Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-21 / 25. szám

4 , SZEKSZÁRDI lASARHAP 1992. JÚNIUS 21. Szekszárdi történetek A Csörge A Csörgére jártunk gyer­mekkorunkban. Azt ritkán mondtuk, hogy a Csörge-tóra, csak úgy mondtuk, a Csörgére. Odajártunk minden hét végén. A mi családunk is odajárt, de mások is, így hát meglehetősen sokan voltunk. Mivel azonban a tó elég nagy volt, a partja körben is szép tágas volt; sokan elfértünk itt. Általában minden ennivalót otthonról hoztunk, nyomóskút volt kint a tónál is, úgy, hogy a vizet nem kellett messziről ci­pelni. Valamikor régen buszjá­rat is volt, de én arra nem emlék­szem, és az ötvenes években bi­zony csak gyalog baktattunk ki vasárnap reggelente, de nem volt így sem túl messze, egy óra elég volt kijutni. Egyébként maga az út nem­csak a hét végén volt forgalmas, hiszen a tó mellett vitt el az a ko­csiút is, amelyen, ha tovább mentünk, eljutottunk a bogyisz­lói révhez. Nem a szekszárdiak jártak általában Bogyiszlóra, ha­nem a bogyiszlóiak jártak Szek­szárdra, piacra, meg vásárra. De maradjunk a Csörgénél. Hosszú deszkabódék választot­ták el az úttól a tavat. Fizetni kel­lett természetesen, de bizonyá­ra nem túl sokat. Később, em­lékszem, főztek is, főleg halat, meg volt jó hideg sör is, vagy ké­sőbb Bambi. Sokan tanultunk meg itt úszni, de bizony előfor­dultak tragikus vízbefúlások is, egy őcsényi kislányra emlék­szem különösen. De vissza tu­dom idézni a meglehetősen it­tas szekszárdi mesterembert is, akit a tó elején a fél méteres víz­ből kellett kimenteni. Volt idő­szak, amikor csónakázni is lehe­tett, de volt pecázási lehetőség is. Lehetett fejest ugrani a tó jobb oldalán, egészen hátul, akadt aki tudta, hol van a meder­ben rejtőző farönk, amire szin­tén fel lehetett állni és onnan a vízbe ugrani. Manapság a helyzet szomo­rú. A környék most is nagyon szép. Tán régen sem volt kü­lönb, hiszen a fák még nagyob­bak, mint akkor, és tulajdonkép­pen a terület mindenre alkal­mas, csak éppen fürdésre nem, hiszen nincs víz. A tó kiszáradt, a fiatalok rendeznek évente egyszer többnapos happeninge­ket. Sok zenekarral, sok néző­vel, hallgatóval. Ennyi most itt az élet. tuke­Biztonsági" ember volt Az örmény járványszakértő és a csi-gun terápia Sokszor nem is' gondolnánk, hogy egy kisváros mennyi érdekes, idegen földről elszármazott embert rejt magában. Gyakran észre sem vesszük őket, pedig olyan nem min­dennapi képességek birtokában van­nak. Ilyen embernek számít Armen is, akit egy bárban ismertem meg. Armen Tatevoszjan 1962. január l-jén született Jerevánban. 1986-ban elvégezte a Jereváni Állami Orvos­tudományi Egyetem epidemiológiai szakát, járványszakértő. Ezzel pár­huzamosan kínai • gyógytornát és gyógymasszázst, a csi-gun és tai-csi­csuan terápiát tanulta. - Mesélnél magadról? Jerevánban laktunk a szüleim­mel. Vidám, minden iránt érdeklő­dő gyerek voltam, tele ambícióval. El sem tudtam képzelni, hogy egyszer elhagyom Örményországot. Az egyetem elvégzése után idegrend­szeri panaszok kezelésével foglal­koztam elsősorban. A nagy örmény­országi földrengés után a katasztrófa sújtotta terület központjában, Spi­takban dolgoztam, ideggyógyász­ként. Reflexoterápia segítségével ke­zeltem sokkos állapotban lévő bete­geket. Tavaly májusban érkeztem Magyarországra, feleségemmel. - Hogyan találtad meg a helyed Magyarországon? - Először Budapesten laktunk, ahol az első időkben antikvárium­ban voltam eladó. Nehéz időszak volt, mert még nem beszéltem ma­gyarul. Intenzív nyelvtanfolyamra jártam, de ez nagyon sokba került. Végül a szerencse sietett segítsé­gemre. Pesten találkoztam véletle­nül egy szirttén örmény nemzetisé­gű fiatalemberrel, aki bioenergia­masszázzsal gyógyított a Katona Jó­zsef utcában. Nekem nem idegen ez a technika, a bioenergia, mert a kínai gyógymasszázs a csi-gun terápia is előszeretettel használja. Társultunk és közösen vittük tovább a magán­praxist, hamarosan elég kiterjedt pa­cientúrával rendelkeztem. Munkám volt bőven, hisz sokan vidékről is fel­kerestek minket. Sajnos, alig telt el egy hónap, társam visszatért a Szov­jetunióba. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy én mindig is kór­házban szerettem volna dolgozni, az eredeti szakterületemen. Végül is feladtam a magánpraxist, mert egy ismerősöm azt mondta, hogy a veszprémi kórházba szakképzett or­vosokat keresnek, reflexoterápiás kezelésekhez. Összecsomagoltam és elutaztunk a feleségemmel, de nem kaptam állást. - Mielőtt folytatnád, hadd kér­dezzem meg, mivel tudod igazolni a végzettségedet? - Van honosított diplomám. Veszprém után, ez év januárjában érkeztem Szekszárdra. Egyelőre itt sincs lehetőség arra, hogy orvosként dolgozhassak. Néhány hónapot a bi­liárdszalonban töltöttem, mint „biz­tonsági" ember. A feleségem kény­telen táncosnőként fellépni éjszakai bárokban. Lehet, hogy megint ma­gánrendelőt nyitok itt Szekszárdon egy ismerősömmel, úgy érzem, szükség van a munkámra. Nem tu­dom, más orvos, hogy van ezzel, de én meglátom az emberek arcán a be­tegséget, ahogy az utcán sétálok. - Beszélnél részletesebben a csi­gun terápiáról és a tai-csi-csuanról? - A csi-gun egy ősi kínai gyógy­torna és bioenergia-masszázst jelent. A tai-csi-csuan gyógytorna és önvé­delmi sport ötvöződése. Ezek segíte­nek visszaállítani a szervezet belső egyensúlyát, harmóniáját. Többféle betegség kezelésére alkalmas, de leghatásosabb a légzőszervi és ideg­rendszeri panaszok kezelésére. A nem krónikus betegségekben szen­vedő emberek gyógyulásának idejét csökkenteni lehet gyógytornával. Nincs korhatárhoz kötve a terápia, de leginkább olyan betegeknek aján­lott, akik nem sportolnak aktívan. Aktív sportolók bemelegítés helyett is végezhetik. - Hogyan zajlik le egy kúra és mennyire hatásos? - A bioenergia-átadás koncentrá­lással történik, érintésen keresztül, a beteg testrészen. Ilyenkor lüktetést érzek az ujjbegyben vagy az egész te­nyeremen. Olyan, mintha gyeng elektromos ütést kapnék. Ez parafenomenális, nem misztil Bioenergiával mindenki rendt| zik, csak koncentrálni kell. A felfogás vagy filozófia szerint a bio­energia 12 csatomán kering a szerve­zetben. Egy kúra 7 és 10 nap közötti időt vesz igénybe. A torna lágy mozgás­ból áll, ami nagyon hatékony. Lé­nyegében egy dinamikai meditáció, mozgás közben. Az orvos soha nem tudja garantálni a teljes gyógyulást, de ez a módszer évszázadok alatt na­gyon sokszor bevált. - Mi volt a legnagyobb ered­mény, amit sikerült elérni ezzel a módszerrel? - Minden gyógyulás nagy ered­ménynek számít, de ha rangsorol­nám őket, talán azt tartanám a leglát­ványosabbnak, amikor egy tizenkét éves kisfiút kezeltem. A gyerek szü­letésétől fogva gyengénlátó volt, plusz 9-es szemüveget hordott. Két és fél hónap terápia után már csak plusz egyes szemüvegre volt szüksé­ge. Vesekövet is sikerült már eltávo­lítani a szervezetből, és a gyomorfe­kéllyel járó fájdalmak is enyhíthe­tőek vele. UNGER SÁNDOR FOTÓ: - ka -

Next

/
Oldalképek
Tartalom