Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-05 / 27. szám

1992. JÚLIUS 19. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 A szekszárdi egyesületek történetéből (2.) Elsők között szervezkedtek a tanítók Szakmai és érdekvédelmi egyletek A magántestületek egyik formájaként kialakult egyesületek Ma­gyarországon nem fejthettek ki politikai tevékenységet. Részben ez, és a szakszervezetek viszonylag kései kiépülése magyarázza, hogy a szak­mai és egzisztenciális érdekek védelme Szekszárdon is elsősorban az egyesületekre hárult. Amíg a megyénkben 1949-ig létező egyesületek 8°/o-a sorolható ebbe a csoportba, addig ez az arány a megyeszékhelyen 20% volt, ami a foglalkoztatás magasabb színvonalára utal. Elsők között szervezkedtek a taní­tók. A Szekszárdi Felekezet Nélküli Tanítóegylet az 1860-as években ala­kult, egyik kiadója volt a Tolnamegyei • löny című hetilapnak. Céljai az :edek során alig változtak, mindig a valláserkölcsön alapuló hazafias ne­velést és a népoktatók érdekeinek képviseletét tekintette fő feladatának. Másik korai érdekvédelmi egyesüle­tünk, a Tolna megyei 48-as Honvéd­egylet 1861-től működött. Az ország­ban harmadikként alakult ilyen egylet arra tett ígéretet, hogy „gyámolítására számíthat minden honvéd, ki tiszta jel­lemét megőrzé, s önvétke nélkül anyagi nélkülözésekkel küzdeni kénytelen." Utolsó elnöke Hollós Lajos 48-as honvéd főhadnagy volt. Kései utó­duk, az 1934-ben szervezett Fronthar­cos Szövetség a háborút megjártak anyagi érdekeit képviselte. Számos tisztviselőréteg alakított önálló egyesületet - a jegyzők, a fogal­mazók, a segédhivatali tisztviselők, a postai altisztek és mások - az ilyen több települést átfogó egyesületek működéséhez is a megyeszékhely adott otthont. A Pénzügyi Fogalmazói Kar Országos Egyesületének szekszár­di csoportja „mindenkor kész az alkot­mányos hatalom törvényes rendjének megvédelmezésére és gondoskodni a tagok erkölcsi, szellemi, anyagi, szociá­lis és kulturális érdekeinek kielégítésé­ről és intézményes biztosításáról." A két világháború között saját egyletet tartottak fenn a gyógyszerészek és az orvosok, ez utóbbi megyei szövetsé­gének elnöki tisztét dr. Treer István kórházigazgató főorvos látta el. Dr. Jávor Lehel törvényszéki elnök kez­deményezésére bírói és ügyészi egye­sület is alakult. A céhrendszer megszűnése és az ipartörvény megalkotása után, az 1880-as évektől különféle ipartársula­tok alakultak. Saját egyletet alakítot­tak a szekszárdi csizmadiák, a fazeka­sok, a kovácsok és a bognárok, min­denekelőtt a tisztes iparűzés és a szak­mai érdekek védelmére. Fő felada­« sták és idegenvezetők atyjától, azzal nem ér fel egy zsúfolt kincstár í. A zöld szőlőskertek fehér falú tanyái olyan bort őriznek, ami „meg­ámítja a szívet, és megvilágosítja az elmét". A sárközi falvak messzi­ről integettek a város felé a számtalan anekdota után: - Gyertek hoz­zánk is, mert itt van a legtöbb furfangos legény és vérbő menyecske az országban. Aztán választ kaptunk arra is, hogy nagy költőink miért éppen itt szü­lettek? Mert ez a csodálatos vidék költőket terem, nem is lehet másképp. Itt lódult meg a fantáziája vitéz Háry Jánosnak, itt zengte a szekszárdi bor dicséretét Garay János, itt bújt meg a szőlőjükben Babits Mihály, hogy megszülethessenek csodálatos versei. Jóska bátyánk két kézzel szórta élénk szellemének kincseit. Délután a tulajdonos büszkeségével mutatta a gemenci kisvonaton a szarvas-és őzrudlikat, az ártéri erdő meseországát. Mik ehhez képest a mesterséges meseországok? Itt a hely szerelmese mondta a költői prózát. Kevés itt a hely, hogy elmondjuk legszebb betéteit. Felfedezőtársaivá tett minket. A megyeháza udvarán még van kő, ami „látta" Szent Lász­lót gyerekkorában kilovagolni a Remete kápolna irányában vadászatra. Egy híres hihető meséjére még most is emlékszem. Ezeket úgy hív­tuk, hogy „patakiádák". - Városalapító I. Béla királyunkat itt temették el a szekszárdi kolostor temploma alatt. A törökök már nem találták itt a szarkofágot. Sok jel mutat arra, hogy kimenekíthették a török elől az egyik szurdik hosszú pincéjébe. Aztán elfelejtették évszázadok alatt. Lehet, hogy az egyik szekszárdi nagy vi­harnál beszakad majd az egyik pince, és mi visszakapjuk Béla királyt. Elmosolyodtunk, eltűnődtünk ezen. Végül is, miért ne lehetne? A nagy felfedezések is feltevéseknél kezdődtek. Jóska hóttkomolyan bólo­gatott. Elégedetten nézett végig rajtunk. Alisca ködbe vesző mesevilágá­ból indultunk el reggel, szép befejezése a napnak, hogy érettek lettünk a mese-valóságra. PATAKI JÓZSEF, igazad volt! H. NÉMETH ISTVÁN tuknak tartották „az ipartörvény korlá­tai között a munkaadók és munkások közötti viszonyban szigorú rendet meg­honosítani. "A vitás kérdések eldönté­sére békéltető bizottságot állítottak fel. Az 1889-ben alakult Szekszárdi Ál­talános Ipartestület sokat tett a jó szak­mai utánpótlás neveléséért és nevé­hez fűződik az iparosszék felépítése is. 1895-ben a könyvnyomdászok és betűöntők, 1905-ben az építőmunká­sok és a famunkások, 1908-ban pedig a cipészek alakítottak szakegyletet. Mindegyik saját helyiséget tartott fenn vagy törzshelyük volt az egyik vendéglő különtermében. Szekszárdi székhellyel működött a Tolnavárme­gyei Iparosszövetség is, melynek veze­tését a megalakulástól, 1925-től And­ré Istvánra, a helyi ipartestület elnö­kére bízták. A szövetség 18 szakosz­tályban - a szabóktól a borbélyokig, a fényképészektől a fuvarosokig - 184 tagegyletet tömörített. Szervezetük a KIOSZ megalakulásakor szűnt meg. A szekszárdi kereskedelmi alkal­mazottak 1905-ben, a vendéglősök és korcsmárosok 1907-ben alakítottak egyesületet „a vendéglős ipar emelésé­re." (Folytatjuk.) Kaczián János Színfoltok Vannak ilyenek, az alábbi csak egy a sok közül. Időpont: 1992. június 26., délelőtt ne­gyed 11. Helyszín: a Bajcsy-Zsilinszky E. út egyikpadja. A nap süt, a táj verőfényes, a madarak csicseregnek. A padon fekvő semmiképpen sem csicsereg, lévén meg­lettebb, sötét ruhás férfi. Mellette egy lát­hatóan hozzá tartozó nő, nevezzük hölgy­nek. A férfi felületes ismereteim szerint évek óta azonos állapotban van. Olyan­ban, amilyenben valaki gyógyszerre ivott almabor hatása alatt lehet. Az éppen erre sétáló rendőrjárőr is igy okoskodhat, mert látva, hogy van, aki ügyeljen rá, tovább­halad. Ekkor gördül be a színre a járdán, a Gyermekek Háza felöl egy mentőautó. Hívhatták és magamban tüstént bocsá­natot kérek a padon hevemtől az esedé­kes gyomormosással kapcsolatos gya­núméért. Észreveszem, ugyanis, hogy a nadrág­ja véres. A segítőkész szakemberek első kérdé­se teljesen logikus: - Mi történt? A válasz is az: - Megszúrtak! - Mivel? - Rugós bicskával! - Kicsoda? Némi hallgatás, majd elutasítóan: - Magánügy! A lágyékon szúrt félfiút elszállítják. Gyanítom, hogy nem kedveli a hatóságo­kat, ami jelen esetben nem baj, mert a bí­róságok úgyis túlterheltek. A magánügy rendezése későbbre halasztódik. Lehet, hogy ugyanitt történik majd, ugyanilyen eszközökkel. Fényes nappal. Ö. I. Evangélium Az évközi 14. vasárnap Lukács evangéliumából vesszük az olvasni­valót, mégpedig a 10. fejezet első húsz versét. Jézus tanítványait szerte­küldi, különféle tanácsokkal ellátva, s végül bátorításul ezt mondja: „Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon jáijatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi!" - Ezt elfogadni csak hittel lehet. Mit is jelent hinni? Hit nélkül nincs igazi emberi élet. A valamiben való „őshit"; valamihez kötöm magam, valami megragadott, valakire rábízom magam - szinte szükségszerűen jelentkezik az emberi lélek­ben. Ez az általános hit, a jövőbe vetett bizalmat is jelenti. Például: bíz­nak a házastársak egymásban, a kisgyermek első lépései megragad­nak, a kutatók-feltalálók hisznek az ismeretlen felismerésében. Az istenhit ennél több! Nemcsak vágyaimban, hanem értelmemben és akaratomban megragadok egy személyt, aki minden jó forrása, aki elérhetetlen-láthatatlan és mégis közeli-eleven-élő. Aki nagyobb, ha­talmasabb, igazságosabb, irgalmasabb, szeretőbb mindennél és min­denkinél. Akit megismerni nem elég a földi élet egésze sem. Szent Ágoston íija róla: „A földi életünkben keressük, hogy megtaláljuk, örök életünkben keressük, miután megtaláltuk.'" Sohasem tudjuk ki­meríteni. Mindig új-örök lehetőség. Mivel az Isten élő személy, a vele való kapcsolatunk is az élet jel­lemzőit hordozza. Fájdalom és öröm egyaránt él benne, a hit „pana­sza", ugyanakkor ujjongása is: Isten földi létemet korlátok közé he­lyezte, véges vagyok, Ő ugyanakkor végtelenre hív. Szabályok között vezet, egyúttal szabadságot adott. Istent szüntelenül keressük, kutat­juk titkait és mégis „tudni nem akaró" szeretettel karjaiba vetjük ma­gunkat. A hit mindig a legyőzött kétség. Ha kitartunk a hit által a szeretet­ben, Isten jelenvalóvá válik, látható lesz a láthatatlan. A hit erő, élet ­hálára kötelez. Farkas Béla plébános

Next

/
Oldalképek
Tartalom