Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-11-10 / 11. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1991. NOVEMBER 10. Kern László: nívócsoportos oktatás „1974-ben kezdtem el tanítani a Kaposmérői Általános Iskolában, 15 évig dolgoztam itt testnevelő tanárként. Tanítói, testnevelés szakos tanári diplomával rendelkezem, illetve elvégeztem a TF labdarúgóedzői szakát is. Három éve tanítok Decsen mint testnevelő tanár, az 1991-es tanévtől irányítom az iskola munkáját." Mi újság iskoláinkban? 2. A Decsi Általános Iskolának 434 tanulója van, velük 35 tanító, illetve tanár foglalkozik. A közös igazgatás alatt működő 183 fős óvodában 14 óvónő dolgozik. - Igazgató úr! Kérem, beszéljen arról, hogy mi az iskolájának a profitja, mi az a nóvum, ami megkülönbözteti az Ön iskoláját a többitől. - Az a szisztéma, amivel mi foglalkozunk, a differenciált oktatásnak, tehát az egyes tanulók haladási tempójához igazított oktatásnak egyik lehetséges módja. Ezt az eljárást azonban távolról sem mi találtuk ki, mint annyi mindent, ezt is Nyugat-Európából importáltuk, s hazánkban csak az utóbbi években terjedt el. Vannak akik kis csoportos, mások nívócsoportos oktatásnak hívják. A lényege pedig az, hogy az osztályokat a tanulók aktuális teljesítményétől és haladási tempójától függően kisebb csoportokba soroljuk, tehát viszonylag homogén kiscsoportokat hozunk létre. Ezekben a csoportokban aztán nagyobb eséllyel fejleszthetjük a gyerekeket, mint a magas létszámú osztálykeretben. Éppen azért, mert egyszerre kevés gyerekkel kell foglalkozni, s ezek a gyerekek is többé-kevésbé azonos nehézségű feladatokkal tudnak megbirkózni. Hangsúlyozni szeretném: a csoportbeosztás soha nem végleges és megmásíthatatlan, a két nívójú csoport között biztosítjuk az állandó „átjárás" lehetőségét. Decsen matematika, magyar, idegen nyelv és technika tantárgyból vezettük be ezt a szisztémát, jelenleg 6.' osztálynál tartunk. Azonban van itt egy probléma. Vannak olyan nézetek, melyek szerint az egyik tantárgyból tehetségesebbnek mutatkozó gyerek magától értetődő módon tehetségesebb a másik vagy a többi tantárgyból is. Ez ellen a nézet ellen én tiltakozom. Azt szeretném, ha a közeljövőben a kisebb csoportok kialakítása során nem általában ítélnénk meg a haladási tempót, hanem a csoportbeosztás kifejezetten a kérdéses tantárgyban mutatott teljesítménytől függne, tehát a csoportbeosztás tantárgyanként változhatna. - Ez nem egy olcsó megoldás. - Valóban nem, de nem is a legdrágábbak közé tartozik. A fenntartónak pedig kell, hogy legyen pénze egy ilyen program támogatására. Sajnos jelenleg egy szűk - tegyük hozzá, nem szakmai - kör számára éppen az a kérdés, hogy vajon a többletkiadás idővel megtérül-e. - Évkezdés óta több mint egy hónap eltelt. Jelen pillanatban mi foglalkoztatja leginkább? - Két dolog. Az egyik, hogy felismertem, az iskolánkba járó mintegy 24%-nyi cigánytanuló közül igen sokan mutatnak valamiben tehetséget. Ez nem minden esetben jelent intellektuális képességet. Tehát keresem azt a megoldást, hogy miként lehetne ezeknek a gyerekeknek a képességeit kifejleszteni. Ugyanakkor a gazdálkodási kérdések is izgatnak, tudniillik nem vagyok egészen biztos abban, hogy december 31-ig elég lesz a pénzünk. Nem arról van szó, hogy az önkormányzati testületünk nem akarna A mi újság iskoláinkban? öszszefoglaló címmel sorozatot indított útjára a Szekszárdi Vasárnap. A sorozatban a megyeszékhely és közvetlen környékének iskoláit kívánja bemutatni a legautentikusabb módon, az intézményvezetők vallomásai alapján. támogatni bennünket, vagy netán rosszindulatú lenne az iskolával, hanem egyszerűen arról, hogy nekik sincs miből adakozniuk. - Egy utolsó kérdés: hogy érzi magát mint kezdő igazgató? - A hangulatomról még nem tudok nyilatkozni. Az viszont aggaszt, hogy igazgatói tevékenységemet az eltelt rövid idő alatt nem a szakmaipedagógiai munka ölelte fel elsősorban, hanem a gazdálkodással, munkaerő-biztosítással, adminisztrációval, pénzszerzéssel kapcsolatos teendők ^ kötöttek le. A hangulatomat az is bel folyásolja, hogy az igazgatóválasztás során olyan ígéretet tettem a kollégáimnak, hogy nyugodt, megelégedett, szakmai sikerekkel rendelkező testületet szeretnék teremteni. Egyelőre azonban még nem tudom, hogy ez irányú ígéretem megvalósítása érdekében miként lehetséges a körülöttünk feszülő, magasodó korlátokat leküzdeni. - sajt Egy kezdeményezés története Szekszárd körjegyzőségéhez tartozik, a városnak szinte a határán van vidékünk egyik legvonzóbbnak tűnő települése, Szálka. Otthonos a táj, mert dombok hajlanak fölébe, magához hív, mert a lankák közé ; terelt tó sokféle titkot rejt, és marasztal, mert a völgy sokáig tartja fogva a napot. Ez a környék azonban csak az ember keze nyomán, további munkával válhat igazán élővé, hogy szolgálhassa a pihenni vágyók nyugalmát. Várfy Tibor azért hozta létre „A Szálkai Falusi Turista Paradicsomért Alapítvány"t, hogy a helyi lehetőségek kiaknázására meglegyen a mód. Ez a kezdeményezés - sok más alapítványtól eltérően - teljesen egyéni. - Nem is lehetett más - mondja a vállalkozó -, hiszen a szálkai polgármesteri hivatal nem járul kellőképpen hozzá a falusi turizmus fejlesztéséhez. Az ügy elősegítésére eddig csupán formális intézkedések történtek országos szinte is. A Budapesten székelő szövetség nem tölti be hivatását, megalakulásuk láthatóan a Népfront túlélési akcióinak egyike volt. A szabad választások után személyesen kerestem meg a polgármestert, hogy együttműködjünk. Sikerült időközben kétszázezer forintot - jórészt kiépített kapcsolataim révén - konténeres szemétszállításra szerezni a községnek, ám az infrastruktúra javítása terén azóta sem történt semmi. Az egyik testületi tag például a kábeltévé kiépítését szorgalmazta, azonban ez az okos ötlet is elvetélt a döntéshozók jóvoltából. - Ezek után, mégis, mi ösztönözte Önt a továbblépésre? - Az eredmények elmaradása után be kellett látnom, hogy a polgármesterrel történt szóbeli megállapodások a hamis álmok világába tartoztak. Minden maradt az ígéret szintjén. A turizmust - márpedig ez a község erre termett - nem támogatta senki. Kértem reklámtámogatást, nem lett belőle semmi. Az egyetlen kezdeményezés, amely az idegenforgalmi alapra alakult volna ki - s amit még a régi tanács indított - a központ fásítása lett volna. A végeredmény siralmas, a pénz elszállt, tehát ebből sem lett semmi. Ezek után úgy gondoltam, hogy a község érdekében alapítványt létesítek, mellyel a falusi turizmust kívánom összekapcsolni olyan természetgyógyászati módszerekkel, mint az agykontroll, a reflexológia, a test- és a mozgáskontroll. Az alapítvánnyal - melyhez bárki csatlakozhat - szeretném elérni, hogy Szálka széles körű anyagi és erkölcsi segítséget kapjon vendéglátásának megszervezéséhez. Ha például az óvoda és az iskola konyhatechnikai felszereltsége kibővülne, sokban segíthetne a csoportos idegenforgalom színvonalának emelésén, s az intézmények is jól járnának. A vendégek megjelenésével javulnának a község lakóinak életkörülményei is, a megtermelt zöldségféleségeik és jószágaik nagyrészét helyben értékesíthetnék. Nőne a falu megtartó ereje, és az innen elszármazottak is tán szívesebben jönnének hajdani otthonukba. Természetesen az alapítvány segítené az infrastruktúra magasabb szintű kialakítását, az épületek állagfelújítását, egyszóval a helyi turizmus minőségi lebonyolítását. - Mi az, ami a gáncsok ellenére is ilyen optimistává teszi Ónt, ha az alapítványról esik szó? - A téma jobb megismerése céljából több kül- és belföldi tanulmányúton vettem részt. Nyugaton azt láttam, hogy a gazdák valóban gazdái a falunak, s összefognak az ügy érdekében. Hogy a folyamatok Szálkán is megfelelő irányt vehessenek, nem csupán rajtam múlik. Itt pedig olyan emberek élnek, akik a község érdekében sokat képesek tenni. Én minden esetre sok embert megkerestem már, akik segíteni tudtak, és a 74/31-113-as telefonon várom azok jelentkezését, akik még segíthetnének. Én hiszem, hogy megtaláljuk egymást és ez tesz bizakodóvá. Lajos Barnabás Dombok ölelésében