Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-11-17 / 12. szám

1991. NOVEMBER 24. 7 , SZEKSZÁRDI VASARNAP Csontváz az árokban A sióagárdi gázvezeték építése nemcsak a szerelőknek adott munkát, hanem a Wosinsky Múzeum • régészeinek is. A múzeum szakemberei már a tervegyeztető tárgyalásokon jelezték, hogy a kivitelezés során hol várható régészeti lelőhely. A Sió mellett, egy ovális gödörben - állatcsontokkal együtt - mintegy hatezer éves edénytöredékeket találtunk. Egykori tulajdonosaik jellegzetes széles, bekarcolt díszű kerámiájukról kapták a vonaldíszes kultúra elnevezést. A szemétgödörben talált állatcsontok százalékos megoszlása újabb adalékokkal szolgál ezen újkőkori népesség gazdálkodási szintjének megítéléséhez. A pár száz méterrel arrébb talált fiatalabb, „csak" kb. ötezer éves csontváz mellett több mint egy tu£at földfestékkel pirosra festett lény, kőbalta, kővéső, vadkan"agyarból készített amulett volt. Az alvó testhelyzetet utánzó, ún. zsugorított fekvés, az étel-ital mellékletre utaló edények, illetve a szerszámok egyértelműen mutatják a lengyeli kultúra túlvilágról vallott felfogását. Egy kelta kislány sírjában fém ékszerek is voltak. Nyakában vastag ezüstözött bronzlánc, derekán kerek szemekből álló vasöv, bokáján nehéz, négy félgömbből álló dísz volt. A kezén lévő üveg karperec sajnos csak töredékesen került elő. A római császárok idejéből való gödrökben gyakran voltak idomtéglák, mészkődarabok. Feltehetően ezek az Ágoston-pusztai római villából kerültek ide. Á mégolvadt téglák, nagyméretű edények hólyagosra égett töredékei egy műhely közelségére utaltak. Ma már nehezen tudjuk elképzelni az életet abban a népvándorlás kori, félig földbe mélyített, alig 3x3 méteres házban, amelyhez hasonlókat a szőlővidéki csőszkunyhók között találunk. A nem egészen három hét alatt feltárt leletek gazdagsága felveti a kérdést: mi köthette az embert ehhez a helyhez. A sióagárdi Leányvár magaslata évezredek óta védelmet nyújtott a környékén lakó népeknek. Az alatta összefolyó vizek és a közöttük lévő lapos terasz bőkezűen kínálta a természet ajándékait: halat, vadat, bőven termő földet. Ez a kiváló természetföldrajzi adottság vonzotta ide mint a most feltárt leletek is bizonyítják - évezredek óta a különböző embercsoportokat. Az agárdiak is csak a hely adottságait használták ki, amikor pincéiket a bronzkori földvár teraszaira építették. S talán a hegy által adott nedű is felér az egykori hal- és vadbőséggel... Szabó Géza régész Talán megsértődött, amikor az imént rászóltam, hogy lánytestvéreit neki kell gyámolitania, akármilyen kicsi, ö a fiú, tiszte a lányokat megvédeni, nem pedig nekik menni unos-untalan. Sőt, válási mostohájuk vad, verekedős, erőszakos, durva fiától, Bálinttól is neki kéne megvédeni testvéreit. Agnes-Klára legutóbb sírva jött anyjához, mert Bálint a szemébe öklözött. Az r

ai házban mindenfelöl sisteregnek az indulatok. - Pepe - fogom meg szeretettel a karját jobb lesz, ha elmondod, mi bánt, segítünk, megkönnyebbülsz. Ilyen nagy gondod van és nem szólsz? simogatom a fejét. A fiúcska pördül egyet, kiegyenesedik. - Jó, elmondom - döntött. - Azon gondolkodom, hogy győzhetném le a Bálintot. Tudod, ő sokkal nagyobb és erősebb, ez a baj, hogy erősebb magyarázza. - Mert, ha nem győzöm le, hogy védjem meg a lányokat? Elnevetem magam. - Ó, istenem, Peppino, hát ez komoly gond. De, tudod, többet ésszel, mint erővel, azt tartja a közmondás. Majd kitalálunk valamit. Persze, erősödnöd is kell hozzá. De tudod, nem olyan sürgős, túljárunk a Bálint eszén, együttes erővel. Na addig is, kérsz valamit a Bagolyból? - Igen, az Ági hozzon egy rágót - tér vissza a praktikus mindennapokba atlaszi gondjának karikájából megvidámodva Pepe. Az ovijánál megáll. Néhány vánnyadt gyerekecske levegőzik az udvaron. Egészen közel megy a rácshoz. A többiek észreveszik, odasereglenek. Hát ez izgalmas dolog. Ők bent, de Pepe maga kint. Ilyen még nem fordult elő életében. Vált pár szót a fiúcskákkal, vezetéknevükön szólítják egymást. Végül elbúcsúzik tőlük, megyünk az állomásra a bérletért. De Pepe számára rendkívüli élmény, hogy társait most a kerítésen kívülről láthatta. Annyira, hogy visszafelé arra kér, ismét az óvodája felé menjünk. ATlncs szerencsénk. A kert üres. 1 V - Tatán ebédelnek - jegyzem meg. De Pepe felvilágosít: - Nem, nem ebédelnek, ilyenkor már szunyáinak. Az a rend. De nem csalódott. Olyankor volt szerencséje látni az óvodát, amikor neki nem kell ott lennie, nincs is ott. Még visszanéz, úgy látszik, magába vési az élményt. Elégedetten nyerít egyet, a levegőbe feje! és előreszalad. Vállalkozó bölcsisek A Perczel utcai bölcsőde „nyitott bölcsőde" lett. így olyan gyermekek gondozását is vállalhatják, akik jogszabály szerint eddig nem részesülhettek e szociálisjuttatásban. (Például, mert szüliek nem Szekszárdon laktak, bár itt dolgoztak, vagy mert édesanyjuk gyes mellett vállalt munkát.) A bölcsőde egyik pavilonjában a szükséges engedélyek beszerzése után már megkezdte működését a gyermekfelügyelet. Az anyukák 6 hónapostól 6 éves korú gyermekeiket hozhatják el ide. Csak pelenkát és ruhát kell vinniük, ágyneműt, törülközőt a helyszínen kapnak. A naponta, érkezéskor fizetendő térítési díj igen kedvező. A felügyelet egy órahosszától a bölcsődei nyitva tartásnak megfelelően - akár egész napon át igénybe vehető. Azonnal, bejelentés nélkül fogadja az apróságokat a két jól felkészült gondozónő. - njt Titoktaktika Nem elsősorban a tudósítás szándéka vagy kötelezettsége ülette velem végig az elmúlt hét végén a Szabad Demokraták Szövetségének regionális küldöttgyűlését. Inkább a kíváncsiság, majd a történések előrehaladtával bennem is egyre élénkülő figyelem. Tenyérnyi kis megyeszékhelyünkön - szerencsére - egyre kevésbé ritkaság és kuriózum a hírneves személyek és politikusok megjelenése. Egy-egy regionális rendezvény szervezőinek csak rá kell pillantaniuk a térképre és nyilvánvaló, hogy a Dél-Dunántúl centrumában vagyunk, kerülők nélkül megközelíthetők minden égtáj felől. így az sem mondható, hogy a kitüntető figyelem a ritka vendégnek szólt. Ám a három pártelnökjelöltet is felvonultató regionális pártrendezvény napjaink politikai szokásrendszerében kínált elég ritkaságot ahhoz, hogy figyelmet érdemeljen. Úgy tűnik például, hogy az SZDSZ nem kezel semmit titkos pártügynek. Küldöttgyűlésükre szabad volt a belépés, folyamatos a sajtó jelentése. Á szóvivők és az utólagos sajtóetetések világában e tény szokványosnak aligha mondható. Kikiáltják országnak, világnak, hogy válságos időszakot élnek. Hogy középszintű pártszervezetek, regionális szövetségek hiányában akadozik az információ az alapszervezetek és az országos központ között. Hogy az önkormányzati választásokon elért siker kivéreztette a pártszervezeteket, alig maradt ember a pártszervezésre a tömegkapcsolatok alakítására. Hogy az utóbbi hónapokban elkövetett hibák, nyilvánvaló bizonytalanságok miatt csökkent a tömegbázis. Hogy a rájuk testáltatott történelmi szerepnek csak akkor tudnak majd megfelelni, ha sikerül a tisztán liberálisból a szociálliberális fordulat. És sorolhatnám. Nagy kunszt - mondhatnánk - ugyanez elmondható valamenynyi pártunkra, a válságtünetek bármelyiknél kitapinthatók. Ám a többi, a megoldást mégis inkább rejtett kulisszái, a nyilvánossággal való bújócska közepette keresi. De van rosszabb is. Hiszen közülük a kisgazdák például szándékosan kivetítik a politika egészére válságukat, és szennyesüket is másokkal akarják kimosatni. De ne többet a szerencsétlen párhuzamokról. Végighallgattam a három pártelnökjelölt programját. Van bennük sok dolog ami tetszik, és akad olyan is, ami nem. De nem ez a lényeg. A fontos, hogy jelöltek, küldöttek és általuk az SZDSZ minden tagja vállalta a nyilvánosságot és vele a megmé retést. Lehet, hogy ez nem más, mint puszta taktika. Ám ha az, akkor annak a legjobb... Kis Pál István I A Egy népvándorlás kori kemence kibontása