Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-08-18 / Próbaszám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1991. AUGUSZTUS 18. A Szekszárdi Vasárnapról a szekszárdi polgármesterrel Kulcskérdé$(?) - Nem csak mióta polgármester lett, hanem már a választási időszakban is többször szólt arról, hogy ennek a vá­rosnak szüksége lenne egy helyi lapra. Miért ez a meggyőződése? - Azok az események, amelyek a városban történnek, sokszor rejtve maradnak a városi lakosság előtt. A Népújságnak sok egyéb fontos felada­ta van, de a városi televízió műsor­ideje sem elégséges a teljes körű tájé­koztatáshoz. A másik, hogy Szekszár­don régebben is működött több új­ság. Ez a város van olyan nagy és van annyi esemény, hogy egy helyi lap in­formációval, hírrel, érdekességekkel elláthassa a város lakosságát. - A lap ellenzői két csoportra osz­lottak. Volt aki elégségesnek tartott egy önkormányzati közleményeket tartal­mazó alkalmi kiadványt, mások telje­sen vállalkozói alapra helyezték volna a lapot. Végül egy harmadik irányzat győzött... - Igen, a képviselő-testület az ala­pítványi vagyonból működő városi la­pot tartotta legjobbnak. A közlemény jellegű városi hírharsonát a polgár­mesteri hivatal adta volna ki, annak szócsöve lenne, nem tarthatna igazán igényt a város érdeklődésére. A má­sik oldal a vállalkozási lehetőség. Az viszont rengeteg kockázatot tartal­maz. A város, és most Szekszárdról beszélek nem a polgármesteri hivatal­ról, nem engedheti meg magának, hogy egy bukott újságja legyen. Le­gyen helyette egy olyan, amelyet a város több intézménye, köztük a kép­viselő-testület is támogat. Ebből kö­vetkezően egy olyan együttgondolko­dásra alkalmas fórum legyen, amelyet a város lakossága nem tekint szócső­nek és amelyen keresztül, sok más egyéb csatorna mellett, véleményét is eljuttathatja az önkormányzathoz. - Hogyan tudja így a polgármesteri hivatal irányítani a lapot? Mennyire tud beleszólni abba, hogy mi jelenjen, mi jelenhet meg az újságban? - A város vezetése semmilyen mértékben nem kíván beleszólni a Amíg keverték a kártyát a háziasszony ne­venapján a terasz nagyasztala vegén, meg­kérdezte az egyik vendég a házigazdától. - Te druszám, milyen István vagy te? A ház ura éppen szódát eresztett a ka­darkába. Rábámulta kérdezőre, elfelejtet­te abbahagyni a szódányozást. Már kicsur­gott az ujja közül a híg fröccs, amikor fél­behagyta. Elnevette magát. - En? Vértanú István. - Akkor jó -, mondta a barátja -, én meg szent István vagyok. A háziasszony elejtette a römikártyát. Még a két karja is lecsúszott az asztalról. - Milyen István vagy te? - kérdezte eler­nyedten -, vértanú?! Én mellettem, te tö­rök basa!? A másik feleség sem maradt adós. - Te, szent István? Te Don Jüan, te Ca­sanova, te bájgúnár... Hogy nem sül le a bőr a képedről. Hányszor szét kellett már csapnom körülötted a vállalatnál! Kirobbant a kacagás a férfinépből, az összes asszony is beletrillázott a hahotába. lap működésébe és tartalmába. Ügy gondolom vége a kézi irányítás kor­szakának. Remélem az újságírók lesz­nek annyira önérzetesek, hogy mi­helyt bármiféle sugalmazást, vagy be­leszólási szándékot érzékelnek, azt azonnal jelzik - a lapban. Ezt biztosí­téknak érzem, mert akik ennél a lap­nál dolgoznak, ismerik a szakmát, fe­lelősséggel tudnak ími olyan témák­ról is, amelyek szellőztetése nem érint kellemesen bizonyos csoporto­kat. Ez alatt akár az önkormányzati testületet is értem. Hozzátenném még, hogy kenyéradóként sem az ön­kormányzat szerepel. Fizetést, hono­H. NÉMETH ISTVÁN - Nem úgy van az - mondta a házigazda én tényleg vértanú Pista vagyok, decem­beri. . - Én meg Szent Istvánnal ünneplem a nevem napját, augusztusban - mondta a barát -, eddig nem lehetett. Nem mindenki tudta, miről van szó, de már sejtették, hogy az Istvánoknál valami gubanc van. A névnapok ugyan megvol­tak, és azt tudták, hogy az egyik Pista télen, a másik meg nyáron ünnepel. A másik Pistánénak eszébe jutott, hogy a Pisták valahol sérelemben vannak a név­napot illetően. - Hja - mondta már, amikor lecsilla­podtak, -, az egyik István-nap a bibliai vér­tanúé, karácsonykor, a másik meg a ma­ráriumot a lap munkatársai az alapít­ványtól kapnak. Az újságnak semmi­féle közvetlen kapcsolata a polgár­mesteri hivatallal nincs. Az alapítvány kuratóriuma, amelybe két képviselőt delegáltunk, mindössze a lap finan­szírozását oldja meg. - A szekszárdi polgármester Kocsis Imre Antal véleménye szerint van jövője ennek az újságnak? - Nagyon bízom benne, hogy ez az újság több évtizedig szolgálja majd Szekszárd város polgárait. - A próféta szóljon Önből! - Tamási ­gyar Szent Istváné, augusztus huszadikán. Ezek a fiúk meg ellopják tőlük a szentséget a nevenapjuk ürügyén. Lehet, hogy pon­tosan nem így van, mert minket hiányo­san neveltek hittanból, de a mi Pistáink mindenáron glóriát akarnak maguknak. - Nem glóriát - böffent közbe a házi­gazda -, mert azt már megszereztük a há­zasságban. Hanem jogot a népnek, jogot az Istvánoknak! - De hát Pista - nevetett közbe az egyik fiatalasszony -, milyen jogon követelőz­nek? Mindenki tudja, hogy Istvánok, és meg kell húzni a fülüket nevüknapján. A ház ura diadalmasan megmarkolta a poharát. - Mindenki? - kérdezte harciasan -, A minap kollégámmal - merthogy ilyetén tanúja is van a dolognak - elin­dultunk „középmagyar" méretűnek taksált városunkban újkeletű irodánk­hoz kulcsot másoltatni. Dolgunk sür­gős lévén - no meg óvatlanságból - tet­tük mindezt autóval. Tévelyegvén azon hitünkben, hogy az autózás úri pasz­sziójából a menetközben elfogyasztott benzin a drága mulatság. Im egy újabb bizonyíték, mi sem vagyunk tévedhetet­lenek. A magvas eszmékből a kulcsokról csak annyit, bizony hiába törtük ma­gunkat négy helyen is. A mintapéldány lengyelhonból „békebeli" KGST-hozo­mány lévén, nyerskulcs hozzá égen­földön fel nem lelhető. így e vásárban amit félpénzünkért kínáítak, nem volt más, mint a vállvonásos... nincs... A „kárikittyom" - csakhogy a nóta vé­get ne étjén - az autóparkolóban került elő, háromíziglen is, parkolási díj képé^^ ben. No a Skála Áruház parkolójában^^ még csak szerény ötössel vámolták meg kurta-furcsa vásárunk eredményte­lenségét, ám a Korzó Áruház mögött, majd - mert hiszen így mulat egy szek­szárdi autós - a Garay téren a „dunai árhullámmal" már 15 forintra emelke­dett a parkolóhely árendája. így lett hát a mi potyavásárunkban a „semmi" ára - alig egy fertályóra alatt - potom 35 forint. Rosszalló tekintetünket lát­ván a parkolóőr buzgón mentegetve magát, a városatyák bölcsességét vonta közénk fedezékig. Mondván előre fenn­hangon - övék a jog s véle a felelősség - neki ebben semmi része nincsen... Nohisze'... egyszer még csak meg­tudjuk, hogy kinek mi része vagyon a dologban. Addig is csak reméljük, a városnak több mint a vámszedőnek, már ha a bevételen való osztozást te­kintjük. Mielőtt hely híján még szavam sza­kadna, egy furmányos kérdés még nyomja a begyemet. Ha már a parkoáH vám árhulláma elérte a városközponti vásárlócentrumok tereit, vajon£iiért állt meg a Béla király tér előtt? Talán azért, mert e szerény városi domborulaton többnyire magas hivata­lok kaptak helyet? KiPi Alkotmányos István csak a naptár nem tudta. Kitörölték belőle. Téged hogy hívtak benne, Pista? - Alkotmánynak - rrtondta jámborul a drusza -, átkörösztöltek néhány évtizedre, pedig még az öregapám is nyári Esvány volt - En meg karácsony kettő voltam, mint egy futballista. Megengedem, hogy volt egy-két rendhagyás, meg van még egy szürke Pista-nap is az évben, de az Istvá­nok két nagy ünnepét eltörölte az ideoló­gia. Elnyomtak minket. Akkora kacagás támadt, hogy még a ga­lambok is felröppentek a tanya tetejéről. Feleségek, gyerekek együtt visonyáztak a többiekkel. Jóskák, Ferik teleszájjal röhög­tek, még a kispista is boldogan rázta a csör­gőt a kiskocsiban. A két István mögé odaszaladt a két fele­ség. Két fehér tányért emeltek kopaszodó feje búbjuk fölé, és úgy ünnepelték a két elnyomott embert, hogy szem nem maradt szárazon. Mert hát végre megint nevéhez jutott vidám naptárujulásban két kacagó Pista.

Next

/
Oldalképek
Tartalom