Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-05 / 1. szám

1992. JANUÁR 5. , SZEKSZÁRDI HSARNAP Egy elfelejtett évforduló de Yn, N, Évfordulóktól, vissza- és megemlékezésektől hemzsegő korunkban, amikor már száznapos kormányzati kísérletek összegezésére is sort kerítettünk, egy nagyon fontos dátum felelevenítéséről elfeledkeztünk. Mi is csak egy esztendővel késve emlékeztünk meg arról, hogy tavaly, nagyjából ilyenkor volt 690 éve, amikor történelmünk minden bizonnyal legértékesebb uralkodóháza, az Árpádoké, férfiágon befejezte pályafutását. Négy fejedelmet és a királyok sorát adták az Etelközben fejedelemmé választott „barbár" Árpád ivadékai. Legkevesebb személyes adatunk magáról az alapítóról, Árpádról van, akit elsősorban tettei minősítenek. Tulajdonképpen egyenesen a nemzeti mitológiából lép elénk, hiszen nagyanyja - Emese - már apjának, Álmosnak születésekor megálmodta volna, hogy ivadékai sokra viszik. A folytatás azonban már cseppet sem mitologikus. A vert hadai élén, tehát üldözötten megjelenő Árpád, néhány év alatt részletekben verte tönkre a Kárpát-medencét akkor birtoklókat, és hozzávetőleg 7-8 év alatt belezte a honfoglalás tönkretenni máig se teljesen sikerült űvét. Árpád fia Taksony volt, unokája Géza és Mihály. Nem előbbi, Szent István apja, hanem Mihály öccse vitte tovább a családot, méghozzá Vászolyon, a Szekszárdot is alapító I. Bélán, majd I. Gézán és az ősapa nevét kapott Álmos hercegen keresztül. Álmos fia volt Vak Béla, az övé II. Géza, ezé a nagy király, III. Béla, akinek sírja a budai Mátyás-templomban látható. III. Bélát a Bánk bánból ismert II. András követte, akinek a harmadik feleségétől, Beatrix estei őrgrófnőtől született István herceg, aki következetesen olasz nőket vettJeleségül. Második asszonyától származott az utolsó Árpád-házi király, III. András, akivel eléggé mostohán bánt a mifelénk különben is különösen sajátos módszerek szerint dolgozó történelem. Tizenegy éves uralkodása alatt ugyanis mindennek bizonyult, csak tehetségtelennek nem. András anvja. Mnrosini Thomasina velencei patríciuslány volt, aki a korában szokásosnál lényegesen színvonalasabban neveltette. 1278-ban - nem tudjuk pontosan, hogy 18 vagy 28 éves korában-e? - került vissza hazájába, előbb Kun László megbízásából csak mint Horvát- és Tótország helytartója, majd mint a család férfiágának utolsó törvényes képviselője, 1290-től az ország királya. Trónkövetelőit rövid úton leverte, hasonlóképpen Habsburg Albert herceget, akinek Magyarországot már az apja - Habsburg Rudolf - hübérbe adta, bár az nem is volt az övéLegveszélyesebb trónkövetelője a csak lányágon Árpád-házi unoka, az akkor még gyermek Károly Róbert, a későbbi nagy magyar Anjou uralkodó volt. Ellene Andrást a köznemesség támogatta. III. András hirtelen halt meg. Az Árpádok családja még 37 évig létezett. A tössi kolostorban Svájcban, ahol 1338-ban halt meg III. András egyetlen lánya, Erzsébet apáca... Aki a számokat kedveli, elvizsgálódhat azon, hogy a család különböző nevezetes és kevésbé nevezetes tagjai mennyi ideig voltak hatalmon. Árpád (kb. 18), Zsolt (40), Taksony (25), Géza (25), Szent István, mint fejedelem és király (41), az oldalági Pétert és Aba Sámuelt kihagyva, I. Ándrás (15), I. Béla (2), Salamon (11), I. Géza (3), Szent László (18), Könyves Kálmán (21), II. István (15), Vak Béta (10), II. Géza (20), III. István (12), 111. Béla (23), Imre (8), II. András (30), IV. Béla (35), V. István (2), Kun László (18) és a már említett utolsó, III. András, akit a maga korában „A velencei" melléknévvel is illettek (11). A honalapító nevének van egy különös sajátossága, ami valószínűleg a személyét övező szinte mitikus tisztelettel is összefügg. A család történetében csak még egy alkalommal fordul elő, Hl. Béla teljes ismeretlenségben maradt öccse, Árpád herceg esetében. Magyar államfő soha többé nem viselte. Egészen Göncz Árpádig... ORDAS IVAN Szilvia manökenstúdiumon «

(Folytat;K a/ 1. oldalról.) - Az iskoláb.in ;i/i nevelik beléd: vagy a legjobb, cl kell adni magad, indig úgy kell fellépned, mintha te 1.íselnéd a legszebb ruhát, önbizalmat kell sugároznod. Ez olyan nehéz. Amikor a színpadra lépés előtt felgyullad a lámpa, már bánom, hogy ott vagyok, aztán minden megoldódik, alig várom, hogy lehetőséget kapjak. Csendes, kiegyensúlyozott fiatal lánnyal beszélgetünk. Strich Szilvia Tolnán lakik és nagyon komolyan készül arra, hogy a választott pályára léphessen, manöken legyen. Számára megadta a sors azt a külsőt, amiről legtöbben csak álmodnak és amivel eséllyel indulhat a rengeteg buktatót rejtő kifutón. Az adottság persze kevés. Édesanyja motiválta ebben, amikor pici lányként művészi tornára, balettre, asztaliteniszre járatta és olyan családi környezetben nőhetett fel, ahol fontos volt a jólápoltság, a harmonikus megjelenés, a külső. Nem csoda, hogy kishúga már két éve elvégezte a Dior divatintézet manökenstúdióját és most nővérét noszogatja, hogy végre ő is fejezze be. Az indíttatás ellenére sem volt nyílegyenes Szilvia pályakezdése. Huszonkét évesen vallja, hogy mára, a kudarcokból rengeteg tapasztalatot szerezve, lelkileg megerősödve került ki. Többé nem adná fel elképzeléseit egy szerelemért. - A gimnáziumi érettségi után Mözsön tanítottam képesítés nélkül. Eközben levelezőként felvettek a szekszárdi tanítóképző főiskolára és elkezdtem a Sütő Enikő manökenképzőjét. Aztán mindent félbehagytam egy nagy szerelemért, Németországba kerültem. Idén júniusban jöttem vissza, talán legnagyobb nyeresége ennek az útnak a nyelvgyakorlás volt... Ma intenzív német nyelvtanfolyamra jár Budapesten, és szeptember óta a Pesti Divat manöken- és fotómodellképző iskolájában tanul. A követelmény szigorú és a meglehetősen borsos tandíj fejében is meg kell dolgozniuk a hallgatóknak, hogy bentmaradhassanak. - Szigorú felvételin estünk át, engem 49 kilóval vettek fel és 172 cm magas vagyok. Azt mondják, az európai mérce 173 cm, úgyhogy nyújtózkodom sokat, hátha növök még egy kicsit. A januári félévi vizsgák feltétele is az, hogy tartsuk a megadott súlyt - mondja Szilvia. Neves oktatóink vannak, szakmailag sokat nyújt az iskola, hiszen mozgásművészetet Hetényi János, színészmesterséget Böröndi Tamás, divatelméletet Borszéki Zita oktat. Emellett karbantartanak bennünket sok mozgással, sporttal. Az említett félévi vizsga vízválasztó, csak a legjobbak juthatnak el a júniusi záróvizsgáig, a vizsgafellépésig. Eddig egy cipőbemutatón szerepeltek, akkor Szilvi mindjárt kapott egy olasz cégtől ajánlatot. Egyébként eddig nem erőltette túlságosan a karrierjét, meghívták ugyan, de inkább csak családi olaszországi utat választott, a magyarországi szépségkirálynő-választás helyett. Minden évben volt valami tragédia, botrány, ezért nem akart menni. A jövőjét ezzel együtt nagyon tudatosan tervezi. Elsőként a német nyelvvizsgát próbálja meg, aztán a gyógypedagógiai főiskolára jelentkezik. A gyerekeket szereti, és tisztában van azzal, hogy a szépségből nem élhet meg túl sokáig. Nem akar kiszolgáltatottá válni, vagy kényszerhelyzetbe kerülni. Égyébként az általa választott pályán az érvényesülés szerencse dolga. Külföldre, lehetőleg német nyelvterületre szerződne el szívesen, hiszen itthon telített a szakma. És hogy mi kell ahhoz, hogy felfigyeljenek valakire a kifutón, vagy éppen az utcán, a diszkóban, vagy a legváratlanabb helyen is? A tökéletes szépségnél fontosabb, hogy valami egyéni, csak rá jellemző legyen az emberben. Mozgás, karakter, mosoly, ami csak rá jellemző. Szilviának ezt az ösztönös, titokzatos bájt kellene megőriznie. - takács - kapfinger III Leltár helyett Mai számunkkal második évfolyamába lépett a Szekszárdi Vasárnap. Tudjuk, nem teljes évet zártunk, hisz fél éve sincs, hogy 1991. augusztus 20án az újság első, akkor „0"-val jelzett példányát, próbaszámunkat kézbe vehették az olvasók. Az elsőt, ami számunkra azóta is a legkedvesebb, amit legtöbben olvashattak Szekszárdon. A nulladik számot, amit tizenkétezer példányban nyomtattunk és juttattunk el, szinte minden szekszárdihoz. Ez a példányszám a hétköznapi munka során elérhetetlen álom. Rendszeres olvasóink, előfizetőink lényegesen kevesebben vannak. Mégis hisszük, hogy a lap lassan ismertté, a város lakóinak tájékozódását segítő orgánummá válik. Nem tagadott célunk a hírszolgálat mellett, hogy olvasnivalót is nyújtsunk, bemutatva a város, időnként az ország - különös tekintettel a városból elszármazott - érdekes embereit, fontos kulturális, vagy sporteseményeit, nyíltan szólni a sokak szerint kínos kérdésekről is. Hogy a fentiek mennyire sikerültek, azt eldönteni a Tisztelt Olvasó reszortja. Eldönti, és mi visszajelzést kapunk. Legelőször is abból, hogy hétről hétre számot vetünk, mennyien vették meg, olvasták a Szekszárdi Vasárnapot. Emellett persze telefonok, levelek is jönnek a szerkesztőségbe. Dicsérő és elmarasztaló egyaránt. Az előbbieknek örülünk, az utóbbit, ha hasznos, előrevivő tanácsokkal szolgál, megszívleljük. A tavalyi év utolsó, 17. száma karácsonykorjelent meg. Technikai okokból a két ünnep között nem tudtunk megjelenni, ezért volt a karácsonyi dupla terjedelmű szám. Mivel erre nem hívtuk fel kellőképpen olvasóink figyelmét, december 29-én sokan keresték lapunkat levélszekrényükben, a postai elárusítóhelyeken. Nagy öröm volt ez számunkra, mert igazolta, hogy a város lakói közül sokan megismerték, megszerették a Szekszárdi Vasárnapot és ha egyszer nem jelenik meg, sokan vannak, akiknek hiányzik. Az elmúlt hónapok során kialakult a lap szerzőgárdája is. Több, mint negyvenen írtak eddig lapunkba, közülük tizenöt-húszan rendszeres szerzőként jelentkeznek, nevük ma már ismerősen cseng az olvasó előtt. Az eddig megjelent tizennyolc lapszám alapján korai lenne bármiféle számvetésről, pontos tendenciákról beszélni, mert inkább csak a terveinkről szólhatnánk. Eszembe jut egyik szegedi újságíró barátom, a Délmagyarország (a szegedi városi lap) munkatársa. Lehet, hogy túlzott optimizmussal, de arról beszélt, hogy ha valaki Szegedre költözik, első dolgai közé tartozik megrendelni a Délmagyarországot. Mert attól lesz igazán szegedi, ha járatja a város lapját. A példa talán túlzó, de számunkra is elérendő célként „nem semmi"... TAMÁSI JÁNOS 1