Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-29 / 13. szám

4 , SZEKSZÁRDI HSARNAP 1992. MÁRCIUS 29. Kell-e nekünk alapítvány? Ur a fiatalok és a hivatal között... A közelmúltban zárult le az Állami Számvevőszék vizsgálata a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítványnál. Ennek egyik megállapítása szerint az ellentmondásos alapító okirat veszélyezteti az alapítványi célok megvalósítását, a felállás pedig magában hordozza a működésképtelenség veszélyét. Kétmilliós kifizetetlen számla... Szekszárdon 1990 augusztusában jött létre a Tolna Megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány... Jendrolovits Gábor, az alapítvány titkára: - Az alapítvány megfogalmazott célja a Tolna megyében élő gyermek és ifjúsági korosztály érdekében való együttműködés, a fiatalok szabadidejének eltöltéséhez szükséges feltételek megteremtése, az ifjúsági turizmus, a nemzetközi szakmai és üdülési cserekapcsolatok segítése. - Ez így nagyon szépen hangzik, de valójában milyen céllal alakultak? - 1989-ben a Tomisz felajánlotta a kormánynak a szekszárdi Béla téri irodaépületet és a fadd-dombori tábort, azzal a feltétellel, hogy létrejön a helyi alapítvány, s akkor mindez a megyei fiataloké marad. Az ingatlanokat szervezetileg az NGYIA-tól kaptuk meg 1991 januárjában. Utólag derült ki, hogy a tábornál van egy közel kétmillió forintos víz- és csatornamű-hozzájárulási hátralék, amit most rajtunk követelnek. Egyébként az ingatlanokat olyan leromlott állapotban vettük át, hogy tavaly 6,5 milliót fordítottunk FaddDomborira, a Béla téri épületre pedig 750 ezer forintot költöttünk csupán állagmegóvásként. - Miből tudták ezt kifizetni? - A megyei tanácstól, mint alapítótól induláskor kaptunk 2 millió forintot, illetve felvettünk 5 millió forint kamatmentes hitelt. - Abból a 200 millióból, amely miatt megromlott a kapcsolat a 18 helyi alapítvány és az NGY1A között? - Létrehozásakor az NGYIA kétévi lejáratra 200 millió forint kamatmentes kölcsönt kapott a kormánytól, hogy tartsa rendben és üzemeltesse az ingatlanokat, amíg a helyi alapítványok létre nem jönnek. Ebből kaptunk mi is 5 milliót, amelyet 1991. december 30-ig kellett volna visszafizetni. Azért mertünk belevágni, mert az NGYIA régi vezetőségétől olyan információkat kaptunk, hogy a kormány elengedi a tartozást, hiszen azt az ingatlan állagmegóvására fordítottuk. Érdekképviselet, táboroztatás - Az a kuratórium azonban már nem létezik. A kormány felfüggesztette, s kinevezett helyette egy 5 fős irányitótestületet. - Ehhez is fordultunk, hogy engedje el a tartozást, de elutasított bennünket. Aztán viszonylag kedvezőbb átütemezést kértünk, de ez sem sikerült. Ebben az évben 1 millió forintot kell visszafizetnünk - a gazdasági életben előírt és szokásos kamatok felszámításával. - Miből fognak akkor működni az idén? - Ez még számunkra is rejtély. A bérleti dijak, a tábor bevételei nem fedezik kiadásainkat. A táborban is közel egymillió forintos felújításra van szükség nyitásig. A hitelvisszafizetés hosszú távon lehetetlenné teszi a működésünket. Egyáltalán, el kellene dönteni, kell-e a tábor a megyének, vagy sem. Ha nem, vissza kell adni az NGYIAnak, vagy el kell adni. De ez esetben a megyének semmi sem marad, mert a pénz a kormány ifjúságpolitikai kaszszájába fog befolyni. - Ilyen feltételek között az alapítvány tehet-e mást, mint hogy egyfajta „vagyonkezelő" szervként működik? Biczó Ernő, az alapítvány kuratóriumának elnöke: - Kényszerhelyzetben vagyunk. Arra nincs pénzünk, hogy nagy szabadidős rendezvényeket szervezzünk, a turizmust támogassuk, így legalább a tábort működtetjük, s múlt év decemberében Szekszárdon a Béla téri épületben létrehoztunk egy Ifjúsági Szolgáltató Irodát. Pályázati figyelést" végzünk, tőlünk telhetően támogatjuk a nemzetközi kapcsolatokat. Pedig ez az alapítvány sokkal több lehetőséget rejt magában. Ma nagy űr van a hivatal és a fiatalok között. A gyerek például nem mer bemenni a hivatalba. Az alapítvány fel tudná vállalni a közvetítő szerepet, az információtovábbítást. Az ifjúsági cserekapcsolatokat koordináló tevékenység mellett el tudná látni e korosztály ma annyira hiányzó érdekképviseletét is. Úgy tűnik, két lehetősége van az alapítványnak, hogy életben maradhasson: vagy „üzleti alapon" hasznosítja az ingatlanokat, s bevételeiből támogatja az alaptevékenységi körébe sorolt célokat, vagy egyfajta „szociális" feladatot lát el, amikor önköltséges alapon biztosítja a 14-18 éves korosztály üdültetését - ehhez azonban támogatásra van szüksége. Az önkormányzatok hozzájárulnak? Dr. Hornyik Lajos, a megyei önkormányzati hivatal főelőadója, az alapító kuratórium képviselője: - A fiatalok üdültetésének megoldására jó példák vannak az általános iskolásoknál. Szekszárdon például a Gyermekek Háza kezelésében lévő városi táborok esetében az a gyakorlat, hogy a fenntartáshoz, illetve a gyermekek üdültetéséhez meghatározott arányban hozzájárulnak az érintett önkormányzatok. ^fej Beödök Bertalan, a megyei oktau^P si, közművelődési és sportbizottság elnöke: ^^ - Maga a helyzet és a jogi szab^^ lyozás nem túl biztató, de úgy vélem, a tábort semmiképpen sem lehet eladni vagy visszaadni, mert akkor a megyei fiatalok kerülnének hátrányos helyzetbe. Valóban egy lehetséges megoldást jelentene, ha azok az önkormányzatok, amelyeknek középiskolájuk van, támogatnák a tábor fenntartását, az üdültetést. NAGY JANKA TEODORA Nyolcszáz esztendő Városunk patrónusa: Szent László király III. Celesztin pápa 1192-ben szentté avatta László királyt. A magyar nép már korábban. Hiszen halála után nemcsak a legendák szaporodtak meg Szent László királyról, hanem egyre többen kérték közbenjárását, oltára előtt tettek esküt, sokan keresték fel sírját, Istentől gyógyulást, segítséget kérve. Szekszárd városának Ő a védőszentje. A belvárosi plébániatemplom egyik mellékoltára fölött az Ö képe látható, amint oltalmat, védelmet kér számunkra. Mikor és miért lett városunk patrónusa? Nehéz lenne pontosan adatokkal szolgálni. De talán nem áll messze a valóságtól, ha feltételezzük, hogy édesapja, Béla király miatt esett rá a polgárok választása. Hiszen Béla alapította e várost. Öt azonban nem avatták szentté. Fiát viszont igen. Az országszerte amúgy is népszerű király városunk védőszentté nyilvánítása növelte a Béla király iránti tiszteletet, ragaszkodást. A XI. század második felében nagy szükség volt Szent László kormányzására. Szent István uralkodása után pártviszályok, torzsalkodások évei, sőt évtizedei következtek, melyben a pogányság is új erőre kapott. Csábító volt elfogadni azt a hamis képet, hogy a keresztény nem lehet jó magyar. László király egyéniségében megvalósította azt az eszményt, melyet szívesen elfogadott az ország népe. Bátor volt, vitéz, harcban edzett. Ugyanakkor megbocsátó és a békes

: séget kereső. Nyilván Ő is tudta, hogy legendák szövődnek körülötte bátorságáról, hősiességéről. De Ő nem ezt akarta. 1083-ban Istvánt, Imrét és Gellért püspököt állította példaképül népe elé. Ö volt az, akinek országlása idején megszilárdult a rend, elvesztette erejét a pogányság. Jelen korunkban, országunk mai helyzetében hasonló gondokkal küszködünk. Nekünk is kell az összefogás, a megbocsátás, becsületesség, nagylelkűség, az önző és kicsinyes gondolkodás legyőzése, a keresztény értékek megbecsülése. Ha mi ma is elfogadjuk e város védőszentjének Szent László királyt, akkor fedezzük fel újra magunk számára gazdag egyéniségét. Hiszen a védőszent választása mindig azt jelentette, hogy szeretnénk hozzá hasonlók lenni a Krisztus követésében. Hadd legyen e város lakói számára élő, eleven példa! Ha majd három év múlva, halálának 900. évfordulóján újra ünnepeljük, jó lenne úgy visszaemlékezni ezekre az évekre: ezért a városért, országunkért és annak népéért mi is tehettünk, tettünk valamit. FARKAS BÉLA plébános