Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-12-15 / 16. szám

12 , SZEKSZÁRDI MS4RNAP 1991. DECEMBER 15. Bal felső sarok A közvélemény igencsak peszszimistán ítéli meg a magyar válogatott világbajnokságra való kijutási esélyeit. Ami - tegyük hozzá gyorsan - a realitás. Még úgy is, hogy a sors tulajdonképpen a kezünkre játszott: államiságunkban instabil két országot (Szovjetunió, Jugoszlávia) kaptuk ellenfélül csoportunkban, s titkon reménykedünk, hogy a belpolitika kusza szálai éreztetik hatásukat a futballban is. (Bár a közép-kelet európai tapasztalatok inkább azt sugallják, hogy a sportban egy-egy nemzet fiai - lásd az ötvenes évek magyar sportdiadalai élén az úgynevezett aranycsapat világraszóló eredményeivel - éppen a válságos helyzetben „vágják ki a rezet", s ilyen értelemben nem keveredik a sport a politikával.) Akinek még elevenen él az emlékezetében a mexikói csúfos kudarc, amikor is 1986-ban kijutottunk a vébére, de minek (?) azok nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a kijutás kérdésének, mert - mint állítják - az összkép, a magyar labdarúgás általános lemaradása a nemzetközi élvonaltól ettől még megmarad. Ez kétségtelenül igaznak tűnik, de az immár több évtizede oly hőn óhajtott kedvező folyamat végre-valahára való elindításához a világbajnokságra való kijutás teremtheti meg a pénzügyi fedezetet. Feltételezve persze azt, hogy a jelen viszonyok konzerválásában érdekelt élvonal nem élné fel azokat a milliókat, melyek pusztán a 24-es döntőbe jutásért járnak... Mert ugye dőreség azt hinni, hogy a klubbok valamikor is generális változtatásokat eszközölnének az utánpótlásnevelés teljes személyi és tárgyi feltételrendszerében. Ez csak a retorika szintjén érvényesül. A magyar foci nagykövetének számító FIFA VB-tag, dr. Szepesi György szerint - még New York-ba indulása elölt váltottam vele néhány szót ebben a témában - hozzávetőlegesen 2 millió dollár jár majd a szervezőktől a kijutásért!!... Nos ebből a durván százötven millió forintból a Góliát FC-től az ifjúsági csapatokig fel lehetne építeni, az egész országot behálózva, a nyugati színvonalú, magyaros sajátosságokkal számoló metodikájú utánpótlás-nevelési rendszert. Végre elő lehelne venni az asztalfiókban porosodó Mezeyféle koncepciót, ami hanyag eleganciával - hivatkozva az anyagiak hiányára - illozórikusnak találtatott évekkel ezelőtt. Nos ezért - nem másért! - kellene nekünk kijutni. Ezért, a szebb jövő reményét magában hordó százmillióért. A SZEVASZ-kupáért Az ősz játékosa: Emil Dzsinovics „Lábjegyzettel" ellátott nevek és számok Olvasóink bizonyára tudják, hogy lapunk a bajnokság során hétről hétre, fordulóról fordulóra osztályozta a Szekszárdi Dózsa játékosainak teljesítményét 1-től 6-ig. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a bajnokság végén (1992 nyarán) a legjobb átlagteljesítményt nyújtó játékosnak átadjuk a SZEVASZ (Szekszárdi Vasárnap Szerkesztősége) Kupát. Félidőben vagyunk, tehát nem érdektelen a szükséges matematikai műveletek elvégzése után kijött átlagokat, ami félévi bizonyítványnak is tekinthető, közreadni. A nevek utáni számok ugyan beszédesek, ettől függetlenül minden játékos produkciójához - már akik pályára léptek az őszi idényben amolyan lábjegyzetet fűztünk. Egyébként őszi rangsorunkban csak azok a játékosok szerepelnek (12-en), akik a 15 mérkőzésből legalább nyolcon szerepeltek, s azokon értékelhető volt a teljesítményük. Ennélfogva óriási pechje van - már nálunk is... - az idény második felében bemutatkozó jugoszláv kapuvédőnek Antunicsnak, aki hét mérkőzéssel nem rangsoroltatott, ugyanis 3,714-es átlagteljesítményével a győztes honfitársa Dzsinovics mögött végzett volna... Hét esetben adtunk l-es, vagyis elégtelen osztályzatot, (Nagy Sanyi a mohácsi ötöst követően kétszer is szekundázott), a legjobb 6-ost (extra produkció) egyszer sem, viszontötöst tizenháromszor is adtunk: az Ősz játékosa, Dzsinovicsnak négy alkalommal, kiérdemelte a kiváló minősítést. Őszi rangsor 1. Emil Dzsinovics (középhátvéd) 3,785. Ha kellett rutinnal, ha kellett eleganciával, ha kellett keménységgel, de ura volt a védelemnek, NB Ies szinten söprögetett. 2. Nagyfalusi László (védő) 3,466. Emberfogóként a megbízhatóság szobra - talán már Van Bastent is vállalná, ha... tíz centivel magasabb lenne, és a légtérben is lenne esélye. 3. Kalmár Ferenc (középpályás) 3,384. Több poszton otthon van, vezéregyéniség típus. Ha „másodállásban" elvállalja a góllövést, akkor teljesen feledésbe merülnének azok a meccsek, amikor a reá bízott ember lőtt gólt a Dózsának. 4. Kvanduk Gábor (középpályás) 3,307. Alapfilozófiáját, mármint, hogy a focit fejjel játszák, tökéletesen átülteti a gyakorlatba. A kapus kivételéven minden poszton otthon van, de valahogy egyikben sem még az igazi. 5. Bozsér György (középpályás) 3,200. Modern futballt játszik, amelyben képességeit igazoló döntő momentumai vannak. Ennek ellenére „lejazsált" egy félidényt, aminek következményeként csak nyáron játszik újra NB I-ben...? 6-7. Mausz Antal (kapuvédö) 3,000. Bravúros védések idegenben, halványabb produkciók idehaza amit az átlag hűen kifejez. Antunics feltűnésével megszűnt a bérelt helye. 6-7. Koller Attila (hátvéd) 3,000. A bevetésre került félkész ifisták közül az egyetlen, aki már most beérett, bármelyik NB Il-es csápat, bármelyik csatárát rá lehet bízni. 8. Farsang János (középpályás) 2,928. Annyit fut, rohan, mint másik három, aminek a védekezésben, a középső harmadban való szűrésnek kétségtelenül hasznát látja a csapat. Támadásban viszont... ha nem ismernénk, azt is gondolhatnánk, hogy „színvakságban" szenved, annyiszor passzol ellenfeléhez. 9. Horváth Péter (csatár) 2,800. Egy gyors ember, aki a labdával úgy ahogy tegező viszonyban van. Ennek ellenére néhai úttörőket megszégyenítő gyámoltalanságról tett tanúbizonyságot ezen az őszön (is)... Már pedig gól nélkül.... 10. Dienes Pál (középpályás) 2,750. Rajta kívül álló okok miatt (múltbeli teherként: példátlan sérüléssorozat), arra a futballistára emlékeztet, akivel kapcsolatosan a „leszállóág" minősítés használatos. Adottságait, képességeit ismerve... kár érte na! 11. Bóka Gábor (támadó középpályás) 2,700. Csereként annak idején döntő momentumai, góljai voltak. Ma pedig jobbára kezdőként... legtöbbször lötyögés a semmibe. Három gólja nem áll arányban a pályán eltöltött idővel. 12. Jelusics József (csatár) 2,625. Őszi produkciója kapcsán sem csodálkozom, hogy a vezetőség vacillált egy korábbi járandóságát illetően. A Dorog elleni második gólja - lekopírozta a brémai Neubartot - pazar, klasszis megoldás volt, de a többi meccse legföljebb az antifutball című gyűjteményben lelhető fel. A nem rangsoroltak Nagy Sámlor: Mohácson, tulajdonképpen NB Il-es bemutatkozásakor lőtt két góljának híre még Pécsre is eljutott. Nos, ha Garami netán figyeltette, akkor nem kaphatott más információt: „Ennek a fiúnak még sokat kell tanulnia." Mészáros: Látszik, hogy mindent tud a labdával, ragad hozzá a játékszer. A kispályás zseni azonban még nem alakult nagypályás NB Il-es játékossá. Tóth András: Mint a britt támadó stílus képviselőjeként emlegették, de ebből - igaz kevésszer jutott szóhoz - jóformán semmi sem körvonalazódott még. Szabó Tibor: Még epizódszerepeket is alig kapott a Honvéd juniorból jó ajánlólevéllel hazaérkező fiú, így nem derülhetett ki semmi róla. Zirko Antunics: Hét meccsen mir^^ den kétséget kizáróan bizonyított, án^P sorsa a „pozícióelőnyben" levő riválisa, Mausz teljesítményének függvénye. Pilisi József: Nem ok nélkül kispados, eme állapot hathatós cáfolatával még adós. A csőd szélén Miközben az őszt értékeljük, a tavaszt fontolgatjuk Kalász János társadalmi elnöktől megtudjuk, hogy ismételten - ki tudja már hányadszor a gazdátlanság során? - válságos a Dózsa helyzete. A máról-holnapra élés perspektivátlansága közepette arra számítottak, hogy a telet - a soronkövetkező önkormányzati támogatásig kihúzzák a még nyáron eladott Vargáért járó másfélmillióból, de a Veszprém máig nem fizetett, s amíg a jogi procedúra eltart addig is élni kell valamiből. „Élnek is : - újabb kölcsönből, ami nem tartható tovább. Már csak azért sem, mert a társada^^ lombiztosítás felszólította a Dózsát^^ amennyiben nem rendezik december 25-ig bezárólag tartozásaikat, úgy január l-jétől - erre már jogosítványuk van - megkezdik a felszámolási eljárást. Több mint egymillió forintról van szó, s ennek kapcsán a klubvezetés nem csupán arra számít, hogy az önkormányzat besegít, hanem arra, hogy soron kívül napirendre kerül a Dózsa vajúdó ügye. Mint azt Kalász János elmondta a jelenlegi helyzetükből nem látnak más kiutat, mint azt, hogy az önkormányzat átvenné a csapatot. Gyakorlatilag ezt úgy képzelik, hogy az eddig tervezett négymilliós támogatást kettővel megfejelnék, s a hiányzó másik hatot pedig játékosok eladásából, valamint a remélt saját bevételekből megtermelnék. - Különben? - tettem fel a kérdést az elnöknek. Erre az esetre két változatot tárt elém. 1. Már a téli felkészülést - ahogy megindul a felszámolás - el sem kezdik, vagyis szabadlistára kerülnek a játékosok. 2. Betyárbecsületből visszaamatőrösödve persze, ha a játékosok is úgy akaiják - lejátszák a tavaszi idényt. Emil Dzsinovics