Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-29 / 5. szám

1991. SZEPTEMBER 29. VASÁRNAPI 5 Vigyázz! Kész! Októbertől rajt! Jő lenne egy teázó... A Gyermekek Háza másfél évtizedes múltjában, elnevezése ellenére sem a mozgalmi jelleg volt a meghatározó. Már a valamikori Úttörőházban is a város iskoláinak a kiszolgálását tekintették feladatuknak a környék 18 községével együtt. - Volt mit örökölni és a jelen igényeihez alakítani - állítja Matókné Misóczki Mária, az intézmény igazgatója. - Az óvodás kortól 16 éves korig kell felvállalnunk a gyerekek szabadidős foglalkoztatását, az iskolai oktatást kiegészítő képzését, a tehetséggondozást. A fő profilt az általános iskolás korosztály jelenti, de a modern táncosok például az évek során •

náziumba kerültek, mégis szívemaradtak a házban. Valóban nem csak az életkor, de a programok is széles skálán mérhetők a Gyermekek Házában. Egy részük csoportokra épülő, általában szervezetten, napközis nevelővel, vagy tanóra, iskolai foglalkozás során látogatják a gyerekek, másik részük egyéni részvételre szerveződött. Hosszú és e helyütt felesleges lenne felsorolni valamennyi vetélkedő, pályázat, szakkör, tanfolyam külön-külön is gazdag ajánló listáját, hiszen az érintettek megismerkedhettek már jóval ezelőtt a vaskos programfüzetből ezek feltételeivel, részleteivel is. A jelentkezési határidő legtöbb esetben október első napjaira esik, tehát van még néhány nap, hogy azok, akik nem döntöttek, esetleg nem hallottak egyes programokról, még utánajárjanak. Hogy mi újat és izgalmasat kínál ebben a tanévben a Gyermekek Háza? - Meghirdetjük a tavaly nagy sikerű „Tücsök és bogár" levelező rejtvényjátékunkat felsősök részére. Folytatódik a Kandi klub, aminek programja idén is a gyerekek körében népszerű képregényekhez kapcsolódik. Tavaly két-háromszáz gyereket vonzottak ezek az összejövetelek. Hasonlóan sokan gyűltek össze az ünnepek előtti kézműves foglalkozásokon, kedveltek voltak a karate, a modern tánc, a számítógépes tanfolyamok. Igyekszünk a divathoz is alkalmazkodni, egy éve lambadaőrület volt, akkor meghívtunk egy tánctanárt, most az évadnyitó kavalkádon a Prométheusz-parkban BMX- és gördeszkapályát építettünk fel. De sorolhatnám a házban működő nyári szaktáborainkat, ahol lovagolni, teniszezni, úszni tanulhatnak vagy éppen horgászhatnak a jelentkezők. Attól függően, melyik évben mi érdekli jobban a gyerekeket - sorolja az igazgatónő. Csakhogy ezekre a programokra lévén zömük önköltséges, vagy térítési díjhoz kötött, éppen azok nem jutnak el, akiknek a családban sem tudnak értelmes elfoglaltságot nyújtani. Vajon az utcán csellengő, kulcsos gyerekek, hogy vonhatók be? Ez az itt dolgozó pedagógusok egyik nagy feladata. - Ezeknek a gyerekeknek a zöme direkt egy-egy programra nem jönne el, másként kell becsalogatni őket. Olyan társasjátékokat kellene beszereznünk, ami otthon nincs és egyszerre többen játszhatják. Mint például a rex, vagy a biliárd... Gondolkoztuk egy kis teázó létesítésén is, de sajnos nem a funkciójára szabták az épületet - halljuk a szakembertől. Mindez persze pénzkérdés is. Amihez tanfolyami és terembérleti díjakkal, a táborok elő- és utószezoni kiadásával próbálnak hozzájárulni. A számvetésnél azonban remélhetően nem jut eszébe senkinek azt az 5 millió forint körüli összeget megkérdőjelezni, amibe a ház működtetése kerül. Már csak azért is, mert annyit beszélünk gyerekeink szellemi és testi épüléséről... - takács Majd az érintettek válaszolnak ... és megmarad a Művészetek Háza? Talán olvasóink emlékeznek még, hogy amikor Szekszárdon megnyílt a •

vészetek Háza, a városban több /en volt kiállítási terem. Az illetékesek, akkor leültek és elosztották, hogy intézményeik milyen jellegű alkotásoknak adjanak otthont. A megyei múzeumnak akkor volt még egy időszakos kiállítóhelye, amit hamarosan átalakítottak és ott helyezték el, a nagyon értékes XVIII-XIX. századi kiállítási anyagát. Ezzel áz időszakos kiállításoknak múzeumi helye megszűnt. Maradt még az országos szőttespályázat és a múzeumi hónap alkalmával e terem közepén elférő aktualitást hordozó bemutató. Az egykori Úttörőház aulájában gyermekek és a megyében élő amatőr művészeknek volt lehetőség kiállításra. A munkásművelődési otthon a fotósok számára nyújtott bemutatkozásra alkalmat, amit a Fotóművészek Szövetsége is támogatott. A szakszervezet ösztöndíjasainak is ez épület tereiben helyezték el alkotásaikat rövid időre. Mint tudjuk, a munkásművelődési otthon megszűnt, az Úttörház is nevet váltott. Akkor a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ szétnyitható kiállítási terme, az emeleti márványteremmel és folyosógalériával szolgálta a művészeteket. Főleg a megyében élő művészek találtak itt helyet a közönséggel való találkozásra. Ismert, hogy ma már várost ellátó feladatai vannak a mindenki által egyszerűen csak Babitsnak emlegetett művelődési központnak és a leszűkített kiállítási tere már inkább kamara méretet jelent. A legreprezentatívabb és legnagyobbnak számító a Művészetek Háza volt. Gyűjteményes és életmű kiállításokat terveztek és láthatott az elmúlt években a közönség. Aki gyakori vendége más városok ipar-és képzőművészeti tárlatainak, tudja, hogy a hétéves fennállása alatt, a szekszárdi Művészetek Háza országos hírnévre tett szert. Ez a siker korántsem jelenti azt, hogy mindenki megelégedésére, hiszen annak is tanúi lehettünk, hogy hányszor érte bírálat a Ház munkálkodását. Dr. Méry Éva igazgatónő számadatokkal bizonyítja, mi történt irányítása alatt a Művészetek Házában. Statisztikája szerint több mint ötszáz művész alkotása jutott a szekszárdi közönség elé. Ebből huszonkettő önálló kiállítás volt. Életmű kiállítása volt Kokas Ignácnak, Kátai Mihálynak, Klie Zoltánnak, Gráber Margitnak. Az Ernst Lajos portrékiállítás sokakat vonzott. Emlékkiállítása volt Márffy Ödönnek, Czencz Jánosnak, Gulácsy Lajosnak, Bálint Endrének, Berényi Róbertnek, Gruber Bélának és Perlot-Csaba Vilmosnak. Martyn Ferenc még élt, amikor Szekszárdon láthatták alkotásait. Bazsonyi Arany, Vecsési Sándor közös tárlaton mutatkozott be. Szervátiusz Tibor, Bocz Gyula, Nemes Endre szobrászok is önálló kiállítóként szerepeltek Szekszárdon. A Martsa család ugyancsak népes látogatótábort vonzott. Győrffy Éva grafikus és Stache Éva festőművész is egy időben voltjelen a Művészetek Házában. Két család magángyűjteményét is bemutatták: Gordon Zsuzsa-Váradi István, valamint Virág Péter magángyűjteményét. Itt láthatták az érdeklődők - az akkor még Béri Balogh Ádám - múzeum XVIII-XIX. századi gyűjteményének egy részét. Külön kiállítása volt az 1985-ig Kossuth-díjjal kitüntetett művészeknek. A Magyar Gobelin című kiállítás ugyancsak 1985-ben volt. Kölesd neve sem maradhat el, ha megyénk képzőművészeti életéről esik szó. Azok is kaptak teret Szekszárdon, akik Kölesden már önálló kiállítóként megjelentek. A pécsi Modern Magyar Képtár anyagából is tekinthettünk keresztmetszetet itt Tolna megye székhelyén, csakúgy mint a Nemzeti Galéria válogatott anyagából, mely a zene és képzőművészet kapcsolatát célozta. A Tolna megyében élő, alkotó művészek csoportos kiállításának is helyet adott a Ház. A hogyan tovább kérdésre a közeljövőben válaszolnak majd az érintettek... - decsi Hatból öt Nemrégiben néhány harmincas éveik elején járó magyar értelmiségi - mérnök - összetalálkozott, hogy közös, vidám egyetemi éveikre emlékezzenek. Hamar kiderült, hogy mai életük kevésbé derűs, mint a régi szép napokban megélt: hátuk közül öten(!) munkanélküliek, és egy sem a saját hibájából lett az. Munkaerejükre, tudásukra nem azon a téren van szükség, amire „kiképezték" őket, a társadalom nem kevés anyagi ráfordítása ellenére. Pontosabban sehol sincs, hiszen ezért nincs munkahelyük. Az más kérdés, hogy mindannyian megélnek valahogy. Túl azon, hogy a munkanélküliség állapota hosszú távon demoralizáló hatással lehet az egyénre ezt még elintézhetnénk a „magánügy" felkiáltással - e jelenség egy ország életében, különösen átalakuló harmadkis hazánkat tekintve igen komoly egyéb megoldatlan társadalmi problémát is felvet. Kezdve onnan, amit már az előbb érintettem: megtehetjük-e, vagyunk-e olyan gazdagok, hogy a komoly összegekért felkészített szakembereket nem foglalkoztatjuk? A gazdaság átalakításában a kiművelt, és már néhány évnyi termelési tapasztalatokkal is rendelkező középvezetőknek, vállalatirányítóknak, menedzsereknek kellene vinniük a prímet, hiszen az ember harmincas és negyvenes éveiben van munkateljesítő-képességének csúcsán. Pimaszul fiatal, jól képzett vezetők akadnak komoly cégek irányítói között is, a bökkenő csak az, hogy e vállalkozások többsége magántőkére épült. A kapitalisták tudják, ki képes a legnagyobb teljesítményre? Már megint? Az állami vállalatoknál nem lenne szükség frissítésre? Néhány évvel ezelőtt, még az átkos „pártállami" időkben - a mait vajon hogy nevezzük, becézzük mondjuk öt év múlva? - a televízió egy, akkor ellenzékinek minősíthető műsorában ismertettek egy táblázatot, amelyből az világlott ki, hogy az akkori állami vállalatok közép- és felső szintű vezetői közül több, mint egyötöd kizárólag alapfokú képesítéssel rendelkezettel), mintegy egyharmad középiskolát végzett, s a többiek jártak ki felsőszintű iskolát. Az idő tájt e tény persze nem kaphatott országos visszhangot, mi több, elhallgatták, a tévéadást követően sehol nem esett róla szó, mindenesetre e mozzanat biztosan hozzájárult ahhoz, hogy az ország racionalizálását követelők hatalomra juthassanak. A pártállam vezetői eltűntek a süllyesztőben', a gazdaságban „uralkodók" jó része maradt. Nem állítom, hogy kizárólag e tény gátja fejlődésünknek, s azt sem, ha holnap csupa fiatal diplomás dolgozna az állami iparban középvezetőtől felfelé, az lenne a gazdasági kánaán, csak azt, hogy talán könnyebben lábalhatnánk ki a gödörből. Hatból öt: nagyon sok. WAGNER DEZSŐ