Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-19 / 3. szám

1992. JANUÁR 19. , SZEKSZÁRDI VASARIAP Héliosz a VGV-böl... Nem az igazgató millióiból alakult Nincs fűtőmű ügy... A rendszerváltozás szele megfújta a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat romos-romtalan épületeinek falait is. Olyannyira, hogy a falakon belüli állapotot zilálta szét. Új évünknek első napjától fejeződött be végérvényesen a vállalat átalakítása, a volt tanácsi cég ma önkormányzati tulajdonlással lett egyszemélyes kft. Mit jelent e váltás, változhat-e a profil, az alapvető tevékenység? Megszüntethetők-e a pletykák, amelyek a szolgáltatásokért kért árakról terjednek? Mindezekről, a jövőről is kérdeztük Németh Zoltán ügyvezető igazga^gt, aki APEH-múlttal érkezvén ült „el' székébe a cégnek. - Robbanásszerű, drasztikus változások korát éljük. Megszűnt egy ideológia, megszűnt egyfajta gazdasági kiszolgáltatottsága a vállalatoknak. Elkezdődött, folytatódik a szolgáltatások piacosítása - kezdte válaszát a külső körülmények ismertetésével Németh úr. - Leghamarabbra ígérték a központi szervek az ingatlankezeléssel kapcsolatos jogszabályt, de ma is még a régiekkel kell ingatlant üzemeltetni, kezelni. Ám van már olyan terület, ahol a lakó a legközvetlenebbül érezheti a változást, és ez a távhőszolgáltatás. Itt, ezen a területen omlott össze látványosan az ideológia abbéli része, hogy ahol távhőszolgáltatás van, ott, azt biztosítani kell. Kerül amibe kerül. A lakó csak a minisztériumi illetékes által - ki tudja hogyan - kigondolt számot érezte és _tudta be kötelezettségként, nem látta, em láthatta, amögött mi is rejlik valóDan. A szolgáltatás költsége és a díj között ilyenformán semmi összefüggés nem volt. A múlt év őszén szüntettük «

g ezt az áldatlan rendszertelenséget. ávfűtést, mint szolgáltatást hangsú. zni azért szükséges, mert minden közhiedelemmel ellentétben ez a volt vállalat megyei hatókörű, ha úgy tetszik, távhőszolgáltató vállalat volt. E tevékenysége volt túlsúlyban. Aztán jöttek azok a változások, amelyek során az önkormányzatok hangot (is) adva, színre léptek. A lényeg a lényeg: reállamosítás történt, amikor is jogszabályi döntést követően történt tulajdonosi változás, váltás. A volt állami tulajdon egy, helyben közelebb lévő, a tulajdont sokkal jobban megszemélyesíteni képes birtokába, a helyi önkormányzat birtokába került. Nagyon helyesen. Nem ettől lettünk kft., hanem alapvetően attól, hogy a tulajdon az önkormányzat kezelésébe került. És, ettől kezdve az önkormányzatnak alapvető kötelezettsége, hogy vállalnia kell a város számára minden olyan szolgáltatást a lakosság részére, amit természetesen velünk, a kft-vel végeztetnek el. - Pletykákat említettünk. Elteijedt az igazgatóról, hogy 6 millió forintért megvásárolta, egy személyben lett a cég tulajdonosa. - A legboldogabb ember lennék, ha pénzem lenne a Trabantomnak cseréjére. Egyébként örülök ilyen pozitív ^berr pletykának, hogy én tpkésedek... De komolyan folytatva, az önkormányzat lett a maga részéről korlátozottan felelős egy társaságban. Tehát a külső változások mellett alapvetően kettő realizálódott: tulajdonos, a működési forma változása. - Az utóbbin belül történt-e szervezeti válto/ás? - Karcsúsodtunk, és továbbra is egyszerűsíteni fogunk a legkülönbözőbb szinteken. így a vezetői szférában is. Ennek részeként történik a távhőszolgáltatásban egyfajta szervezeti módosítás. Nincs már Bonyhád és Dombóvár üzeme hatókörünkben. Megszűnt - még ha fájdalmat okozó létszámleépítéssel is az építőipari tevékenység. Hogy milyen feladatokat kell a legtisztességesebben elvégezni? Sorrend nélkül, a legfontosabb: legyen a városból elszállítva a^zemét, legyen a lakásokban meleg, és meleg víz. - Már az átalakulással egy időben szárnyra kaptak a hírek: mi történt a fűtőműben, amiért is nyílt levélben kértek orvoslást az ott dolgozók a város polgármesterétől? - Ez nem valós, csak felfujt ügy. Ügy? A felszínre került problémák egyikét igyekeztek az ott dolgozók megoldani külső, polgármesteri segítséggel. És ez részükről hiba volt. Miért nem velem, avagy a cég más vezetőivel akartak közös nevezőre jutni? - Miért nem? - Én azt gondolom, - és sértő szándék nélkül mondom - tetszetős ma hangosan kinyilatkoztatni a vélt, vagy valós sérelmeket. Ezt önmagában is sikerként könyvelik el sokan, jóllehet a pénzügyi, munkaszervezési gondokkal hozzám, kollégáimhoz kellene orvoslásért jönni. - Hírek, mégpedig kószák terjednek a kábeltelevízió körül is. Igaz, hogy teljes egészében annak minden kötelezettségéről lemondani készülnek? - Ugyanúgy akaijuk a kábeltelevízió kezelését megszüntetni, ahogyan tulajdonváltás miatt az ingatlanokét, vagy éppen a kertészet és a virágbolt eladását is említhetném. A lényeg, hogy mindenképpen e szolgáltatást is tovább kell fejleszteni, ennek kivitelezésére komoly amerikai elhatározás van. Azt kívánják nyújtani, amit bárhol a világon, vagyis legyen a lakosságnak lehetősége megválasztania mit, és mennyiért akar nézni a televízióban. Tehát differenciált szolgáltatást akarnak megvalósítani. Nos, további részletezés nélkül, hiszen ez már nem is a mi kompetenciánk, a jelenleg karbantartásért felelős kft. az új rendszerben még részt vállalni sem kíván. - Milyen éve lesz 1992-ben a kft-nek? - A tavalyira azt mondtuk, a cég fennállásának legnehezebb éve volt, de most megkockáztatom, az idei év lesz az. Bizakodom, szakgárdánk képes levezetni a külső, drasztikus változások okozta feszültséget. - Az áremelés kényszerét is? - Mi úgy nem teijesztünk elő áremelést, hogy például azt kövesse a hőszolgáltatás díjtételének emelése, gázköltségváltozás. Próbálunk másként szervezni, korszerűsíteni a technológiát. Alapkoncepciónk, hogy a korszerű lakossági szolgáltatást ne a szolgáltatást igénylő költségeire építsük. PETŐFI LÁSZLÓ • • Üres ország híján marketing és privatizáció Mitől nőtte ki magát Amerika úgy, ahogy kinőtte? Attól, hogy ez volt az utolsó üres ország a világon, ahová bárhonnan mehettek mindazok, akiknek elege volt császárokból, királyokból, hatalmasságokból. Ezeknek az embereknek termékekre volt szüksége. A Ford autójára, ruhára és cipőre - olyan minőséggel és küllemmel, amit az angol királynőnek valószínűleg nem lehetett volna eladni, viszont itt tömegméretben elkelt. Amerika ma sem egy elitnek az országa, itt - keveseket leszámítva - 250 millió ember praktikus tömegcikkeket vásárol. Ezt az eszmefuttatást az érdeklődök dr. Bethlen Ferenc professzortól hallhatták, aki leendő testvérvárosunkból, Albanyból érkezett Szekszárdra, s a State University of New York tanára. A professzor a héten kétnapos szemináriumot vezetett nálunk, Marketing és értékesítés címmel. A tematika közel húsz embert vonzott, a borsos részvételi díjat magánvállalkozók, társaságok és nagyobb cégek képviselői egyaránt érdemesnek tartották befizetni, tekintettel a téma fontosságára s a nemzetközi szaktekintélyre. A marketing távolról sem csak reklámot jelent, hanem egy rendkívül sokrétű tevékenységet és folyamatot, ami a fogyasztók még nem is létező igényének prognosztizálását éppen úgy magában foglalja, mint annak a kielégítésére szo|gáló áruk és szolgáltatások előállítását és eljuttatását a vevőhöz. A fogyasztói javak kategorizálhatók, értékesítésük teljesen eltérő stratégiát igényel. A termékeknek életciklusa van, és piaconként kell terveket készíteni a ciklus különböző szakaszaira. A forgalmazási csatorna sokféle lehet, kiválasztása fontos, de ezt megelőzően pontosan meg kell határozni azt a fogyasztói kört, akinek az adott terméket szánják. Ezeket a látszólag összefüggéstelen mondatokat csak példaként ragadtam ki abból a rendkívül szerteágazó halmazból, amit marketingnek nevezhetünk. Én kicsit szégyelltem magam, amiért egy elismert külföldi szaktekintélyt hallgatva folyton az jutott eszembe, hogy mindazt, amiről szó van, marketingszakos közgazdászhallgatóként már jó néhány évvel ezelőtt így tanultam. Ennek az elméletnek tehát mi is birtokában vagyunk, itthon, Magyarországon! A hallgatók hozzászólásai - amelyek természetesen gyakorlati oldalról közelítették a problémát - szintén erről győztek meg. Igen, tudják hogy milyen sok múlik például a csomagoláson, de nincs hozzá anyagunk, megfelelő nyomdatechnikánk, szakértelmünk - ha pedig van, az megfizethetetlenné teszi az árut. Igen, tudják, hogy az árképzésben messzemenőkig figyelembe kellene venni az áru szezonálisjellegét, azt is, ha valaki valamiből háromszoros mennyiséget vesz, a törzsvevőknek pedig ajándékokkal kellene kedveskedni, de a nálunk alkalmazott árrés - s még így sincs fizetőképes kereslet! - ezt a szükségesnél csak sokkal szerényebb mértékben teszi lehetővé. Igen, mi is tudjuk, hogy jobb vevő, aki készpénzzel fizet, mint aki hitelkártyával, de ugye nálunk gyakorlatilag nincs is hitelkártya... Egyáltalán, a pénzkímélő módszerek alig-alig terjednek. Aggályomat megosztottam a professzorral. Arra csak Amerikának volt lehetősége, hogy - dr. Bethlen Ferenc elmélete szerint - utolsó üres ország módjára fejlődjék. Á forgalmat tehát más módon kellene növelnünk, s lám, nagyjából tudjuk is, hogy mi a marketing, mégsem megy. Mire számíthatunk? A vendég nálam sokkal optimistább. O tapasztalja a változást, fontos, hogy már sem a minisztérium, sem egyéb hatóság nem mondja meg a termelőnek, hogy mit állítson elő, sem a kereskedőnek, hogy mit forgalmazzon. Már nem kénytelen azt mondani a boltos, hogy „ezt kaptam", hanem mondhatja; „ezt rendeltem". S a tulajdonviszonyok változása, a privatizáció további lökést fog adni a fejlődésnek. Bár lenne próféta a professzor volt hazájában! -nSzekszárd hátulnézetben I. Sorozatnak szánjuk kollégánk, Kapfinger András felvételét, mindazoknak, akik fontosnak tartják környezetüket; a gyarapodó, gazdagodó város peremére, eldugott utcáira is kíváncsiak. I I