Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1992-03-29 / 13. szám
, SZEKSZÁRDI 1992. MÁRCIUS 29. VASARNAP ágjunk a közepébe! Nemrégjött haza Amerikából. Miért jártak ott? - Mint már a Szekszárdi Vasárnap is írt róla, a polgármesteri hivatal delegációjával voltunk Binghamtonban. Ez egy New Yorktól mintegy négyszáz kilométerre lévő kisváros. A CNI-program keretében mentünk ki. Ez egy projekt, tulajdonképpen New York állam hagyta ezt jóvá, központi pénzből finanszírozott segélyről van szó. A lényege, hogy a nyiladozó magyarországi demokráciák kialakításához segítséget adjon. Kísérletképpen két várost, Győrt és Szekszárdot támogatják ebből a pénzből. A győriek Buffallóval, mi pedig a binghamtoni polgármesteri hivatallal vettük fel a kapcsolatot. - Mit láttak, mi haszna volt az utazásnak? - Binghamton egy ötvenezer lakosú kisváros. A polgármester asszony és az ottani hivatal vezetői fogadtak bennün|Bt. Nagyon fontos különbség Szek^Sárd és Binghamton között, hogy ott a « lgármesteri hivatal és a civil társadalin tézmények, a különböző kamarák, evezetek kiválóan működnek együtt. Akik most együtt utaztunk a polgármester úrral - különböző szervezetek képviselőiként -, azt lehet mondani, először voltunk így együtt. Hivatalosan ott a repülőúton találkoztunk először. - Ez is fontos lehet, de mint a MTESZ titkára mit profitált ebből az útból? - Nagyon sokat. Most nem konkrét üzleti tárgyalásokra gondolok, amelyek már holnap pénzt hoznak az országnak, de olyan kapcsolatokat alakítottunk ki az ottani hasonló jellegű cégekkel és az ottani kereskedelmi kamarával, amelyek biztatóak. Náluk a kereskedelmi kamara látja el azt a szerepet is, amit itthon a MTESZ. Erős szerve• , az egész város távlati fejlesztési, üzdolgait koordinálja, összefogja. - Ebből a városi gazdálkodószerveknek is lesz valami hasznuk? - Nagyon sok írásos anyagot vittem ,ki magammal, amivel a két szervezet • jtti kapcsolatot alapoztuk meg, részt a MTESZ mögött álló vállalatok, intézmények, kft.-knek a tőkebefektetési lehetőségeit vázoltuk fel. Tanulmányokat, írásos ismertetőket adtam át, amit ők tanulmányoznak és a konkrét tárgyalások csak ezután következhetnek. - Többször említettük a MTESZ-t. Talán van olyan olvasónk is, aki nem tudja, mit jelent a MTESZ... - A MTESZ a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségét jelenti. Nem mai keletű szervezet. A háború után a mérnökszakszervezetek alakultak át MTESZ-szé. Néhány hónapja változott a nevünk, most a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségi Kamarája a pontos nevünk. - Tehát kamarajellegű szervezet lett... - Igen, de a rövidítés nem változott, mert ez került át a köztudatba. Országos szervezet, amelynek harmincöt tagegyesülete van. Ezek mindegyike önálló gazdálkodószervezet és jogi személy - az Építőipari Tudományos Egyesülettől a Magyar Kémikusok Egyesületén keresztül a Magyar Geodéziai Társaságig - kifejezetten szakmai egyesületek. - Ónálló szervezetekről lévén szó, mi a MTESZ szerepe? - Ezeknek a munkáját koordinálja, segíti. Például úgy, hogy a szervezeteknek nem kell egyenként tárgyalniuk a kormányzati szervekkel, hanem az érdekképviseletüket a MTESZ biztosítja. Emellett a külföldi kapcsolatokat is tartja. - Vidéken ez hogy néz ki? - Minden megyének van megyei szervezete, mellettük három önálló válóan rendelkeznek, önálló bankszámlájuk van. A Technika Háza - tehát a MTESZ-székház is - rendelkezésükre áll akár értekezletek, tudományos tanácskozások, előadások, vagy szakmai kiállítások, bemutatók esetére. A MTESZ másik fontos tevékenységi területe a szakmai képzés, továbbképzés és átképzés megszervezése. Elsődlegesen a hozzánk tartozó emberek továbbképzését jelenti ez, tehát a műszaki értelmiség érdekképviseletét. Szeretném hangsúlyozni, hogy műszaki értelmiség Polgári mozgalom a városért Baranyai Kálmán 1943 novemberében született Kaposváron. A Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd a Veszprémi Vegyipari Egyetemen folytatta tanulmányait. Első munkahelye egy kis kaposvári műanyagüzem volt, amelynek alapítói közé tartozik. Akkoriban telepítette egyik gyáregységét Szekszárdra a Borsodi Vegyikombinát. Az 1970-ben induló gyár főmérnöke, nyolc évvel később igazgatója Baranyai Kálmán lett. Jelenleg a MTESZ megyei szövetségének titkára. rosi szervezet is létezik. A csepeli, az esztergomi és a soproni. Ezeknek kicsiben ugyanaz a feladatuk, mint az országos szövetségnek. A régióban az egyesületi csoportok érdekeit képviselni, munkájukat segíteni. - Mit jelent ez Szekszárdon? - Hozzánk tizenhét egyesület tartozik. A könyvelésüket gyakorlatilag mi végezzük, mi kezeljük a pénzeszközeiket, függetlenül attól, hogy ezzel önálalatt nemcsak az egyetemi végzettségűeket értem. Az értelmiségi fogalmába - véleményem szerint - az tartozik, aki úgy viselkedik. Nagyon sok szakmunkás, technikus jár hozzánk olyan, akit értelmiséginek tekintünk, mert úgy gondolkodik, úgy éli az életét, ahogy egy értelmiséginek illik. - A MTESZ tanfolyamairól nekem a számítástechnika jut eszembe... - Tény, hogy nagyon sok számítástechnikai tanfolyamot indítottunk. Végül is ez is belefér a műszaki középkáderek képzésébe. Az utóbbi években a számítástechnika látványosan előretört, ugyanakkor ezen a területen nem volt elég hozzáértő szakember. Úgy érzem, a számítástechnikai kultúra elterjesztésében alaposan kivettük a részünket a megyében és a városban is. Az alapképzéstől az állami bizonyítványt adó kétéves szakképzésig. - Úgy tudom, a MTESZ-nek komoly szerepe volt ebben a beszélgetésünk apropóját adó amerikai útban... - A rendszerváltás kapcsán a MTESZ szervezetei felismerték, hogy a vállalkozói oktatásban lehet nagy szerepük. Tulajdonképpen ez a terület az, ahol Szekszárdon mások nem foglalkoznak oktatással. Kialakítottunk egy kapcsolatot a New York állambeli albani egyetemmel. Ennek az egyetemnek van egy budapesti irodája, akikkel felvettük a kapcsolatot. Rendszeresen szerveztünk itt Szekszárdon előadásokat amerikai profeszszorok felkérésével. Kétnapos programok voltak ezek. Üzleti tervekről, marketíngtémáról, a vállalkozásokat érintő pénzügyi kérdésekről. Ezek az előadások is egy amerikai segélyprogram keretében valósultak meg, csak a professzorok itteni ellátását kellett fizetnünk, így nagyon olcsón tudtuk a tanfolyamokat megtartani. A program projektmenedzsere itt járt nálunk. Jó, mondhatom baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Ő javasolta, hogy alakítsunk ki valamelyik amerikai kisvárossal testvérvárosi kapcsolatot. Amikor hazautazott, körülnézett, hogy melyik várossal lenne érdemes felvenni ezt a kapcsolatot. Megfelelő kormánykörökkel is egyeztette ezt a dolgot, amíg megszületett a döntés, hogy a magyarországi demokrácia fejlesztésére áldoznak és ebben a segélyprogramban Szekszárd is részt vehet. - Mit jelent ez? - Úgy fogalmazták meg, hogy olyan polgári mozgalmat kellene kialakítani itt Szekszárdon, ami partnere, segítője lehetne a polgármesteri hivatalnak. Tehát társadalmi összefogást teremteni azért, hogy ebben a régióban a dolgok koordináltan, összeszedetten és egy irányba menjenek, kialakuljon a konszenzus a civil társadalom és a politika között. Ebben a meglévő érdekvédelmi szervezetekre lehet leginkább építeni. Ezért hívták meg tanulmányútra az ipari szövetkezetek érdekképviseleti szervének, a kiskereskedők, az iparosok és a kereskedelmi kamara képviselőjét. Ez az első lépés, természetesen ennek a mozgalomnak csak a magja lehet ez a pár szervezet. - Tehát az első lépést ezen az úton megtettük... - Akik kint voltunk, megfogadtuk, hogy a magunk eszközeivel megpróbáljuk átültetni az itthoni gyakorlatba is a kint látottakat. Ha előbb nem, kétezerben már szeretnénk, ha Szekszárdon is úgy működnének a dolgok, mint ahogy az Binghamtonban természetes. - Ehhez csak jókívánságainkat tudom tolmácsolni. TAMÁSI JÁNOS Fotó: Kapfinger