Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-01 / 1. szám

1991. SZEPTEMBER 15. , SZEKSZÁRDI MSARNAP 7 Guberálók Ami az egyik embernek felesleges kacatot, értéktelen hulladékot jelent, az a másiknak a megélhetést adja. Tagadni és tiltani lehet, de így volt ez minden időben. Újra meg újra életre kel a szeméttelep, hogy egy-egy „nagy fogás" reményében forgassák át a bűzös, ki tudja mit rejtő szemétkupacokat a kitartó guberálók. Egyre többen lesznek ők a rohamosan teijedő munkanélküliséggel, és egyre kevesebbel kell beérniük. Szorító kényszerűségből meggondoljuk nemcsak azt, hogy mit vásárolunk, de azt is: mit dobunk szemétre. Kapfinger András felvételei A szecskatáborról Nagy, színes tábla hirdette a fadd-dombori gyermektábor kapuján a járókelők és az idegenek számára, hogy augusztus 21-23-ig szaktábor működik ott. A gyülekező augusztus 21-én kora hajnali 9 órakor a Garay János Gimnázium oldalánál volt. De melyik oldalánál?... A szecskák mindjárt szembenézhettek az első megpróbáltatással: mint többnyire minden épületnek, a Garaynak is négy oldala van. Persze ezt a gondot könnyű volt leküzdeni - egyszerűen csak a hang után kellett menni. Irány Dombori!... A buszról leszállva egy csendes kihalt tábort találtunk, amelybe a szecskák percek alatt életet leheltek. A parancsnoki ház előtt gyülekeztünk, ahol egy tucat felsőbb osztályos, vigyorgó mustrálgató gyerek fogadott minket. Ők voltak a szervezők. Hozzánk hasonlóan izgultak - mint kiderült, először vesznek részt ilyen tábor szervezésében. Az ilyenkor szokásos elintéznivalók (bemutatkozás, programismertetés) közepette a legnagyobb meglepetéssel a szobabeosztás szolgált. A baráti szálak, a korábbi ismeretségek végett morgolódtunk miatta, de a tábor végén rájöttünk: így csinálták jól. A legnagyobb, de számunkra egyik legélvezetesebbfeladatot a névválasztás jelentette. A fantáziák szinte szárnyaltak (Szecskanári, Kazamata, Zamata, vagy a Zsákrágó, Brekeke úrfiak). A nap következő programja a vetélkedő volt.furcsábbnálfurcsább feladatokat iktattak be egy-egy könnyebben megoldható után. Már címében, elnevezésében sokat ígért a napzártaként programba iktatott Éjszakai Tor-Túra. Sötétedett, s mi zseblámpák nélkül néztünk a nagy verseny elé. Ismét kis szecskaszemmel csoportokban versenyeztünk, s már a kezünkbe nyomott boríték elolvasásakor a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Hát még a végrehajtáskor!... Belekóstolhattunk az előre megadott számú telefonfülkék és magasfeszültségű villanyoszlopok keresésének rejtelmeibe, közben a szúnyogfogás összes fortélyából is vizsgáztunk. Másnap kis csoportonként készültünk az esti „Produkáld magad" című bemutatóra. Közben persze fürdésre, és sok-sok beszélgetésre is volt idő. Délután a gimnázium igazgatójával és leendő osztályfőnökeinkkel ismerkedtünk meg (mert ezt is el kell kezdeni) és persze kérdezhettünk is az igazgató úrtól, illetve az ott lévő leendő tanárainktól. A búcsúestet tábortűz nélkül nehéz elképzelni. Nem is kellett! Meggyújtottuk az előre Jelépített'farakást ésfényénél adtuk elő kis műsorainkat. Később választani lehetett a hamvadó parázs romantikája, vagy a rock and roll party között. Ez utóbbit a jó hangulat miatt nehéz volt befejezni. így ezen az éjszakán is későn kerültünk ágyba. Utolsó nap délelőtt JásperA ndrással az Országos Diákunió irodavezetőjével találkozhattunk. Itt hangzott el a kérdés: milyen volt, hogy tetszett a tábor. A válasz egyértelműen hangzott: szuper jó, nagyon tetszett. Egyetlen dolgot kifogásoltunk, azt, hogy túl rövidre tervezték. A buszon hazafelé is mindenki a táborról beszélt. De már nem csak a mostaniról, hanem a jövő éviről is, amit majd mi szervezünk az akkori szecskáknak. Budavári Kata Vadász Judit Petőfi László Megpróbáltam... ...azt, hogy próbáljak ne viszolyogni attól, amit régről tennem kellene. Üzletelni kellene - mondta becsült ismerősöm is, méghozzá minél gyorsabban, hogy minél többeket előzhessek meg. S én ezt mind tudom, mégsem teszem. Nem tehetem. Pedig nem, nem vagyok vállalkozásellenes. Sőt...! De egyedül - nekem nem megy, és pláne pénz nélkül. Gondoltam, keresek társat. Ajánlotta is becsült ismerősöm az egyik társbankot, merthogy ott olyan rendesek, megértők, készségesek, és... szóval még a kamatterhe is elviselhető a náluk fölvehető hitelnek. Így majd minden tényleg rendjén lesz, lehet - gondoltam, és már győzködtem is magamat - nem kell, például, adót csalni, lopni, hazudni... Legális, hogy ne mondjam, jó, kemény magyar forinttal, tisztességes, jó hasznot adó üzletet létesítek. (Vagy alapítok?) Mondjuk, nyúltenyésztésbe kezdek. Miért is ne? A fiaim közül, a történetesen történetileg szerencsétlen sorsban megérett(ségizett) nagyobbik úgyis (már) munkanélküli, merthogy állattenyésztő, marhatenyésztő szakiskolát végzett. Csakhogy mostanság nem a szarvasmarha az, ami itten, e harmadkis honban kell... Sebaj, a nyulakat majd nem nyuszik veszik, egyébiránt a magyar mezőgazdaság berkeiben majdhogynem a nyúl tenyésztése az, ami hoszszú idő óta egyedülien tartós, nemcsak programként. Nosza, mentünk hát ama ajánlott bankba, kész ténnyel, már ami pénzigényünket illette. Félmillió jó, magyar forintot kértünk a tervezett programunkhoz, bizonyítva még azt is, hogy mint hitelezőktől egy általunk megkeresett - és már vele előszerződést is kötött - a cég garantáltan fölvásárolja a mi nyuszijainkat. Eleddig, a tény közléséig nem is volt probléma. A tárgyalás menete úgyszólván gördülékeny lett. A bankár kérdéséig, ami úgy szólt: be tudnak majd közel egymillió forintnyi fedezetet is mutatni? A hitel biztosítékára, annak kihelyezési biztonságáért. Készpénz, ami ilyenkor a legjobb, ingatlan is lehet, úgymond nem lakott, mondjuk egy üdülő... Fentebb már utalásom volt, megpróbáltam nem viszolyogni attól, amitől régről kellene. Nem tehetem. Az eltorzult, a kizárólag csak a régről, haszonnal, vagyonnal rendelkezők és érkezők érdekeit kiszolgáló köz(?)gazdasági rendelkezés miatt. Amely - így lett - vállalkozásbarát. Megpróbáltam azt, hogy nagyfiamat meggyőzöm: ne idejekorán utálkozzon, sok, nehéz, hosszas és súlyosan idegeket károsító vitákra készüljön mindazokkal, akik a baráti jobbjukat nyújtják.