Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-11-10 / 11. szám

Álmodjunk merészet..." Több, mint két éve találkoztunk először, azóta sem. Hafenscher Károly evangélikus lelkész akkoriban érkezett új szolgálati helyére, a szekszárdi gyülekezethez. Saját elhatározásából mindig kis közösségekben dolgozott, mert meggyőződése, hogy a mamutgyülekezetek nem átláthatók, nem kezelhetők és az emberek nem érhetők el úgy, amiként azt a lelkiismerete diktálja. Jól emlékszem, már akkor újjáálmodta a templomot és lélekben megszólaltatta a múló félben lévő orgonát. Terveket szőtt éspedig nem kétlábon a földön járva. Szerencsére nem mosolyogták meg, sőt segítői is akadtak. , SZEKSZÁRDI O • VASARMAP 1991. NOVEMBER 10. nyi gyülekezet. Ma csecsemőtől az aggastyánig, 437-en vagyunk. Ennek a templomnak és az orgonának éppen ebben az összefogni tudásban van az egyik értéke. - Ma mindenki kér. Nem volt nehéz adományozókat találni? - Amikor elkezdtük más volt a helyzet. Örültek a nemes célnak és volt egy olyan politikai háttere a dolognak^^ hogy néhányan a lelkiismeretüket pró^^ bálták rendbe tenni. Egyértelműbb volt az egyházak felé is a segítőkészség. Ma néha alaptalanul, néha jogosan, van egy egyház ellenesség. Ez abból adódik, hogy voltak, akik elgaloppírozták ' magukat, a háboró előtti uralkodó egyházat akarták visszaállítani. A szándék mellett mára elfogyott a pénz is. Ezért mondom: ez egy olyan időszak volt, amit a Biblia „kegyelmi időnek" nevez. Nem ismétlődhet, nem térhet vissza. - Az Ön szavait idézve, „kolduló barátból" most újra visszatérhet lelkipásztori munkájához. - Ez egy látványos, zajos szakasz volt, az izgalmas munka most következik. Az alapkérdés az, hogy tudjuk XX. századi módon az ezredforduló előtti időszakra letranszformálni a Biblia üzenetét, a hit dolgait úgy, hogy az valóban korszerű legyen. Mindezt olyan időszakban, amikor az embereknek nagy szükségük van kapaszkodókra, biztos pontra, amin megvethetik lábukat. Közel kell hozni számukra mindazt, ami az élet alapértékeihez tartozik: tartást, belső tartalmat, mélységet. - Szeretek erre járni, mert olyan szép a templom, gondozott a templomkert és mert tudom, hogy egy alig több, mint két éve megfogalmazódott szándék áll mind e mögött. Otthon érzi magát Szekszárdon? - Teljes mértékben. Számomra úgy tűnik, mintha évtizedeket töltöttem volna Szekszárdon. - Akkor volt itt egy rossz állagú templom, omladozó parókia, pici gyülekezettel... - Ha visszagondolok, beigazolódik az, amiért Szekszárd mellett döntöttem. Nem azért jöttem ide, ami itt van, azért, ami lehet belőle... Az elmúlt időszakban jelentkezett egy nyitás: éppen a romos állapot miatt kialakult szomjúság az emberekben, mindennek örültek. ami új volt. mozdítani lehetett őket. Nem problémamentes ugyan, egy állóvíz után nagyobb fordulatszámot felvenni, de számomra fontos volt, hogy kialakuljon egy ütőképes társaság, akikkel együtt dolgozhatok. Az az idő lejárt, amikor egyszemélyes papi vállalkozás lehetett az egyházban, a lelkész afféle mindenes volt. A felolvasásokba, imádságokba éppúgy bevontam a gyülekezeti tagokat, mint az ügyintézésbe, vezetésbe. Emiatt azok is elkezdtek dolgozni, akik meggyőződés, hit szempontjából nem, vagy alig idetartozók. Magukénak érezték a munkát, a közösséget, az épületet... Másik részről a karvezetői munkámból adódóan alapelvom: nem azt kell nézni mit tud elérni az ember. Jóval magasabbra kell rakni a mércét, hogy legyen mihez felnőni. - Biztosan ez motiválta ezt az óriási vállalkozást, amibe fontolgatva, mérlegelve, nemigen vágott volna bele senki! - Többen mondták is, hogy valahol a hazárdírozás szélén álltam. Az egész munka úgy kezdődött, hogy nagyon izgatott a karzaton lévő orgona. Ez egy olyan késő barokk hangszer, amiből az országban is alig van. A 24. óra utolsó perceiben találtam. Akkor úgy gondolkoztunk a gyülekezet vezetésével, hogy álmodjunk merészet és restauráltassuk. Nem egészen 80 ezer forintunk volt az akkori 700 ezres felújítási költséggel szemben. Először az atomerőmű segített: néhány tízezret reméltem és felajánlottak egymilliót! Az én kategóriámban ez elképzelhetetlen összeg volt, napokig betege voltam. Aztán hozzászoktam, át kellett állnom egy időre a menedzseri munkára, amit most szeretnék befejezni. Hiszen eddig csak a hátteret teremtettük meg... - Az evangélikusoknak hagyományos német kapcsolataik vannak, most is segítettek? - Ebben a nagy munkában sem országos pénzek, sem komolyabb külső támogatás nem volt. Itt 37 helyi vállalat viselte a terhet és a híveink hoztak elképzelhetetlenül nagy erőfeszítést. Majd fél milliót adott össze a marok-