Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-19 / 3. szám

14 ,. SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. FEBRUÁR 16. Karácsonyi, de nem ajándék a helyi adó! viszont ennek alig a tele áll rendelkezésre, ráadásul még ezen belül is jelentős összeg a hitel. - Igazán még végig sem mertem gondolni, hogy milyen nehézségekkel jár majd az újabb adóteher megjelenése. Ha nem szeretném annyira a kereskedést, ha el tudnám képzelni másként is az életem, hát nem csinálnám... Éreztem, hogy itt megint nekem kell majd rögtönzött fejszámolással igazolnom, hogy tudom milyen „sorscsapás" érte helyi adóügyben. Kiderül, hogy havi 500000 forint körül mozog a forgalom. Az árukészlet összetétele miatt 15% fölé nem vihető a haszonkulcs. Ahogy elkezdi sorolni, hogy milyen kötelezettségei vannak erre a minimális haszonra, ^^ hát el kell ismernem neki a hehg^B adó már igazán nem hiányzott.^^ - Ezt a számolgatást nekem szinte hétről-hétre el kell végeznem, hogy el tudjam dönteni folytatom vagy bezárok. Ha az üzlethelyiség tulajdonosától nem kaptam volna 50%-os fizetési kedvezményt és a kifizetendő 10000 forint helyett a leszerződött, havi húszezret kellene fizetnem, már holnap ki se nyitnék. Csak abban bízhatok, hogy a helyi adó kivetésekor méltányolják majd a helyzetemet és valamilyen címen könnyítést kapok. A város vezetésének nem lehet célja, hogy lehetetlenné tegyen bennünket. Arra azért nem számítottam, hogy a helyi adókról készülő anyaghoz ennyire nehéz lesz riportalanyt találni. A kérdés majd egy éve izgatta a városlakókat, miközben a városatyák kerülgették a kérdést, mint macska a forró kását. Az emberfia azt hinné, ilyen esetben elég az idő, a vitaalkalom a sommás vélemények kialakítására. Bizonyára így is alakult volna a dolog, ha az adórendelet megszületésének körülményei nem úgy alakultak volna, ahogy alakultak. Az a tény, hogy a helyi adókról szóló rendelet első változata valamikor Luca napja tájékán került napvilágra, már jelezte, hogy karácsonyra várható a nagy mű végső elkészülte. Úgy is lett. December 23-án megszületett a végső forma. Ám e „lucaszéken" hiába a kuporgás az éjféli misén, a boszorkányságnak csak nem akaródzott lelepleződni. Nem csoda hát, ha az érintettek, még vízkereszt után is óvatosan kóstolgatják a felelgetőt. A jég, s az aszály nem viszi el... Még leginkább a hegyen volt szerencsénk. A Csötönyivölgy szurdikját egyengetva akadtunk össze Niki Mátyással, aki tanyáján épp a téli dolgokkal foglalatoskodott. Amikor előhozakodtam a kérdéseinkkel, gondolkodási időt nyerni mindjárt a lopó és a poharak után nyúlt. De a szíves invitálással, az idei vörös megkóstolásával töltött idő is kevésnek bizonyulhatott, mert azért velem, mint Jószomszéddal" még megfuttatta a tiszteletkört. Elmagyaráztatta velem mintha egyébként nem tudná -, mit is jelent az a nem lakás célú ingatlan, meg hát azt is kiszámíttatta velem - persze csak úgy próbaként - mennyi is lesz a tizenhét négyzetméteres alapterületű tanyájára eső éves adó. Mire aztán kibököm az esedékes öszszeget, huncut fénnyel csillanó szemmel csak annyit mond - No, ha ennyit kell fizetni, hát annyit fogok fizetni. Nagy ügy. Persze egy vállvonással én sem hagyom magam kifizetni, rákérdezek hát, mennyi volt annak idején a boradója. - Nehéz azt megmondani kéreti magát rendíthetetlen nyugalommal - hiszen arra is rá volt rakva csőszadó, ilyen-olyan hozzájárulás, még tán a nyűnyavalya is. Hajó év volt, emlékszem, hogy fizettem olykor három vagy négyezer forintot is. - A „tanyaadó" ezek szerint kevesebb lesz - igyekszem gyorsan derűsre fordítani a hangulatát. Elmosolyodik ugyan, de az ujját azért intésre emeli! - Ha jó az év, hát jobban járok. Igaz, de a jég, az aszály a tanyát nem viszi el, a négyzetméter se lesz kevesebb. Szűkesztendőkben tehát csak szaporodik általa a nyomorúság. Most rajtam a csipkelődés sora, így mindjárt hozzá is teszem, hogy eldugni is könnyebb a bort, mint a tanyát. - Ötven hektó alatt csak a bolond dugdosta a bort, annyi meg igen kevésnek akadt ezen a domboldalon. De ha már szóba hozta, egyet még mondanék. Arra nem gondoltak $ nagyokosok, hogy igen nem mindegy, hogy egy 15-20 négyzetméteres tanya körül hány négyszögöles a porta. Én még jól vagyok, mert az enyém van akkora, hogy ha Isten segít, hát rá nem fizetek. De gondolják el, annak, akinek 3-400 négyszögöle van, annak mindig fancsali lesz a képe, mikor á zsebébe nyúlkálnak majd. Ha nem szeretném annyira, hát nem csinálnám... Panaszosabb hangulatban találtuk következő riportalanyunkat, akire a Csatári torokban nyitottuk rá kis vegyesboltja ajtaját. Bali Erzsébet vállalkozóként ugyan kezdőnek számít, viszont igen régi kereskedő. Az elmúlt 32 évben többnyire nagy élelmiszeráruházakban dolgozott. Öt évig például a Bartina ABC-t vezette. A szakma szeretetén kívül úgy tűnik egyelőre minden njásban szűkölködni kénytelen. A Mini ABC-nek titulált egység ugyan valóban kicsi, ám így is legalább 5-600000 forint forgótőke kellene a normális készletezéshez. Neki A jég, az aszály a tanyát nem viszi el