Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-01 / 1. szám

1991. SZEPTEMBER 15. , SZEKSZÁRDI MSARNAP 7 Guberálók Ami az egyik embernek feles­leges kacatot, értéktelen hulladé­kot jelent, az a másiknak a megél­hetést adja. Tagadni és tiltani le­het, de így volt ez minden időben. Újra meg újra életre kel a szeméttelep, hogy egy-egy „nagy fogás" reményében forgassák át a bűzös, ki tudja mit rejtő szemétkupacokat a kitartó guberálók. Egyre többen lesznek ők a roha­mosan teijedő munkanélküliséggel, és egyre kevesebbel kell beérniük. Szo­rító kényszerűségből meggondoljuk nemcsak azt, hogy mit vásárolunk, de azt is: mit dobunk szemétre. Kapfinger András felvételei A szecskatáborról Nagy, színes tábla hirdette a fadd-dombori gyermektábor kapuján a járókelők és az idegenek számára, hogy augusztus 21-23-ig szaktá­bor működik ott. A gyülekező augusztus 21-én kora hajnali 9 órakor a Garay János Gimnázium oldalánál volt. De melyik oldalánál?... A szecskák mindjárt szembenézhettek az első megpróbáltatással: mint többnyire minden épületnek, a Garaynak is négy oldala van. Persze ezt a gondot könnyű volt leküzdeni - egyszerűen csak a hang után kellett menni. Irány Dombori!... A buszról leszállva egy csendes kihalt tábort ta­láltunk, amelybe a szecskák percek alatt életet leheltek. A parancsnoki ház előtt gyülekeztünk, ahol egy tucat felsőbb osztályos, vigyorgó mustrálgató gyerek fogadott minket. Ők voltak a szervezők. Hozzánk hasonlóan izgultak - mint kiderült, először vesznek részt ilyen tábor szervezésében. Az ilyenkor szokásos elintéznivalók (bemutatkozás, programismertetés) közepette a legnagyobb meglepetéssel a szoba­beosztás szolgált. A baráti szálak, a korábbi ismeretségek végett morgolódtunk miatta, de a tábor végén rájöttünk: így csinálták jól. A legnagyobb, de számunkra egyik legélvezetesebbfeladatot a név­választás jelentette. A fantáziák szinte szárnyaltak (Szecskanári, Ka­zamata, Zamata, vagy a Zsákrágó, Brekeke úrfiak). A nap következő programja a vetélkedő volt.furcsábbnálfurcsább feladatokat iktattak be egy-egy könnyebben megoldható után. Már címében, elnevezésében sokat ígért a napzártaként programba iktatott Éjszakai Tor-Túra. Sö­tétedett, s mi zseblámpák nélkül néztünk a nagy verseny elé. Ismét kis szecskaszemmel csoportokban versenyeztünk, s már a kezünkbe nyomott boríték elol­vasásakor a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Hát még a végrehajtás­kor!... Belekóstolhattunk az előre megadott számú telefonfülkék és magasfeszültségű villanyoszlopok keresésének rejtelmeibe, közben a szúnyogfogás összes fortélyából is vizsgáztunk. Másnap kis csoportonként készültünk az esti „Produkáld magad" című bemutatóra. Közben persze fürdésre, és sok-sok beszélgetésre is volt idő. Délután a gimnázium igazgatójával és leendő osztályfőnö­keinkkel ismerkedtünk meg (mert ezt is el kell kezdeni) és persze kér­dezhettünk is az igazgató úrtól, illetve az ott lévő leendő tanárainktól. A búcsúestet tábortűz nélkül nehéz elképzelni. Nem is kellett! Meg­gyújtottuk az előre Jelépített'farakást ésfényénél adtuk elő kis műso­rainkat. Később választani lehetett a hamvadó parázs romantikája, vagy a rock and roll party között. Ez utóbbit a jó hangulat miatt nehéz volt befejezni. így ezen az éjszakán is későn kerültünk ágyba. Utolsó nap délelőtt JásperA ndrással az Országos Diákunió iroda­vezetőjével találkozhattunk. Itt hangzott el a kérdés: milyen volt, hogy tetszett a tábor. A válasz egyértelműen hangzott: szuper jó, nagyon tet­szett. Egyetlen dolgot kifogásoltunk, azt, hogy túl rövidre tervezték. A buszon hazafelé is mindenki a táborról beszélt. De már nem csak a mostaniról, hanem a jövő éviről is, amit majd mi szervezünk az akko­ri szecskáknak. Budavári Kata Vadász Judit Petőfi László Megpróbáltam... ...azt, hogy próbáljak ne viszo­lyogni attól, amit régről tennem kel­lene. Üzletelni kellene - mondta be­csült ismerősöm is, méghozzá minél gyorsabban, hogy minél többeket előzhessek meg. S én ezt mind tu­dom, mégsem teszem. Nem tehe­tem. Pedig nem, nem vagyok vállal­kozásellenes. Sőt...! De egyedül - nekem ­nem megy, és pláne pénz nélkül. Gondoltam, keresek társat. Ajánlotta is becsült ismerősöm az egyik társ­bankot, merthogy ott olyan rende­sek, megértők, készségesek, és... szóval még a kamatterhe is elviselhe­tő a náluk fölvehető hitelnek. Így majd minden tényleg rendjén lesz, lehet - gondoltam, és már győz­ködtem is magamat - nem kell, pél­dául, adót csalni, lopni, hazudni... Legális, hogy ne mondjam, jó, ke­mény magyar forinttal, tisztességes, jó hasznot adó üzletet létesítek. (Vagy alapítok?) Mondjuk, nyúltenyésztésbe kez­dek. Miért is ne? A fiaim közül, a történetesen történetileg szerencsét­len sorsban megérett(ségizett) na­gyobbik úgyis (már) munkanélküli, merthogy állattenyésztő, marhate­nyésztő szakiskolát végzett. Csak­hogy mostanság nem a szarvasmarha az, ami itten, e harmadkis honban kell... Sebaj, a nyulakat majd nem nyuszik veszik, egyébiránt a magyar mezőgazdaság berkeiben majdhogy­nem a nyúl tenyésztése az, ami hosz­szú idő óta egyedülien tartós, nem­csak programként. Nosza, mentünk hát ama ajánlott bankba, kész ténnyel, már ami pénz­igényünket illette. Félmillió jó, ma­gyar forintot kértünk a tervezett programunkhoz, bizonyítva még azt is, hogy mint hitelezőktől egy álta­lunk megkeresett - és már vele elő­szerződést is kötött - a cég garantál­tan fölvásárolja a mi nyuszijainkat. Eleddig, a tény közléséig nem is volt probléma. A tárgyalás menete úgy­szólván gördülékeny lett. A bankár kérdéséig, ami úgy szólt: be tudnak majd közel egymillió forintnyi fede­zetet is mutatni? A hitel biztosítéká­ra, annak kihelyezési biztonságáért. Készpénz, ami ilyenkor a legjobb, in­gatlan is lehet, úgymond nem lakott, mondjuk egy üdülő... Fentebb már utalásom volt, megpróbáltam nem viszolyogni attól, amitől régről kellene. Nem tehetem. Az eltorzult, a kizárólag csak a rég­ről, haszonnal, vagyonnal rendelke­zők és érkezők érdekeit kiszolgáló köz(?)gazdasági rendelkezés miatt. Amely - így lett - vállalkozásbarát. Megpróbáltam azt, hogy nagyfia­mat meggyőzöm: ne idejekorán utál­kozzon, sok, nehéz, hosszas és súlyo­san idegeket károsító vitákra készül­jön mindazokkal, akik a baráti jobb­jukat nyújtják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom