Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-12 / 15. szám

1992. ÁPRILIS 12. , SZEKSZÁRDI VAS4RN4P 7 A 19 „kis expo" nem lehet cél Kamarai vélemény a világkiállításról A közelmúltban két napol Szekszárdon töltött Dunai Péter, aki a Világkiállítási Fórumban a Magyar Gazdasági Kamarát képviseli. Jöttét - hirtelen elhatározás volt - az motiválta, hogy a tvhíradóból értesült a Tolna megyei világkiállítási fórum megalakulásáról. Miként illeszkednek az itteni elképzelések az országos tervekhez és milyen szerepet vállal az előkészítésben a Magyar Gazdasági Kamara? - kérdeztük Dunai urat. - A kamara eddig annak érdekében lobbyzott, hogy legyen vi•

ágkiállítás. Miután ez a kérdés íldőlt, most az a célunk, hogy a vállalati, vállalkozói és regionális érdekeknek is megfelelő legyen. Természetesen nagyon kényes egyensúlyt kell megtalálni, hiszen ezek az érdekek nem feltétlenül esnek egybe, de az például biztos, hogy 19 „kis expo" senkinek sem lehet a célja. - Komoly feltáró- és segítő munka után ez a veszély kiküszöbölhető, mégis minden megye, minden régió bemutathatja a maga sajátosságait, értékeit. Ezért a Magyar Gazdasági Kamara a területi kamarákkal együtt kezdeményezi bemutatkozó rendezvényeknek - kiállításoknak, konferenciáknak stb. - megtartását, amelyeken az adott régió megmutathatná másoknak, hogy mit szeretne. Kiderülne, hogy ki gondol bor- vagy folklórfesztivál, vadászati kiállítás vagy éppen sportrendezvények szervezésére, s így a káros párhuzamosságokat ki lehetne küszöbölni. - Szekszárdon igyekeztem tájékozódni a megyei és a városi önkormányzat világkiállítással kapcsolatos terveiről és a magánkezdeményezésekről. Az általunk javasolt rendezvény - egyik helyszínéül itt adott a Gemenc Expo. Ha olyan időpontot választanának a helybéliek a megrendezésre, amelyik egybeesik például a BNV jövő tavaszi programjával, akkor a kamara szép számmal külföldi látogatókat is tudna ide szervezni. Egyébként is szeretnénk a vidék érdekében propagandát kifejteni és hivatalos információs centrumként működni, hiszen a világkiállítási programiroda elsősorban az egészre, illetve a központi, szűkebb értelemben vett világkiállításra összpontosít. Fő az önbizalom Tréning munkanélkülieknek Nem hitte el! A feleségem egyszerűen nem hitte el, hogy egy harmincegynéhány éves férfi, eddig egészen jónak v£lt végzettséggel, tűrhető megjelenéssel képtelen elhelyezkedni. Először én sem hittem el, csak amikor már közel egy éve talpaltam hiába munka után. El tudod képzelni, hogy nem kellesz senkinek? Hogy fölösleges vagy, hogy pont a te munkádra nem tart igényt egyetlen cég sem? - kérdezte ismerősöm, szerencsére már a munkahelyén. Bár csaknem esztendeig hiába pendlizett munkaügyi osztályoktól, igazgatói előszobákon át a munkaügyi központig, a családja még éppen nem fordult el tőle (merthogy „lógós, pipogya, élhetetlen és ráadásul a nyakukon él"), maradt néhány barátja, s némi tartaléknak köszönhetően nem kellett eladogatni korábban megszerzett javait A maga kategóriájában a szerencsésebbek közé tartozik. ban alig egy hete, a munkaügyi központhoz tartozó új épületben, (az Állami Biztosító fölötti) második emeleten láthatjuk a táblát; Álláskeresők klubja. Ezzel a szép, új épülettel és a világbanki támogatásból is beszerzett technikával megteremtődtek a kulturált szolgáltatás tárgyi feltételei, s egy pszichológus egy pedagógus és az őket segítő adminisztrátor alkalmazásával egyelőre a személyi feltételek is adottak - mondja Szabó Attila, a klub vezetője, akit természetesen feladataikról, céljaikról faggattam. A klubot nem úgy kell elképzelni, ahol kávézgatni, csevegni, kártyázni lehet - tudom meg. Az álláskeresők klubjában kemény igénybevétel várja a résztvevőket. A foglalkozások háromhetes turnusokban, napi hat órában, kis - legföljebb 12 fös - csoportokban zajlanak. Tulajdonképpen egy lelki tréningről van szó, amelynek során a tanfolyamvezetők segítségével megszabadulhatnak a résztvevők a tartós munkanélküliség alatt szinte törvényszerűen kialakuló „stigmáktól"; a megbélyegzettség, az alkalmatlanság, a kisebbrendűség érzésétől. Újra lehet önbizalmuk, tudjak menedzselni, „eladni magukat a munkaerőpiacon. Tanuljon meg szerepelni! Szakképzettségtől, nemtől, kortól függetlenül jelentkezhetnek az álláskeresők klubjába mindazok, akik tartósan munkanélküliek, s akik - nagyon lényeges! - valóban el akarnak helyezkedni. A jelentkező motivációjának megismerése érdekében a tréninget egy személyes beszélgetés előzi meg. A foglalkozások egyik sarkalatos pontja a megfelelőnek vélt állások körülhatárolása. (A „mindegy, hogy hol és mi, csak munkám legyen" elképzelés nem célravezető - mondja Szabó Attila.) Ezt követően a hallgatókkal együttműködve a tanfolyamvezető - sőt átvitt értelemben a szükséges technikával jól fölszerelt klub - legfőbb célja az önbizalom helyreállítása. Tudjon a munkát kereső telefonálni, megszólalni, érdeklődni, bemutatkozni, ajtón bejönni, leülni vagy fölállni... Mindezek jelentőségét könnyen megértjük, ha láttunk már „bocsánat, hogy élek" mentalitású kérelmezőt, telefonon pillanatok alatt „lerázható" fajtát, vagy a szőnyeg szélén toporgó, zavarában a mondókáját előadni képtelen munkát keresőt. Ma, amikor munkaerőből túlkínálat van, az ilyen típusú emberek esélye nagyon lecsökkent a megfelelő állás elnyerésére. Mindazokat, akik hasonló gondjaik megoldásához segítséget szeretnének kapni, várják Szabó Attila és munkatársai. Az első háromhetes tréning előreláthatóan április utolsó hetében kezdődik. A részvétel és minden technikai eszköz használata - talán másban is fölmerül a kérdés - ingyenes. - rostás Kudarcok sorozata A tartósan munkanélkülieknek mondják a körükben mozgók és a pszichológusok - specifikus Jegyeik" vannak. Az első, második hónapban a legtöbben nem veszik szívükre a dolgot, átmenetinek tekintik a helyzetüket, még élvezik is a több szabadidőt, az annyit áhított pihenést. A harmadik hónaptól már komolyabb erőfeszítéseket tesznek újraelhelyezkedésük érdekében, s ezt a hatodik hónapig folytatják, egyre fogyó reménnyel. Félév elteltével esnek letargiába: nem érdemes próbálkozni, őket úgysem veszik föl... Szaporodnak a megjegyzések a család részéről, elmaradoznak az ismerősök, kudarc kudarcot ér. Klubfoglalkozás munkával A tartósan munkanélküliek lelki problémáinak kezelésére, újbóli foglalkoztatásuk elérése érdekében Nyugaton régebb óta eredményesen működnek az úgynevezett JOB-klubok. Hasonlóak a közelmúltban Magyarország négy megyeszékhelyén is nyíltak. E sorban Szekszárd az ötödik, városunkHeti jegyzet Az a helyzet... Iiogv nem vai^iik Junatikus miizlijido, a reformkonyha remekei sem sodornak eksztatikus állapotba, ámbátor az estéimet sem töltöm töltött káposzta csipegetésével. Ez utóbbi dacára mégis rosszul aludtam, vad álmok nyomasztottak. Azt álmodtam, hogy az önkormányzati testület tagja vagyok. Végeérhetetlen testületi üléseken méláztam azon, hogy mitől is döntésképtelen ez az egész..., nem volt könnyű álom. Egy ötletemet mégiscsak sikerült megvalósítani. Javasoltam, hogy a szovjet emlékmüvet ne bontsuk el, vagyis ne teljesen, csak a közepén lévő tízméteres obeliszket, azt vigyék ki a temetőbe a szovjet katonáknak emléket állítani. A megmaradt talapzatra - minő metamorfózis, történelmi stih és buké! - a második világháborús emlékmű kerüljön. A testület elfogadta, lévén komoly költségmegtakarítás, egyrészt a bontás, másrészt az építés költségeinek jelentős faragása végett. A téren található kazetták némelyikéből - megfelelő távolság és ritmus szerint - kiszedték a betont vagy aszfaltot és fákat ültettek oda; egész kis erdő lett. Többen gratuláltak és a szomszédom sem dobálta át a nála kiszedett tarackot a kertembe, tiszta siker. Ezen fölbuzdulva javasoltam, hogy a hegyen lévő kétes értékű és kissé zavaros múltú szobrot, melyet amúgy is elkapott a lisztharmat, no meg a perenesz, fürtjei hullában, szóval a helyére kéne állítani, a Kálváriára a magas házak között szinte észrevétlen Prométheusz-szobrot, illetve szoborcsoportot, hiszen a mondabeli környezet félig adott, az istenek büntetésül a tűz ellopásáért a Kaukázus szikláihoz láncolták, ami tudvalévőleg nem egy bucka... A bontást kiadtam egy vállalkozónak, aki ihletet kapott a mitológiai hőstől, és ha a tüzet nem is, de a kibontott anyagot meglovasította. Akkor már többen ferde szemmel méregettek, ismerősök mentek át jöttömre az utca túloldalára, és a kertemben újra megjelent a tarack. Rövidesen kiderült, hogy foltok vannak a múltamban. Az ötvenes évek végén csokit fogadtam el a szovjet katonáktól és szemtanúk szerint csodálkozva néztem a laktanya mögött ropogva leereszkedő helikoptert. Amúgy meg a szoborbuli a költségkeretet háromszor túllépte, ebből két óvoda építhető... nehéz napok jöttek. Végül mikor bedobtam, hogy vezessük be a füladót, mert abból mindjárt kettő van, dupla haszon, akkor az újra egyáltalán nem fogékony testületi tagok kigolyóztak. Sértetten elvonultam egy káefté élére. Ekkor felébredtem, füha; nehéz dolog a művészet. _ steiner < »