Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1991-11-17 / 12. szám
, SZEKSZÁRDI fASARNAP 1991. NOVEMBER 17. Mi újság iskoláinkban? 3. Pap Istvánné: idegen nyelv, számítástechnika-informatika „Az érettségi után magyar-történelem szakos tanári diplomát szereztem, majd 1987-ben elvégeztem a szegedi József Attila Tudományegyetem pedagógiai szakát is. 1972 óta vagyok kapcsolatban a szekszárdi Babits iskolával. Hol tanárként, hol óraadóként dolgoztam itt, így aztán a kapcsolatunk a mai napig töretlenül megmaradt. 1988-ban pedig - az elődöm, Scherer Sanyi bácsi ekkor vonult nyugdíjba - magamra vállaltam az intézmény irányítását." A szekszárdi Babits Mihály Általános Iskola 722 tanulójával, ami 27 tanulócsoportnak felel meg, 59 pedagógus foglalkozik. - Kedves Igazgatónő! Még a pedagógus közvélemény előtt is rejtély, hogy mi is az intézmény pontos neve? - Igen. A bélyegzőnk tanúsága szerint 3. Számú Babits Mihály Általános Iskola vagyunk. Ennek ellenére hivatalosan még 1958-ban, az alapításkor Babits Mihály Általános Iskolára kereszteltek bennünket. - Tessék mondani, ha a szülők nem törődnének a távolsággal, s kitüntetetten az iskolák kínálata alapján választanának iskolát, akkor a Babits mivel csalogatná magához a gyerekeket? - Két törekvésünkkel igyekeznénk meggyőzni őket. Az egyik nagyon is tudatos célunk, hogy a tanítványainkat felkészítsük a továbbtanulásra, minél nagyobb esélyt igyekszünk biztosítani számukra, hogy az általuk választott pályán jól megállják a helyüket. A másik célunk pedig az, hogy az iskolás évek alatt érezzék jól magukat, legyenek boldogok a gyerekek. - Ez igen dicséretes elképzelés. De meglehetősen elvi színezetű. Tetszene beszélni a konkrétumokról is? - Az elmúlt években egy profilváltáson mentünk át. Eddig testnevelés tagozat volt a fő profilunk, de kiderült, hogy erre egyre kevesebb a szülők igénye. Ráadásul a feltételeink sem igazán jók a színvonalas munkához. Ezért aztán az idegen nyelv tanítása felé fordultunk. Az angol tagozatos gyerekeink éppen ebben az évben lettek ötödikesek. Az angol mellett ez évben beindítottuk a német nemzetiségi nyelv oktatását is. Régóta működik iskolánkbán egy városi beiskolázású számítástechnikai szakkör. Ennek nyomdokán elindulva megteremtettük a számítástechnika-informatika tanórarendszerű oktatásának a feltételeit. Jelenleg a 2. osztálynál tartunk, az alsó tagozatra teljesen kész a programunk. A két fenti irányvonal, tehát az idegen nyelv és a számítástechnika-informatika mellett fontos körülmény, hogy iskolánk tagja annak a referenciaiskola-hálózatnak, amely a majdani kötelező vizsgáztatási rendszer kidolgozásához nyújt a kutatóknak a gyakorlati kipróbáláshoz terepet. Ez a feladatunk is hallatlanul próbára teszi a gyerekeket és a pedagógusokat egyaránt. - Beavatna bennünket abba, hogy jelenleg éppen mi a legfőbb problémája? - Rádöbbentünk, hogy van a kultúrának egy olyan szelete, amelyik egyetlen tantárgy keretében, egyetlen tanórán sem jut el a gyerekekhez. Ez pedig a társadalmi és vallási ismeretekkel függ össze. Ezért aztán a kollégáimmal kidolgoztunk alsó tagozatra egy ilyen programot Elődeink öröksége címmel. A program keretében szeptembertől júliusig megismerkedhetnek tanítványaink az ún. neves napokkal, amelyek vagy a szellemi néprajzban szerepelnek, vagy pedig a vallástörténet során alakultak ki. Jelenleg ezzel a problémával foglalkozom. - Manapság szegények az iskolák. Ezen programok kidolgozásához és A mi újság iskoláinkban? öszszefoglaló címmel sorozatot indított útjára a Szekszárdi Vasárnap. A sorozatban a megyeszékhely és közvetlen környékének iskoláit kívánja bemutatni a legautentikusabb módon, az intézményvezetők vallomásai alapján. működtetéséhez gondolom nem kis pénzre van szükségük. - Elég széles a differenciált finanszírozás megszerzésének lehetősége hazánkban. Mi igyekszünk ezeket a lehetőségeket megragadni. Kaptunk pénzt a Közoktatás-fejlesztési Alaptól, de támogatott bennünket mind a város, mind pedig a megye önkormányzata is. Mintegy fél millió forintot szereztünk pályázatok útján a szakmai programok megvalósításához. Egyébként kollé-^ gáim ezekben a pillanatokban is (a ^ beszélgetés pillanatában - a szerk.) egy pályázaton dolgoznak. * - Végül tessék mondani, milyen a testület hangulata? • - A testület tagjai is ebben a társadalomban élnek. Nagyon sokunknak vannak otthon súlyos anyagi problémái, nehézségei. De én úgy érzékelem, hogy kiegyensúlyozott a munkához való viszonyuk. Úgy látom, hogy a munkahelyen a munkával törődnek. Mindegyik kollégám szereti a gyerekeket, szereti a szakmáját, s valamennyien büszkék vagyunk az iskolánkra. - s^jt BENCZE KLARA Pepe töpreng / skolai szünet láthatási része, így hát hétköznap délelőtt tartjuk meg a vasárnap szokásos nagy sétánkat. A dolog úgy kezdődik, hogy elballagunk a piacra, a lángossütöhöz. Ez ügyben tanácskozunk útközben. - Ehetek sajtos-tejfölöst? - puhatolódzik Ágnes-Klára. - Ehetsz, Ágikám - ígérem. - Utána kólát kérek - kap vérszemet tinédzser keresztlányom. - Én is azt akarok - szól reszketve az esetleges visszautasítás lehetőségétől Eva-Giza-Bora. - Megkapod te is - biztatom az első osztályost. - Nem kérek sajtot - ropogtatja az er hangot Pepe, az óvodás. - Nekem fokhagymást vegyél. És narancslét kérek utána. - Meglesz, Pepe - nyugtatom. Útközben megállunk a mozi plakátjai előtt, Pepe érdeklődését a kis hableány képe kelti fel. - Ez lány? Miért van neki farka, pikkelye, mint a halnak? Magyarázom, a hableány az tulajdonképpen sellő, és a sellő fölül lány, alul hal - De akkor miért ül a sziklán a fiú mellett? Hogy tud ülni, ha hal? És nem nyomja a szikla? Mi*ezt a filmet láttuk az óvodával és a fú elvitte a hableányt, most miért ül itt a sziklán? Meddig maradnak itt? - De ha láttad, miért kérdezed? - szól fennsőbségesen Ágnes-Klára. - Te kis buta, ez csak rajz, valójában nincsenek itt... - De igenis itt vannak, nem látod? - Pépét bosszantja nővére közbeszólása, mostanában, az árvaságban indulatai azonnal robbannak, megrántja Agi dzsekijét, annak se kell több, máris veszekednek, a dulakodás hevében Éva-Giza-Bora is kap egy ütést, ő bőg, azok ketten verekednek, közbelépek, erre mind a hárman ellenem fordulnak. - Ne bántsd a testvéremet - áll elém ellenségesen Éva-Giza-Bora. Pepe kirántja kezemből nehezen elfogott pracliját, Ágnes-Klára előre nyargal és szamárfület mutogat vissza. Előttünk a Prométheusz park, ott megnyugszanak, bújkálnak egy sort a sziklák között és a túloldalra már engedelmesen követnek. A lángossütöde teli, Agnes-Klára viszi a prímet, sorállás közben odasúgd ja: - Ez a lángossütő gennyesre keresi magát. - Szavaiban mostohája felfo* gását érem tetten, aki lángost sütni nem tud, meg rest is hozzá, de a lángossütő jövedelmét elfogadná. A lángos előbb túl forró, süti Gizike örökké fagyos kezét, égeti Pepe száját, Ágnes-Klára lengeti a magáét, fújja. Aztán élvezettel esznek, Gizike megeszi Pepe maradékját, Ágnes Gizike sokját, Pepe csak kortyol a narancsléből, szerencsére Ágnes az övét is le tudja ereszteni a torkán, nem megy kárba csepp, morzsa sem. Es most megyünk, megvesszük anyjuknak a buszbérletet. Agnes-Klára a hamburgeresnél lecövekel. - Napok óta úgy kívánom a hamburgert... - Én is - jelenti ki Gizike. Hát rendben, menjetek, vegyetek. Mi addig Pepével megvárunk benneteket a múzeum sarkánál. Nem oda Buda. Agnes-Klárát idegesíti Gizike folytonos jelenléte, ő az, akit szerinte úgyis „mindenki" nyal-fal, igaz, az ilyesmit maga nem szereti, de akkor is, nem fogja hagyni, hogy a húga örökké rajta lógjon. Hátralöki. - Eredj egyedül. Gizike bőgve áll, magam kísérem, félszemem Pépén, aki mögöttünk maradt. Mi a baja ennek a gyereknek? Álltában összegömbölyödik, két karját megtámasztja combján, álla az öklén. Hű, de erősen gondolkodik. A két lány majszol, én meg Pepéhez fordulok. - Mi baj, Pepe? Min töprengsz? - Nem, most nem mondom. Nem tudom mondani. - Visszamerevedik pózába. - Kérsz te is hamburgert? - Nem, nem kell, gyomorrontást kap tőle a fogam - közli szórakozottan. De hát akkor mi a baj? - Mondd el, Pepe, mi bánt, nehogy csacsi^ágot csinálj...
