Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-29 / 5. szám

1991. SZEPTEMBER 22. 83 , SZEKSZÁRDI VASARNAP T. avaly, október 25én választották meg férjemet polgármesterré, november 19-én pedig meghoztuk Krisztina Kincső nevű kislányunkat Budapestről, az intézetből. Amikor örökbe fogadtuk Kincsőt, négy hónapos volt. De erre em1 lékszel - ügye, itt is tegeződünk, hiszen régről ismerjük egymást - hiszen akkor írtad az Örökbaba című cikkedet. - Persze, hogy emlékszem nagynagy boldogságotok első óráira, napjaira. S mit mondjak? A gyönyörű és okos kisbaba valósággal megszépített. Kivirultál, megváltoztál. Arra is emlékszem, hogy voltak akik megjegyezték, „persze, polgármester lett, s rögtön kaptak gyereket..." - Nem szívesen magyarázkodom. De nézd ezt a kis cédulát: „1270/86". ^agyis 1986-ban adtuk be az örökbeflpadás iránti kérelmünket. Negyvenkilenc hónapon át csak ez a kis papírunk volt RÓLA... Tuánt - férjemet a családban így szólítjuk - október 25én választották meg. Közvetlenül a taxissztrájk előtt. Tipikusan a mélyvíz esete. Abból a bizonyos 72 órából jó, ha négyet aludt. Én se sokkal többet. Jórészt a városházán töltötte idejét Tuán, mégis ki tudja, hányan jöttek fól éjnek idején hozzánk ezért, amazért... Eközben egyik testvérét is vártuk. Mivel rettentően fáradt voltam, kiírtam az ajtóra: „Akármilyen későn érkezel, hosszan csöngess!" Csöngetett mindenki, amíg fól nem ébredtem. A várva várt vendég pedig egy hét múlva érkezett. - Beszéljünk még Kincsőről, persze, ha hagyja... Szóval a karkötőm tetszik? Tessék! Látom, tudod mit kell kezdeni vele... Szóval Kincső, a ti kincsetek örökbabából immár 14 hónaposan •

iknővé válik. Ez igen! Hogy esett a asztásotok Kincsőre? Volt valami konkrét kérésetek? - Nem. Még az sem, hogy kisfiú, vagy kislány legyen-e. Nekem egyetlen halk megjegyzésem volt, hogy lehetőleg magyar legyen. A sors fintora? A budapesti Gyivi levelét hat nappal(!) Tuán beiktatása után vettük ki a postaládából, amelynek a tárgya: „Az 1270-es számú kérés teljesülése" volt. A rákövetkező hétfőn Tuán ment föl megnézni a kicsit. A szobában nyolcan voltak. Ha hiszed, ha nem, egyenesen hozzá lépett. Másnap mentem én, s egy vietnami-magyar kisfiút szúrtam ki. - Kislányotok miért kapott két keresztnevet? - Édesanyja a kórházban hagyta. A szülők után két hónapon át nyomozott a rendőrség. A fölvett adatok hamisak voltak. A szülők nem lettek meg. Nem tudhatjuk, hogy az anyuka miért nem vállalhatta gyermekét. Ám a Krisztina nevet tőle kapta. Ezt nem vehetjük el. Viszont a családban már van Kocsis Krisztina. Ezért került mellé a számomra áhítot név, a Kincső. - Miért nem viseled a féljed nevét? - Mert így szoktam meg, mert a szakmában így ismernek. Ezenkívül igyekszem maximálisan elkerülni még a látszatát is, hogy előnyöm származik, származhat polgármesternéségemből. Persze, e tekintetben a legcsekélyebb fondorlatra sincs szükségem, hiszen nagyon keveset mutatkozunk együtt, mert majd hogy nem képtelenség az időbeni egyeztetés. Az esti hivatalos vacsorákon is nagyon ritkán veszek részt. Nekünk még csak a környékben sincsenek rokonaink. Tuán kiskunhalasi, én jánoshalmi vagyok. Igaz, van az Edit néni, a mi pótmamánk, akit gyakran kérünk, vigyázzon Kincsőre... és legnagyobb örömünkre vállalja is. - Édesanyád is olykor itt tölt néhány napot. Kincsőzik, süt, főz. - Ez így van. Fantasztikus süteményeket varázsol. Öt „végveszélykor" kérem, hogy jöjjön. Olykor, amikor (hogy is mondjam?) protokolláris vendégek jönnek egy kis délutáni csevegésre. Mert úgye, akkor nem csak tea, sütemény is kell. Persze, általában is nagyon jó, amikor itt van anyukám. - Bejárónőd van? - Ezt a kérdést jól eltaláltad. Igen. Van. Pontosan két hete. Hetenként fél napra jön. Barátaink -, akik már gyerekkorunk óta azok - ismerőseink ezt már régen javasolták. De úgy voltam velem, ismerem én magamat éppen elég jól. Tudtam, hogy mielőtt az asszony érkezik, úgyis kitakarítanék. Szóval nem igazán nekem való... De, hogy most dolgozom, Kincső boldog bölcsis lett, a ház nagy... kénytelen First lady az ikrek jegyében A Tambov presszó melletti műtermére az van kiírva: „Zita-fotó", Budavári Zita fényképész. Személyazonossági igazolványában lánykori neve előtt Kocsisné szerepel. A többség nem tudja, hogy a sok-sok gyermekfotót, esküvői képet a polgármester, Kocsis Imre Antal felesége, azaz Szekszárd first lady-je alkotja. Az az asszony, aki tavaly ősszel, szinte egy időben egy várva várt és egy nem számított életmódváltást élt meg... voltam bedobni a törülközőt. Mondhatnád most, hogy csak délután dolgozom, Kincsőt csak délre viszem a bölcsődébe... De a délelőtt a kettőnké. Ennyi, ennyi várakozás után még ma is csodának érzem ezt az élénk, akaratos drága babát... nem tudom eléggé „kiörülni" magamat. - Gyermekkori barátságokról, hoszszú várakozásokról beszéltél. Ezt hogy kell érteni? - Tuánnal 14 éves korunk óta ismerjük egymást. Egy gimnáziumba jártunk. Nyáron voltunk húszéves házasok... Több barátunk Kiskunhalason él, vannak közöttük óvádástársak is. Ök Kincső keresztszülei. - A lelked legmélyén hogyan toleráltad a kettős életmódváltást? - Boldog voltam és szomorú, fáradt és fáradhatatlan. Olyan megelégedett ember lettem, aki teli volt lelkiismeretfurdalással. Megviselt, hogy egyik napról a másikra le kellett állnom a munkáimmal, egyik napról a másikra teljesen magamra maradtam egy négy hónapos babával, s ugyanekkor maradtam Tuán segítsége nélkül... Húsz éven keresztül mi mindent együtt csináltunk. Szóval pillanatok alatt gyedre mentem, de közben volt egy érműtétem. Ami nem volt? Az a telefon. Képzeld el, soha nem tudtam róla semmit, mert nem tudott hazaszólni. Reggel legföljebb annyit mondhatott, hogy várhatóan éjfél előtt, vagy utána jön haza. Persze, mindig ébren vártam. Az első időben hetenként tartották az önkormányzati üléseket, s mérget lehetett venni rá, hogy az éjszakába nyúlik. - Az éjszakáról jut eszembe... Hány nagyestélyid van? - Hány? Egyetlen egy. Tíz évvel ezelőtt csináltattam. A kék minden árnyalatából készült a kelme. - Pedig nem a kék a színed. A barna, a narancs az okker, a frész... - így igaz. Persze, erre nem a ruháimból jöttél rá, mert nincs sok. Az építkezés, a berendezkedés szinte minden pénzünket fölemésztett. Igaz, a ház, ahol 1985 óta lakunk, szomorú örökségből épült. Ám a berendezés a valamikori álmom kiteljesedése. Mert sokszor tűnődtem azon, de jó lenne lakberendezéssel, vagy belsőépítészettel foglalkozni. - Ahogy körbe mutattál ezen az ízléses szobán, ahogyan Kincsővel játszol, ahogyan gondolkodol... megesküdnék, hogy iker vagy. - Telitalálat. Június 19-én születtem. Kincső születésnapja 12 nap múlva van, Tuáné szintén 12 nap múlva, ahhoz pedig szintén 12 napra van a házassági évfordulónk. Nem gondolod, hogy ezzel a 12-vel valamit kellene kezdeni? - Naná, hogy kellene. De nem is lennél igazi iker, ha pont ezzel nem kezdenél valamit. Ehhez is sok szerencsét! V. HORVÁTH MARIA FOTÓ: B. JUHÁSZ MÁRIA