Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-12-08 / 15. szám

1991. DECEMBER 8. VASÁRNAPI 7 Időmérés a maghasadás segítségével Lehet, hogy találkozunk még ilyen órával az 50-es előtt?... Régi, kedves ismerősömet látogattam meg a napokban. Horváth György okleveles villamosmérnök, a húsipari vállalat nyugdíjasa. Mindig is tudtam róla, hogy érdekli őt a rádiózás, ám amivel most rukkolt elő, arra nyugodtan mondhatjuk - azt hiszem -, hogy fantasztikus. Elkezdtünk a dologról beszélgetni és nagyon sok érdekeset tudtam meg. - Úgy négy évvel ezelőtt a Rádiótechnika című lapban olvastam egy szuperpontosságú óráról, amelyik 30 000 év alatt késik egyetlen másodpercet. Minthogy akkoriban már foglalkoztam CB-rádiók beállításával és karbantartásával, érdekelt, hogy hogyan tehetném ez irányú tevékenységemet még pontosabbá és elfogadhatóbbá. Ekkor döntöttem úgy, hogy építek egy ilyen órát. - Mégis, milyen óra ez, miért „okosabb", mint a többi? •- Itt tulajdonképpen arról van szó, y a maghasadáskor keletkező rezgéseket használjuk fel időmérésre. Ezek a rezgések olyan pontosan mérik az időt, hogy megállapítható a Föld mozgásának pontossága is. A rendszer egész Európára kiteijedt, a rádiójeleket, melyek az én órámat is vezérlik, egy Frankfurt melletti adóból sugározzák. Ez annyit jelent, hogy ha Párizsban vagy Stockholmban valaki építene egy ilyen órát, az pontosan annyit mutatna, mint az enyém. - Nem lehetett valami könnyű megépíteni egy ilyen órát!? - Nem bizony! Hónapokig tartott, amíg kész lett, de megérte. Tökéletesen működik már három éve. A legnagyobb fejtörést egy speciális mikroprocesszor beszerzése jelentette. Menet közben aztán felmerült még néhány, igen kényes műszaki probléma, ezek leküzdése azonban már inkább élvezetet, semmint bosszúságot jelentett. - Ez mind nagyon szép, de mii szól a felesége ahhoz, hogy az egyik szoba úgy néz ki, mint egy rádiós klubhelyiség? - Az a helyzet, hogy ez csak ránézésre ilyen szörnyen sok. Végső soron a dolgok nagyobbik része elfér egy asztalon, és én különben is mindig rendet tartok az eszközeim között. És hát, megszoktuk már. Nekem ez a hobbim, és a környezetem megtanult ezzel együtt élni. Szerintem ez nem is olyan nehéz! - Azon gondolkodom, hogy ha Gyuri bácsi ilyen órát tud építeni, nem lenne-e megoldható ugyanez nagyban, mondjuk egy köztéri óra gyanánt!? - Ennek természetesen nincsenek különösebb akadályai. Tulajdonképpen az egész „csak" pénzkérdés, bár az biztos, hogy jóval olcsóbb lenne, mint venni egyet. Én mindenesetre szívesen megcsinálnám, ha megkérnének. Az óra egyébként mutatja a másodpercet, percet, órát, napot, a hét napjait, az évet és az évszázadot. Gaján Sándor Híd Szekszárd és Oregon kőzött A SEED-alapítvány a közelmúltban pályázatot írt ki magyar magánvállalkozások menedzserei számára. A kiválasztottaknak módjukban volt két hetet .iz USA-beli Oregon államban tölteni, s ott vendégként és segítséggel ugyan, de mégiscsak önmagukat, vállalkozásukat menedzselni. Az országból tizenöten élhettek a lehetőséggel. Többségük egy-egy konkrét területen keresett partnert, de akadt két vállalkozásszervező cég is. Egyikük a szekszárdi Alisca Patent Rt. melynek ügyvezető igazgatója, Rigler István néhány nappal hazatérte után így összegezte tapasztalatait. - Óriási érdeklődés kísérte a magyar vállalkozók útját Oregonban. Még mindig a Kelet kapujának tekintenek bennünket, s ennek megfelelően fogadták a csoportot - mondja Rigler úr, aki 36 projektet vitt magával az ország különböző részeiből. Tolna megyétől Komáromig és Debrecenig akadtak szellemi termékek, amelyeknek gondozását az Alisca Patentre bízták. Ezek között volt jó néhány nem kellően előkészített anyag, akár a fordítás hiányossága, akár az amerikaitól eltérő magyar gondolkodásmódhoz való ragaszkodás miatt, hogy ti. cégüket bemutatva szívesebben foglalkoztak múltjukkal, mint a jövőre vonatkozó elképzelésekkel. Azokat a projekteket, amelyeket volt idejük az aliscásoknak átdolgozni, eladható formában vitte ki az ügyvezető, a többi az érdeklődés fölkeltésére volt alkalmas. A legkülönbözőbb üzletemberekkel sikerült kapcsolatot kialakítania. - Ezen az úton mindannyian el akartuk adni magunkat. Nekem - úgy érzem - sikerült. Azt szoktam mondani, hogy az Alisca Patentnek van egy magyar know-how-ja. Mi voltunk az első magánvállalkozás a megyében, s ma már olyan lehetőségeket tudunk biztosítani partnereinknek menedzsmentben, kapcsolatrendszerben, információban, amelyekkel ÖTLETBŐL HATni lehet - cégünk szlogenjének megfelelően. Fölvállalunk minden olyan műszaki, vállalkozási ötletet, amiben fantáziát látunk. Azt gondozzuk, fejlesztjük, s hazai és külföldi bázisokra támaszkodva annyi szellemi többletet adunk hozzá, hogy az megvalósítható, eladható legyen. Csak ott van esélyünk, ahol sikerül monopolhelyzetbe kerülni, olyan rést találni, amelyet csak mi tudunk kitölteni. Példaként említi Rigler úr a bonyhádi légcsatornás talpú cipőt, vagy azt a mikroőrlési technológiát, amelyekben óriási a lehetőség, de csak akkor van esély ennek kiaknázására, ha időben szabadalmi oltalmat, ezáltal monopolhelyzetet lehet hozzá szerezni. Az amerikai út e két ötlet menedzselésére is jó volt, de a kint folytatott tárgyalások, az új kapcsolatok s néhány amerikai konzultáns cég márciusi szekszárdi viszontlátogatása azt ígéri, hogy egyéb területen is sikerül az Alisca Patentnek és partnereinek ebből az útból profitálnia. Ha a nemzetközi program céljának megfelelően a 15, amerikai útról hazatért magyar kisvállalkozó hídszerepet tölt be Magyarország és Oregon között, akkor ennek a hídnak - ebben biztos az ügyvezető - az Alisca Patent az egyik pillére. -rit Csecsemőkről - a csecsemőkért ^^tűszavas rövidítésekben bővelkea^orunkban a szépen hangzó „CSŐSZ" valószínűleg nagyon sokak számára idegenül hangzik. Nem egészen jogtalanul, bár ami mögötte van az egy nagyon fontos intézményrendszer képviselőit rejti. A Csecsemőotthonok Országos Szövetsége a közelmúltban tartotta tavalyi alakulása óta első közgyűlését Budapesten, ahol a szekszárdi csecsemőotthont dr. Szabó Péter igazgató-főorvos vezetésével nyolctagú, sokat és érdekesen hozzászóló küldöttség képviselte. Lapunk 3ik számában kétoldalas, fényképes riportban számoltunk be a szekszárdi munkáról. Annyi önelégültség engedtessék meg nekünk, hogy szeptember 15-ei számunk felvitt maradék példányait valósággal szétkapkodták a Fáklya-klubban, mely a közgyűlésnek helyet adott. Elnöki megnyitót dr. Falk Judit, a Csecsemőotthonok Országos Módszertani Intézetének most nyugdíjba vonult igazgatónője tartott. Emlékeztetőül: Magyarországon e pillanatban 29 otthonban kereken 2000 gyereket gondoznak, sérült, vagy sérült környezetből származókat. Hamis és álhumanizmusra vall az az újabban teijedő vélemény, mely szerint a legrosszabb család is jobb körülményeket tud nyújtani a legjobb csecsemőotthonnál. Ez ugyanis egész egyszerűen nem igaz. A szervezetnek 24 intézményi és 213 egyéni tagja van, valamennyien a jövő iránt aggódó szakemberek. Azt, hogy mennyire nem indokolatlanul, százalékszámokkal is lehetne bizonyítani, de mert egyetlen magyar gyerek sorsa se szenvteleníthető százalékokba, maradjanak a konkrét számok. A csecsemőotthonok férőhelyei az első félévben 200-zal csökkentek, ugyanakkor az újonnan felvettek száma növekedett, a távozottaké (örökbe-, vagy gondozásba adottaké) hanyatlott. Valószínű, hogy a jövőben történik módosulás, hiszen az emelt családi pótlék sokakat arra késztet, hogy még teljes nevelési alkalmatlanság esetén is otthon tartsák a jobb sorsra érdemes kicsiket. A gyereknevelés azonban csak tört részben pénzkérdés. Élénk vita folyt azzal kapcsolatban, hogy ki milyen fokon, kinek a megkérdezésével döntsön az esetleges gondozói kihelyezés, vagy örökbefogadás felett. A jelen volt teremnyi szakember között nagy feltűnést keltett dr. Szabó Péter főorvos, és intézményének vezető védőnője, dr. Fang Mártonné felszólalása, akik megyebeli példákkal bizonyították, hogy a legkülönbözőbb ilyen téren érdekelt és felelős intézmények összefogására éppen minálunk sikerült megfelelő módszereket találni. Annak ellenére, hogy a kellő törvényi szabályozás még jó ideig valószínűleg várat magára, bár az előkészítő munkába a CSÖSZ-t már bevonták és remélhetőleg a jövőben is bevonják. Nehéz eredménynek elkönyvelni ugyanis azt, hogy egy bizonyos számú gyereket átmenetileg - „örökbe" fogadnak, aztán a pubertáskori nehézségek szaporodtával - darab-darab alapon, mint egy árucikket - ismét visszaküldik az állam gondjaiba. Szekszárd esetében egy év alatt 18-at. A CSŐSZ Kelemen András népjóléti államtitkárral együttműködve már idáig is részt vett a fentebb említett gyerek- és ifjúságvédelmi törvény előkészítésében. Kapcsolatot teremtett a Nemzetközi Gyerekmentő Szolgálattal, sőt a Gyerek- és Ifjúságvédő Kamarákkal is megkísérelte ugyanezt. Alig hinnők, hogy e szervezetek létéről olvasóink többsége egyáltalán hallott valamit. Annak bizpnyítására, hogy a gyermekek sorsa feletti döntés sok esetben mennyire formalista és gépies, szolgáljon egy számadat. A legutóbbi felmérési időszakban 338 gyerek került általuk sose látott, nem ismert személyekhez, minden lelki előkészítés nélkül. (Ordas)