Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-23 / 8. szám

8 SZEKSZÁRDI 1992. FEBRUÁR 2. Huzavona tízezrek bőrére... Tsz-tagok vissza a földekre! De hagyjuk a rébuszokat, kezdjük a száraz tényekkel. Nagyüzem volt a hétvégén a Tolna Megyei Munkaügyi Központnál, illetve annak kirendeltségein. Ekkor készítették elő azt a megyei szinten 1200, Szekszárd és környéke esetében 130 levelet, amely hétfőn került postára. Ezek útján értesítették járadékuk február 16-ával történő megvonásáról azokat a munkanélkülieket, akik valahol szövetkezeti tagként vannak nyilvántartva és munkaviszonyukat ideiglenesen szüneteltetik. Zömében tehát olyanokról van szó, akiknek idényen kívül nem tud munkát adni a szövetkezetük. Mint azt dr. Brebán Valéria igazgatótól megtudtuk, ezt az utasítást zárds határidővel központi intézkedésként kapták. Első beszélgetésünkkor kért, hogy lapzárta előtt még beszéljünk a doHa egy vadász a nyomok alapján egy vadnyulat vél becserkészni, valószínűleg meglepődik, ha egy medvebarlang bejárata előtt találja magát. Különösen kínos ez, ha a barlangból kihallatszó morgás is arra figyelmezteti, a kezében szorongatott sörétes puska sem igazán alkalmas a becserkészett vad elejtésére. Valami ilyen érzés kerülgetett, amikor egy makacs pletyka, vélhetően helyi perpatvarkodás nyomain haladva, egy várhatóan országos botrányhelyzet tényeire bukkantam. logról, hiszen szakmai, etikai és politikai szempontból egyaránt kifogásolhatónak érezte a rájuk kényszerített intézkedést, bízott abban, hogy az elkerülhetetlen nyilvánosság, valamint az érdekképviseletek kikényszerítik majd a korrekciót. Nem kellett sokáig várnom, már szerdán reggel hallhattam a Munkaügyi Minisztérium illetékesének rádiónyilatkozatából, hogy a végrehajtó szervezetek végletesen félreértették az ö jószándékú intézkedésüket. Természetesen szó sincs ilyesfajta megkülönböztetésről. Azonnal megszondáztam tehát az állítólag vétkes „hivatal" hangulatát. A szakemberek véleménye szerint a tévedés lehetősége kizárt. Az utasítás egyértelmű volt. A minisztériumi magyarázat több ponton sántít. Változatlanul arról van szó, hogy a téeszeknek csak két lehetőségük marad. Vagy állásidőt fizetnek, vagy megszüntetik - végkielégítési kötelezettséggel - tagjaik munkaviszonyát. Az anomáliát pontosan az okozzS, hogy a Munkaügyi Minisztérium illetékesei elfelejtették egyeztetni a Földművelésügyi Minisztériummal például a végkielégítés fogalmának értelmezhetőségét a szövetkezeti és az átmeneti törvény tükrében. A szövetkezeti törvény jó? Ez utóbbi kérdésfelvetés szinte kötelezően terelt át az Aranyfíirt Mgtsz irodaházába, ahol dr. Szűcs László elnök készséggel - mondhatni örömmel - állt rendelkezésemre. Már csak azért is, mert érdekeltnek érzi magát. Nem érintették váratlanul a fejlemények. - A szövetkezeti törvény jól átgondolt, jól kimunkált, igazán európai szintű jogszabály. Keveredik ugyan benne a szövetkezeti és társasági törvény joganyaga, ám ez természetes egy olyan keretszabályozás esetében, amely a szövetkezetek legkülönbözőbb formáit (ipari, fogyasztási, mezőgazdasági stb. szövetkezetek) hívatott egyszerre kezelni. A gazdasági társaság egy olyan vagyonegyesítési forma, melynek célja, hogy a bevitt vagyon minél nagyobb hozadékot termeljen működése során. A szövetkezet is vagyonegyesítés, ám célja a tulajdonosok munkaerejének hasznosítása. - Ez tehát azt jelenti, hogy a szövetkezet köteles foglalkoztatni a tagjait? - Igen, csak ez a gyakorlatban kölcsönös kötelezettséget jelent. A törvény megfelelő paragrafusa úgy fogalmaz, hogy a szövetkezet tagjának anyagi és személyi közreműködéssel kell részt venni a szövetkezet tevékenységében. Ezt ugyan látszólag feloldja egy későbbi passzus, mely szerint a tag e közreműködést külső munkával is teljesítheti (beszállítói közreműködés!?!), ám az én olvasatomban ez nem mentesíti a szövetke-^ zetet a munkáltatás kötelezettsége alól. - Amennyiben a szövetkezet tagjai osztják az Ön véleményét, dönthetnek úgy, hogy elsőbbséget adnak a foglalkoztatási kötelezettségnek? - A szövetkezeti törvény mint keretjogszabály sokféle lehetőséget kínál, melyből a közgyűlés szabadon válogathat. Mivel a lehetőségek között ez is ott szerepel, meggyőződésem - amennyiben a szövetkezet együtt marad -, ezt fogják választani. Az, ami nem a józan ész szüleménye - Amennyiben a szövetkezet együtt marad? Ön tehát ebben scm^ biztos? ™ - Ha optimista is az ember, a makacs tényeket nem hagyhatja figyelj* men kívül. Komoly gondjaim vannlB az úgynevezett átmeneti törvénnyel. Az ugyanis nem a józan ész szüleménye, nem is a gazdasági racionalitásé, hanem valószínűleg egy politikai diktátum. Nyilvánvaló, hogy a szövetkezetek szétszedését, szétverését célozza. Ez a törvény tartalmaz egy csomó testidegen rendelkezést, mely egyrészt nehezen kivitelezhető, másrészt a kivitelezés nyomán gondokat okoz majd a gazdaságon belül is. Azt a veszélyt hordozza, hogy a 30-40 éves korosztályt kisemmizik és nem a szövetkezeti tagok tulajdonába kerül a vagyon jelentős hányada. így az aktív földművelők egyszerű bérmunkássá válhatnak. Különösen ronthat az arányon, ha ilyen diszkriminatív intézkedések tizedelik majd az aktív tagok sorait. Annak, hogy a szövetkezeti tagság joghátrányokkal járhat hosszú távon, az a következménye, hogy az érintettek lemondanak róla. Zsók István: „Nem akarok magángazda lenni"