Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1992-01-05 / 1. szám
12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. JANUÁR 12. Bal felső sarok Változatlanul az a véleményünk, hogy az OTSH által féltett vidéki sport szervezeti egységének megtartásához nem a sportigazgatóságok létrehozása jelentette volna az igazi megoldást - gyakorlatilag a régi igazán nem működő irányitási(?) technika átmentéséről van szó -, hanem az egyes sportágak életét szervező, irányító megyei szövetségeket kellett volna erősítgetni. Ha már ebben a nagy szegénységben akadtak forintok ilyen célra is... Bár nem tudom, hogy milyen összetételben, munkamegosztásban, hány főállású emberrel állnak föl az igazgatóságok, de gyanítom, jóval költségkímélőbb megoldás lett volna, ha az évtizedek óta jól-rosszul -* megítélés kérdése - működő társadalmi szövetségek irányába kereskedtek volna a döntéshozók. Már csak azért sem hanyagolható el ez a kérdés, mert nem mindegy, hogy az átmentett sportbürokrácia mennyit visz el a sport közös nagy kalapjából az úgynevezett „élő" sporttól. Persze, az OTSH is a puding próbájának szánja ezt az évet, így van némi reményünk, ha rosszul vagy egyáltalán nem működik ez az új felállási forma, a változtatásra. Hogy végül a konstruktív ellenzék szerepét veszem fel eme régi-új intézménnyel, az nem csupán azért van, mert Móra Zoltán személyében új vezető jelent meg a sportpalettán. A forma abban a pillanatban lényegtelenné válik, ha a sportért tenni akaró, annak élő, hiteles személyekből verbuválódik össze ez a sportos csapat. Azt nem tudom, hogy összetételét illetően az új sportigazgató szabad kezet kap, vagy esetleg a háttérben zajló praktikák(?) következtében „átörököl" embereket. Szükségét érzem annak, hogy az igazgatói posztért vívott harcban a kellő okmányok hiányában küzdőtéren kívülrekedt, de a sportmozgalomban motorszerepet betöltő sportembereknek is megadasson a labdába rúgás esélye... Takarékbank-kupa Hétfőn, január 6-án folytatódik a még tavaly kezdődött és februárban befejeződő Takarékbank-kupa kispályás teremlabdarúgó-bajnokság a városi sportcsarnokban. Tíz csapat vesz részt a mérkőzéssorozaton, s ebből legalább hatnak (D'Amis, Zrínyi, Csöpi, Műszergyár, Hamburger, Gabona) van esélye a győzelem és az ezzel járó 15 ezer forint megszerzésére. Egyedül a harciak tűnnek lényegesen gyengébbnek a többieknél, így remek meccsekre van kilátás a hátralevő fordulóban. A torna egyben remek felkészülési lehetőséget kínál a tavaszi idényre - mind a kispályás, mind pedig a nagypályás bajnokságokra. A tisztán amatőrök és igazoltak a jelekből ítélve élnek is a felkínált lehetőséggel. t Újra t al álk ozha t Balogh Bubuval Kranyecz Zsuzsa „másodvirágzása" A KSC Szekszárd játékosai közön az egyetlen, akinek csak a kosárlabdára kell koncentrálnia. Úgy mint szerződtetett játékos, úgy is mint utánpótlásedző. Hazai léptékű profi elvárásoknak kell eleget tennie, amit úgy tűnik, sikeresen old meg. A játékban fokozatosan kidomborodó sokoldalúságával, de mindenekelőtt a ponterősségével a Szekszárd meghatározó, hovatovább első számú játékosává vált. Ez utóbbi titulus önmagában aligha hatná meg a szövetségi kapitányt, Pálinkás Józsefet, ám az előbbi annál inkább. Bár a kapitányt - bizonyára jó néhány szekszárdi kosárlabdabaráttal ellentétben, hisz eddigi pályafutásáról vajmi keveset tudunk - nem lepi meg, mert ő előtte nyitott könyv Kranyecz Zsuzsa tudása. Ő még abból az időszakból ismeri, amikor a néhai nagy Bp. Spartacussal egészen fiatal játékosként bajnokságot nyert..., amikor olyan egyéniségek árnyékában cseperedett fel, mint Gellérné Borka Ági, Beloberk, Gulyás, Bacsa..., amikor az 1986-ban bronzérmet nyert magyar női kosárlabda-válogatottnak - igaz, csak kiegészítő emberként - tagja volt. A pályafutása során eléggé nagy vargabetűt leírva 1990 nyarán Szekszárdon kikötő bedobót újra felfedezték... Ha már amolyan szabálytalan Kranyecz-portré megrajzolására vállalkozunk - válogatottsága ürügyén -, mindenekelőtt az tisztázandó: mi történt az elmúlt öt év alatt, mi okozta az akkoriban az utánpótlás egyik nagy tehetségének vesszőfutását, minekután egy „másodvirágzás" után sem lehet az belőle, ami lehetett volna. Pedig szakberkekben hasonló jövőt jósoltak neki, mint az azóta már magyar kosárkirálynővé váló kortársának, válogatottbeli padtársának, a Párizsban profiskodó Balogh „Bubu"nak. - A Szpari a nagy egyéniségek egyidejű távozásával „szétment" - már olyan értelemben, hogy nem lehettek a továbbiakban bajnoki reményeik. Márpedig én újból magyar bajnok akartam lenni, no és fejlődni, mert a válogatottnál továbbra is számításba jöttem. A Tungsramhoz igazolás kínálkozott a legideálisabb megoldásnak. Különösen azért, mert náluk dalgozott az a Varga Mátyás, akit én máig is a legjobb magyar edzőnek tartok. Szépen elterveztem mindent, amikor a balsors'lassan szertefoszlatott mindennemű almomat. A Szpari kiadatásomat illetően hajthatatlan maradt, miképpen én is az átigazolásom azonnaliságából nem engedtem. Helyzetemet továbbá nehezítette az a tény, hogy '86 végén a térdemmel komolyan megsérültem. Igaz, az alatt az idő alatt, mire leálltam, hogy a „Tungi"-hoz kerüljek, valahogy rendbejöttem, de nem százszázalékosan. Talán így is képes lettem volna felvenni a versenyt Orbánnal, Csákkal, Halászszal, harmincháromszoros válogatottságomnál fogva fórban voltam velük szemben, de ekkor egy újabb, számomra rendkívül kedvezőtlen esemény következett: a játékosok bojkottja miatt távoznia kellett annak az edzőnek, akiért odamentem. Az új szakvezetésnek már nem volt toleranciája, türelme hozzám, végig úgy éreztem: a sérülésem miatt beskatulyáznak. Ekkor saját bőrömön érezhettem: miért is nevezik játékostemetőnek a Tungsramot. Velem már nem számoltak komolyan, de azt se akarták, hogy valamelyik más csapatot, netán a riválist erősítsem. \ Azt mondja, átigazolt volna ő boldogan az MTK-ba, a bökkenő az volt, hogy annak idején az első hívó szóra nemet mondott, a BSE-ben pedig kosarazott egy csapatra való hozzá hasonló ponterős kisember. Hogy félévre leköltözött Sopronba - noha a vidék egyik kitűnő csapatáról van szó - abban már nemcsak szakmai szempontok játszottak közre, miképpen az onnét Szekszárdra való jövetelében sem. Az ok egy paksi kosarasban keresendő, akit úgy hívnak, hogy: Munteán András. - Nyílt titoknak számít, hogy azért választottam a Sopront, mert nagyon valószínűnek látszott, hogy a barátom, mivelhogy csapata, az Oroszlány feloszlott, ott folytatta. De ö nem tudott velük megegyezni, ami végül is az én további sorsomra is kihatással volt. I:t mondod, hogy ezzel a döntésemmel, a barátomhoz való elkötelezettségemmel feladtam a sportági karrieremet?... Csak látszatra van így. Először is: akkor még egy A-csoportos Szekszárdhoz jöttem, mely csapatot az általam nagyon sokra tartott Szabó Ödön irányított. Kiestünk ugyan, de - mint ahogy az eddigi bajnoki teljesítményünkből kitűnik - jó esélyünk van arra, hogy visszatérjünk a felsőházba. Persze, hogy fontos számomra az Acsoport, de nem feltétlenül visszafogó, gátló tényező önmagában a Jakó", hiszen itt hétről hétre, meccsről meccsre igazolnom kell tudásomat, ha a csapatnak nem is megy mindig valami fényesen, de nekem mindig hoznom kell magam. Mint ahogy a példa mutatja: innét is sikerült kiharcolnom a válogatott kerettagságot. Egyébként számtalanszor bebizonyosodott már, hogy a csapatunkban helyüket nem találó, vegetálásra kárhoztatott pesti játékosoknak kifejezetten jót tett a vidéki friss levegő. £ A zárótéma a kronológia és a dol^ gok logikája szerint sem lehet más, mint az, hogy ez a „másodvirágzás" lehet oly sikeres, hogy öt év szünet után tovább növeli válogatottságainak a számát? - Nem ringatom illúziókban magam! Nekem azok után, hogy leírtak, az is egyfajta elégtételt jelent, hogy Pálinkás Jocó gondolt rám. Tisztában vágyók a jelenlegi tudásommal, gyengéimmel, de ebben a rendkívül bő keretbe meghívott játékosok tudásával is. Ha még jóval az olimpiai kvalifikációs verseny előtt nekem megköszönik („legközelebb nem kell, hogy gyere"), akkor sem fogok megsértődni. Nyilvánvaló, hogy a tavalyi sikeres EB-csapat a mag, ez a 12-es keret az alap, ebből eshet ki sérülés vagy más egyéb miatt 3-4 ember. A „Joci" ide keres megfelelő embereket, de legalább tizenöt jelöltje van! ... Ahhoz, hogy ne mindjárt az elején morzsolódjak le, arra azért több mint ötven százalék esélyt adok, de az utazó csapatba ennél kevesebbet. 4 t
