Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-19 / 16. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. ÁPRILIS 19. Sárközi Gyula cigányprímás nyolcvanéves. - A múlt héten voltam, Jenőkém, a múlt héten. Akkor voltam nyolcvan éves. - Ide nézzél, itt van ez a koperta. Benne a levél. Ez az igazoló. Kibontom a borítékot, benne szép betűkkel a szöveg, hogy tisztelettel köszöntöm nyolcvanadik születésnapján. Az aláírás pedig Kocsis Imre Antal polgármester. - Képzeld, jön a feleségem, hogy keresnek. Mondom én, hogy ki keres engem. Amikor éppen beretválkozom. Hát kérlek, Jenőkém, éppen a polgármester úr, azaz a tanár úr. Mondom néki, hogy elnézést, de éppen beretválkozom. Erre ő azt mondja, Gyula bácsi rendben. Várok. Hát mondom én a tanár úrnak, mert ugye tudod, hogy ő is zenész, zenetanár, minek ez a nagy fólhajtás? Szép csokrétát nyújtott át. Meg ezt a szép levelet. Olvasd el még egyszer. - Gyula bátyám, így nagybetűvel, szép kort megéltél. - Meg. - Aztán mikor tetted először az állad alá a hegedűt? - Legalább hetvenöt éve. Tudod, az én apám kitűnő cimbalmos volt, talán a Farkas Satya jöhetett volna a nyomába, de akkor a Satya még nem élt. - Azt mondod sárközi vagy. - Csak a nevem. Én, tudod, a Csallóközben születtem, apám Léván élt, de ottan volt három szódagyára. De kitűnően muzsikált. - Hegedűn? - A fenét, ő is cimbalmozott. Négy gyerekem van, mind jó muzsikus. Legalábbis értik a zenét. - És Te, most? - Jenőkém, néha átmegyek Sióagárdra, de olyan pocsék az autóbuszjárás, hogy mire az ottani népek beindulnának, kell hazajönni. - A régi, széphangú hegedűd megélte-e a nyolcvan évet? - Hát az nem. Volt egy olasz, meg egy ónémet hegedűm, feleségem szegény beteg volt, el kellett adnom. - És a mostani hegedűd? - Kérlek szépen, otthon van. Állunk a tavaszi napfényben, Gyula fején szikrázik a nap. Kezünkben egy-egy lángos a Kispál-féléből a piactéren. Eszünk. Nyugdíjasoknak jó reggeli. - Gyula bátyám, mit rá? - Jenőkém, egy kisfröccsöt, de pirosat. - Ha nem sért, úgy tudom, most a varos Kei nires ciganycimbalmosát. - Nem sértesz. Tényleg ők voltak az utolsók, meg talán én. De, kérlek, voltunk vagy húszan a temetésükön. Manapság pedig nem kell már a cigányzene. Nem kell az élőzene... Lecsurgatjuk a piros kisfröccsöt és szép csendben eltűnünk a piactér forgatagában. - uyuia oaiyanvez a levei: - Ezt megőrizem, mondtam is a tanár úrnak, kínáltam röviddel, sörrel, kávéval, nem fogadta el, mert autóval volt. Néztek is a népek, hogy ki jár a Sárközi Gyulánál. Hát a polgármester volt, a nyolcvanadik születésnapomon. Köszönöm. PjFotó: - ka Városi felmérés az oktatásügyről A válaszadók névtelenek maradnak Megszólítják" a szüló'ket Miközben vehemens viták folynak a parlamentben az új oktatási törvénykoncepcióról, a helyi szinteken bár jóval kevesebb cécóval - ugyancsak zajlanak az iskolarendszer korszerűsítését célzó viták, tervezgetések. Nem kell különösebb jóstehetség annak belátásához^hogy a helyi önkormányzatok feladatai jelentősen megnövekednek majd a fennhatóságuk alatt álló óvodákat, iskolákat és középiskolákat illetően, ezzel növekszik majd mozgásterük is a helyiérdekűség érvényesítésében, így általában nő majd felelősségük a helyi oktatáspolitika alakításában. Jelentősen csökken majd az irányítás centrális jellege, emelkedik hozzá az intézmények önállósága és szabadságfoka. Ez utóbbi viszont csak akkor lehetséges, ha megfogalmazódnak azok a helyi célok, melyek az önkormányzatot és az intézményeket egyaránt képesek lesznek inspirálni. Aktív viszony a környezettel Két mozzanata is van e folyamatnak, amely arra ösztönzi az illetékeseket, hogy megszólítsák a legérintettebb lakossági réteget, nevezetesen a szülőket, és kikérjék azok véleményét, illetve felmérjék elvárásaikat olykor csak látensen létező jövőképüket - az oktatás helyi intézményrendszeréről. Egyik, hogy maga az önkormányzat is a képviseleti demokrácia intézménye, így egy pillanatra sem mondhat le a „közakarat" megismeréséről. Másik, hogy az alakuló új helyzetben az iskolának is jóval aktívabb viszonyt kell kialakítania társadalmi környezetével. Közeleg az idő, amikor a „környezetfüggő" iskola nem egyszerű szakmai teoréma lesz, hanem vaskos realitás. Aki erre nem készül fel, aligha lesz képes megfelelni. Ezeket a mozzanatokat tartotta szem előtt az önkormányzat művelődési bizottsága, amikor elhatározta a szülők kérdőívekkel történő „megszólítását". Komoly vitákat okozott a forma, illetve az eszköz megválasztása. Maga a bizottság végezze a felmérést, vagy bízza az iskolákra, esetleg készíttesse el egy arra hivatott tudományos intézettel? Teljes körű vagy reprezentatív legyen, közvetlen vagy indirekt kérdésekkel operáljon? Adjon lehetőséget az iskolák egyenkénti értékelésére, vagy csak a városi összképre koncentráljon? E kérdések megvitatása után alakult ki a végső álláspont. A bizottság 'megfogalmazta azokat a kérdéseket, melyekre a felmérés során választ vár. Megbízta a budapesti Oktatáskutató Intézetet egy teljes körű felmérés előkészítésével és elemző feldolgozásával. A célként megfogalmazott kérdések kizárólag a város egészét illetően értelmezhetők, az iskolánkénti értékelés értelemszerűen elmarad. Az intézmények csak annyiban vesznek részt a munkában, hogy segítenek eljuttatni a kérdőíveket a szülőkhöz. Bizalommal tehetik ezt, mivel ismerik annak célját és betekinthettek a kérdőívek tartalmába is. Szünet után megkapják A városban érintett mintegy hatezer szülő a tavaszi szünet utáni első napokban kapja kézhez a kérdőíveket, megcímzett és felülbélyegzett válaszborítékkal ellátva. Bár a gyermekek viszik haza az óvodából, iskolából, nem kell azokat visszajuttatni az intézményekbe. Ellenkezőleg, garanciális jellege van annak, hogy a kitöltött ívek egyenesen a kutatóintézetbe kerüljenek vissza. A felmérés kezd^^ ményezői és végzői számára igen fontos, hogy a szülők abban a tudatban válaszoljanak, hogy - bár a város oktatási intézményeit csak egy-egy konkrét intézmény munkájának tükrében látják - a kérdésekre adott válaszaik nem kerülhetnek intézményenkénti értékelésre, ők maguk pedig eleve névtelenek maradnak. Nem kell félteniük gyermekeik vélt vagy valós érdekeit. Még egy kérdés. Ha a kérdőíveken olyan kérdést találnak, amelyre nem tudják a választ, vagy csak feltételezéseik vannak, ne kérjenek szakemberektől segítséget, nem kell „utánajárni" az információnak, hiszen az üresen maradt rubrikáknak is van információs tartalma a kutatók számára. Például az, hogy hol kell javítani a tájékoztatáson. A kutatók és a művelődési bizottság nagyon szeretné, ha a szülők bizalommal fogadnák e megkeresést, és minél nagyobb számban küldenék vissza a kitöltött kérdőíveket. Mi pedig szeretnénk, ha néhány hónap múlva egy sikeres vizsgálat mindanynyiunk számára fontos eredményeit adhatnánk közre lapunk hasábjain. KIS PÁL ISTVÁN