jogcímen pl. 600 ezer forintot, az holnap megvásárolhassa a lakást, mondjuk kettőszázezerért. Idézte a vonatkozó jogszabályt is, mely szerint „Ha az elidegenítésre kerülő házingatlannal kapcsolatban bérbeszámítási jog áll fenn, a forgalmi értéket a még beszámítható összeggel csökkenteni kell". Hallgattassék meg a másik fél is Temesvári Tamás és GIósz János hatszáz-, illetve közel kilencszázezer forintot, Bíró Annamária mintegy hetvenezret kaphatna vissza abból az összegből, amit annak idején állami bérlakás építésére fordítottak. Önerőből oldották meg lakásproblémájukat, nem vártak - mint oly sokan mások - az államra. Tudták, hogy előnytelen szerződést kötöttek, hiszen saját pénzükön, szó szoros értelmében a két kezük munkájával állami lakást építettek, azt mégis úgy kezelték, mint a sajátjukat, mert ők sosem mentek a VGV-hez, ha csöpögött a csap... - érvelnek. Ügy érzik, hogy mindezért most büntetik őket mondják, hol indulatosan, hol elkeseredve. És akkor még az a cikk is a Szekszárdi Vasárnapban... Azt sugallja, hogy ők nyerészkedni, meggazdagodni akarnak. Mindegyiküknek vannak emlékezetes esetei az építkezés idejéről. Lakók följelentése, a leszedett tető Rekonstrukció ötven év után Garay iskola iskolavezetést időben kérték a szóbanforgó tanterem, az eszközök megóvására, a letakart rajzokat azonban nem tudták megmenteni a portól, a falak bontásának, vezetéképítések következményeitől, mondja a kivitelező. A szeptemberrel azonban nem állnak le, hiszen menetközben vetődött fel az igény: a tornaterem tetőterének beépítésére, ami 3,6 millió forintot emészt fel. Itt kap helyet majd a rajztagozat és egy nyelvi labor. Év végére a teljes felújítási munkák 70 százalékát könyvelhetik el, több, mint 17 millió forint értékben. Jövőre pedig indulhat a harmadik ütem, az emeleti szinten ott folytatják, ahol abbahagyták, -tzs-kaSzeptemberre „kész" a szorít a határidő, szeptember 1-jére át kell adni az épületet, közel négyszáz gyerek tanévkezdése múlik ezen. Bár az arrajáró laikust elrettentik, elbizonytalanítják ajelenlegi állapotok, Papp Vilmos, a GMK vezetője megerősíti: a jövő héten kezdik a nyílászárók cseréjét, a burkolást, most már a gyors, látványos munkák következnek. Meglehet részletkérdés, de az iskola pedagógusától értesültünk: a munkák során nem bántak óvatosan a rajzokkal, összegyűjtött hatalnias gyerekmunkával. Ám a címzett ezúttal nem a kivitelező, mert az Több, mint száz évet megért a Garay iskola műemlékjellegűnek minősített épülete, de a szakemberek emlékezete szerint ötven éve volt rajta teljes felújítás, kőműves pedig úgy huszonöt éve dolgozott benne. Szóval éppen időszerű volt, hogy az idén átadott tornatermet követően egy teljes rekonstrukciót kezdjenek az iskola főépületében. A 32 396 000 Ft nagyságú felújítás első ütemére alig két és fél hónapja volt a kivitelezőnek, a Kőművesipari GMKnak. A földszinten osztálytermeket, a tanárit és több más helyiséget kellett a falakig lebontani és újjáépíteni, emellett műszaki okok miatt egyidejűleg a második emeleti vizesblokk, fűtés, villanyrendszer korszerűsítése is sorra került. Hasonló nagyságrendű és jellegű munkát három éve a Garay Szálló felújításakor végeztek, akkor teljesen kiürített épületben másfél évig tartott a kivitelezés. Most