Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-05 / 27. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. JÚLIUS 19. Szekszárdi történetek Bondarcsuk Szergej Bondarcsuk, a szovjet rendező az ötvenes évek elején még nem volt világhíres rendező, csupán filmszínész, bizonyára nem is a leghíresebb, de azért ismert név volt. Egy alkalommal, talán ezerkilencszázötvennégyben hogy, hogy nem, Szekszárdra vetődött. Szovjet filmhetek megnyitójára került sor a városban, a Garay téren a moziban. A hetedik „A"-ban futótűzként teijedt a hír, moziba megyünk. Ez nem semmi volt akkor, hiszen legálisan még a középiskolások sem járhattak moziba és hát különösen nem járhattak a kicsik, az általános iskolások. Aztán kiderült a film címe is. „Az aranycsillag lovagja". Felvettük az úttörő-egyenruhát, csak mi, a hetedik „A", és mentünk a felnőttekkel együtt, este hatkora moziba. Megnyitóünnepségre emlékezem, ott ült egy idegen, azt mondták, ő a Bondarcsuk. Beszélt ő is, meg tán más is, és jött a film, amelyből nem sokra emlékezem. Csak olyanokra, hogy kolhoz, meg gabonatábla, meg a Bondarcsuk és egy szép szőke orosz leány, meg hogy jó vége volt. Ez nem sok emlék, de emlék. És volt még egy maradandó is. Láttunk egy fényképészt, aki fényképezett, de nem ám akárhogy, hanem valamivel nagyokat villantva. Merőben szokatlan volt nekünk gyerekeknek. Valaki ismerte, azt mondta, ez a Kapitány fényképész. Kevesen ismerték akkor még. Ma már ismert ember, képviselő, a Kapitány Ferenc. -tükeA Liszt-éle Fu Zhiliang, a Kínai Népköztársaság Nagykövetségének I. titkára nem először jár Szekszárdon. Három évvel ezelőtt hasonlóképpen egy kiállítás megnyitójára érkezett, készséggel válaszolt - magyarul kérdéseinkre. - Korábban egy iparművészeti anyagot mutattunk be Szekszárdon, most a kínai kézművesség alkotásait láthatja a közönség. Itt a legdrágább anyagból, az elefántcsontból faragott használati eszközöktől a búzaszalmából készült képekig, alátétekig a hétköznapok művészetét mutatjuk be. Kézügyesség, kifejezőerő és az anyag tisztelete fogalmazódik meg ezekben atárgyakban. - Ön a kultúra kínai követe, közvetítője? - Négy éve dolgozom a követségen kulturális területen. - Egy ilyen távoli ország esetén mindig izgalmas a kérdés: hogyan került Magyarországra? A nyelvünket is feltűnően jól beszéli. - Az ötvenes években tanári pályára készültem és az iskolában ajánlottak fel 14 társammal együtt ösztöndíjat Kelet-Európa valamelyik országában. Négy csoportra bontottak bennünket, az egyik oldalról mentek a Szovjetunióba, másikról Bulgáriába, Romániába és Magyarországra. így lettem az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója. Időközben betegségem miatt hazaiz kínai rendeltek és a Kínai Tudományos Akadémia könyvtárában helyezkedtem el, ott magyar nyelvű folyóiratokhoz hozzájutottam. - A nyitás és a reform programját követő Kína miként készül Hongkong átvételére? - Az anyaországhoz 1997-ben csatolják Hongkongot. 99 év után jelenti ez a területi integritást, a közvélemény nagyon várja. Gazdaságilag húzóerőt jelent, hiszen pénzügyi központ a térségben. Különleges statust fog élvezni, hiszen fordítója kapitalista berendezkedésű, más fejlettségű. Ezért a földrajzi környezetében egy különleges gazdasági övezetet hozunk létre, különleges káderképzéssel igyekszünk felkészülni az egy ország két rendszer helyzetére. Jó úton járunk, nem véletlenül mondják, akik tíz év után jöttek vissza hozzánk, hogy nem lehet Kínára ismerni. Egy új kelet-ázsiai kistigris van születőben. -A világ legnépesebb országában mit tudnak rólunk? - Létezik egy kis könyvecske, Petőfi Sándor életéről szól és közel félmillió példányban adták ki még 84-ben. Petőfi verseit is elkezdte egy neves honfitársam fordítani, négy kötetre tervezzük a sorozatot. Az idézetet, „szabadság, szj^fc lem", mindenki ismeri, de igazai a legtöbben talán azt tudják, hogy Magyarország Kelet-Európában egy ország, valószínűleg valami „árja eredetű" nép lakja, a kínai írásjel erre utal. Ez persze nem tudományos magyarázat. Ugyanúgy nem az, hogy a magyarok nagy ellenségei a labancok voltak, amiként nekünk az angolok. Folytassam? Sportnagyhatalom, aranycsapat, foci, Polgár-lányok, magyar , sültcsirke bolt, 24-es buszjárat - ez mind Pekingben működik. És persze zenei hátalom, Kodály, Bartók... Liszt életregényét én fordítottam kínaira. . , -tzs-kadőnként szükségünk van egy boldog emberre, aki a maga kincseivel a mi életünket is gazdagítja. Pedig talán ő maga sem gazdag, mint Móricz Zsigmond boldog embere, akit jól megmángorolt az élet, mégse cserélne senkivel sem. Akkora elégedett szíve van, hogy az olvasók százezrei között osztogatja mindmáig a boldogságát, és még mindig újak állnak sorba érte. Mi a titka sok boldog embernek? Talán az, amit Ábelék mondanak ki Tamási Áron regényeiben: - Mi végre élünk a világban? Hogy valahol otthon legyünk benne. Az a sok ember, aki elszalad nyáron hazulról és messze utazik, lehet, hogy sok gyönyörű tájat és várost látott, a legszebbet mégis a hazaérkezéskor látja. A szülőhazát, az édes-keserves élet mozdulatlan szemtanúit, a zöld dombokat, a folyón és patakokon átívelő hidacskákat, az esti szélben bólogató diófát. Aztán odaér a ház elé, aminek talán csak egy harmadik emeleti parcellája az övé, de most teli szívvel érzi Babits költői igazát: ...Édes az otthon... Ehhez még rózsaszínű szemüveget sem kell feltenni, hogy elrugaszkodjunk a valóságtól, csak meg lehet fogadnunk Arany János költői hitvallását, aki ezt ^ján(ja az elsavanyodás felé tartó szemlélődőnek: „- ...Nem a való, hanem annak égi mássá / Lesz, amitől függ az ének varázsa..." Egy ilyen varázslóra gondolok mostanában, aki mesterien mutatta meg a valóság szép oldalát nekünk és az idejött turistáknak. Szavára megrázkódott a poros kisváros és gyönyörű királylánnyá változott. A szánk is tátva maradt. Színt kapott minden, a cseréptetők pirosabbak, az eperfás utcák zöldebbek lettek, a turisták megérkeztek meseországba. Pataki Józsefnek hívták, tanár volt a gimnáziumban, a fóldrsyz, természetrajz és történelem szerelmese. Cserkészkorában a Gombi név ragadt rá, mi régiek magunk között így emlegettük. Gombi, az átváltoztató művész. Nem a valóságon változtatott, hanem az embereken. Egy rosszkedvű turistacsoport átváltoztatása neki tíz percbe sem tellett. Jókedve átragadt mindenkire, humora ellenállhatatlan volt. Nem fukarkodott a színekkel, percek alatt benépesítette a síkságot. Utazás AliscábSj Láttuk a történelem előtti embert, aki falevél formájú evezőjével hajtotta a lélekvesztőjét a fokokban és kobolyákban. Láttuk a római légionáriusokat, akik a kelták helyébe léptek Pannóniában. Amott a tolnai síkságon Attila hadait, amint legyőzték a rómaiakat. Majd a nyugtalan népvándorlás változó palettáját, míg több mint ezer évvel ezelőtt megjelentek itt Árpád apánk mokány lovasai. Ezt a halban-vadban gazdag Sárközt rögtön fejedelmi birtokká tették. Egyik oldalról a Duna, másik oldalról a hegyek védték a fejedelmi birtokot. Jól választottak. - Én is ezt választottam volna - mondta Jóska bá'. Sűrűn bólogattunk, mi is, mi is. így lettünk honfoglalók, akik most láttuk, hogy a földkerekség egyik legszebb pontján állunk. Hogyhogy eddig nem vettük észre?, - Amott Hunyadi verekedett a Garákkal - mutatott jobbra Józsi tanár úr -, emitt a hegy alatt igyekezett a magyar sereg Mohácsra a török elé. Százötven évig vendégeskedtek ezután a törökök nálunk, de hát azt is kibírtuk. Sokat kibírunk mindmáig - kacsintott egyet a mosolygókra. Gyönyörű volt a hegyoldalból a város. Hegyei, völgyei már a mienk voltak, a régi megyeháza szikrázott a napsütésben, a templomtornyok az ég felé mutattak, távol a Sió zöld vonala sietett a Duna felé, lent a síkságon szőke búzatáblák, haragoszöld kukoricatengerek értek az istenáldotta napsugárban, - Ó, de szerencsések maguk, hogy itt élhetnek - mondta egy nagyvárosi flaszterember. Akkor már mi, idegenvezető-palánták is így éreztük. Hiszen itt minden van, mit kívánhatna többet az ember? Pedig ez még csak a kezdet volt. Amit a következő órákban kamtunk a