Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-05 / 1. szám

13 1992. JANUÁR 12. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Utolsó lehelet a Dózsának? Mint arról már korábban beszámoltunk, a társadalombiztosítás megyei igazgatósága a felszámolási eljárás januári megindításával fenyegette a Szekszárdi Dózsa Sportegyesületet - ha az elmúlt év végéig nem rendezi másfél milliós adósságát. Az egyesület vezetése sürgősségi beadványt intézett a város önkormányzati testületéhez, melyben az kérte, hogy a december 23-i testületi ülésre - a helyzet kaotikussága miatt - vigyék be a Dózsa ügyét. Már nem csupán a klubnak a tébé általi fenyegetettsége miatt, hanem azért, mert egy fillér bevétel nélkül, tele adóssággal Cj,várják(?)" az új évet, ennélfogva az újrakezdés elég^Bé értelmetlennek tUnik. (Már a meccs utáni kólákat sem tudják kifizetni - nemhogy a pont(ok)ért járó prémiumot.) A Dózsa-ügyben eddig is megértő, kellőképpen toleráns városatyák egy sajátos kompromisszumot kötöttek a klubbal. Amiben az volt a fő szempont, hogy a csapat játssza le a tavaszi idényt, fejezze be a bajnokságot, a júniusig felmerülő, hozzávetőlegesen mintegy ötmilliós költségeket állja a város, de... Amennyiben a Dózsa fél év leforgása alatt nem rendezi a szénáját, vagyis nem akad olyan szponzor(ok)ra, mecénás(ok)ra, akik a labdarúgóklub működése költségeinek nagyobb hányadát felvállalja, akkor az önkormányzat minden további minimális összegű támogatást fontolóra vesz, vagy akár felfüggeszt. Ehhez a fél évre szóló ötmilliós kölcsön fejében kauciót kértek a Dózsától. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a klub nyárig nem talál gazdára, ezáltal önmaga lesz kénytelen megkezdeni saját felszámolását, ebben az esetben a szabad listára került játékosokért befolyt átigazolási díj az önkormányzatot illeti meg. Jelt (hírt) adott magáról a siketnéma gólvágó Sokszemközt Suba Tamással Ez volt ám a bomba meglepetés!.. A városi sportcsarnok show-jellegű évadzáró focimeccsén'(Szekszárdi Dózsa - Szekszárdról elszármazottak) váratlanul, a véletlenek játékának ^®szönhetően feltűnt a siketnémaK&nt magának futballistahírnevet szerző Suba Tamás. Akire egyszerűen lehetetlen nem emlékezni. Kapusként, de különösen gólvágóként olyan erényeket csillogtatott, hogy a/ emberben gyakran felmerült: miért éppen ezzel a fiúval babrált ki ennyire a sors! Három évvel ezelőtt - miután a Dózsából Bonyhádra került úgy tűnt, hogy eltűnik a süllyesztőBen. Ami azt illeti, tényleg eltűnt de nem a süllyesztőben. Kinek várhatóan, kinek váratlanul, de 88-ban Németországba disszidált - családostul, gyerekestől. Hogy nem a vak világba indult el, a magyar siketnéma válogatott játékosaként már jóelőre kitaposta magának az utat. A vele mindig is a legkiválóbban komunikálni tudó Varga Ferenc, egykori játékostárs vállalta a tolmács szerepét. - Tamás, miért „dobbantottál"? - A kisember itteni kiszolgáltatottsága, az anyagi érvényesülés lehetőségének hiánya miatt. Csábító volt német ismerősöm ajánlata, Wuppertalba mentem, egy ötszobás bérlakást kaptam. - Egy kis csapat gólvágó játékosaként? - Nem a loci miatt mentem elsősorban. Szereztek nekem egy olyan munkahelyet, ahol anyagilag megtalálom a számításomat, ez egyébként telefonberendezéseket gyártó cég, amelynél teljesítménybérben dolgozom. Emellett focizom a Wuppertal negyedligás - a magyar megyeinek felel meg - (a szerk.) amatőr csapatában. - Csak úgy hobbiból, ez nem hoz a konyhára semmit? - Nagyon nem is kell, a játék, a mindennapos foci a lényeg számomra. Azért, ha győzünk, 60-70 márka prémiumot is kapunk. - Feltételezem, te vagy a csapat showmanja. Apropó! Kapusként, vagy a középcsatár posztján? - Nem megyek már vissza soha a kapuba, nem kívánja egyetlen porcikám sem. Különösen most, hogy salakos pályán játszunk állandóan. Már Szekszárdon letettem a voksot a csauirposzt mellett. - Kétségeket Németországban sem hagytál efelől. - Nem, mert bajnokságonként megrúgom a 15 gólomat. - Mivel német állampolgár lettél, íz a produkció - gondolom - kitűnő ajánlólevél a német siketnéma válogatottba? - Igen, szerepeltem már német színekben az EB-n, ami nem sikerült valami fényesre, kilencedikek lettünk. Furcsa érzés volt a magyarok ellen játszani, különösen azért, mert a bátyám az életben először ellenfél volt. - Tartod vele a kapcsolatot? - Persze. Hozzájuk is és anyukámhoz is gyakrabban fogok jönni a jövőben. - Milyen kocsival? - Van egy használt Ford Fiestám, de most akarom lecserélni egy újra. - Melyik volt az a meccsed a Szekszárd színeiben, amit soha nem felejtesz el, mert akkorát alakítottál? - A Salgótaiján már 2-0-ra vezetett, s az én három gólommal fordítottunk. Ez volt az a meccs, ami után az állandóan dumáló Kovács Bélát elhallgattattam. Sztárgázsi Dankóéknál Éppen arra tébláboltam a Dankókupa végén, amikor a foci-teremtorna legrangosabb játékosa, a Belgiumban profiskodó Mészáros Ferenc és a rendező-menedzser, Kovács Ferenc az anyagiakról egyezkedett. Merő tapintatból hallótávolságon kívülre helyezkedtem, s talán eme leplezett kíváncsiságomnak köszönhető, hogy az ízig-vérig „focibolond" Ferkó legközelebbi találkozásunkkor már nem tekintette - teljesen - tabu témának a piszkos anyagiakat. - Játékosa válogatja, hogy melyik mennyiért, hisz régen elmúlt már az az idő, amikor egy bőséges vacsorával és egy ajándékkosárral lerendezhető volt ez a téma. Ma az a helyzet, hogy azért a pénzért, ami klubjukban egy győztes meccsért jár, már megnyerhetők az ügynek. - Ez meglehetősen széles skálán húsztól a hatvanezerig mozog... (nettóban értendő). - Valahogy így, de azt azért már ne várd el tőlem, hogy nevesítsem az összegeket, ezt a Milán-nál sem teszik meg. - A „zuhanyhíradóban" arról is lehetett hallani, hogy a legnevesebb vendégmunkás német márkában kapta az ezrest. - Ezen csak mosolyogni tudok. A „Mészi" (Mészáros Ferenc - a szerk.) nagyon korrekt volt. Mivelhogy az elődöntőben és a döntőben az itt szerzett sérülése miatt nem tudott játszani, teljesen rám bízta az összeget. A mendemondát ezzel cáfoltam. - Jövőre kiket álmodtatok meg? - Összejöttem egy olyan rokkantnyugdíjassal, aki szinte mindenkivel puszipajtás a Bp. Honvédban, megígérte nekem, hogy megszerzi a Détárit, én pedig a Bognár Gyurira hajtok. - A győzelem érdekében minek ez a felhajtás? - Ez a nap, amikor a Dankó-kupát rendezzük, a focihoz kötődő városi és környékbeli cigányoknál ünnep. Ünnepelni pedig győzelem esetén lehet igazán. Fischer a Bundesligában? A magyar futball talán egyetlen, komoly pénzekkel is bíró mecénása, Andre Ritter, a Siófok német elnöke, a Balatonparti gárda - második helyen állnak a bajnokságban - további erősítését tervezi. E sorok írójának adott nyilatkozatában egy védőről és két csatárról tett említést, de arra nem adott választ, hogy már tavasszal jönnek az új szerzemények, vagy csak a bajnokság végén. Ugyanakkor Siófokon tudni vélik azt is, hogy a német elnök, a számára is roppant szimpatikus magyar fejelőkirály. Fischer Bundesligába való eladását is fontolóra vette. A két hamburgi csapat valamelyikéről szól a fáma, arról azonban nem szivárgott ki információ, hogy a híres HSV-ról, vagy csak St. Pauliról van szó. I

A sportoldalakat írta: Bálint György