Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-11-03 / 10. szám

1991. NOVEMBER 3. , szekszárdi VASARNAP 24 U M. JLűgyan lesz valaki anyakönyvvezető ? - Az én esetemben úgy, hogy szülőfalumban, Alsónánán, édesanyám és édesapám is a közigazgatásban dolgozott, mindketten onnan mentek nyugdíjba. Sőt, nagyapám bíró volt ugyanitt. Ezért, akár családi indíttatásnak is lehet nevezni, hogy én is az igazgatási munkát választottam. Ehhez a szakmához mindenesetre nem árt egy pár éves igazgatási gyakorlat és amit én még ennél is fontosabbnak tartok, nagy adag együttérzés, türelem, állóképesség, beszédkészség és sorolhatnám még tovább. - Ilyenkor azt illik megkérdezni, hogy mi ebben a mesterségben a szép. Kezdjük mégis talán azzal, hogy mi nem az? - Csúnyán fogalmazva a favágás. Amiből az irodai munkánk nagy része •

Bennünket, engem, az állampolgátöbbnyire csak ünnepélyes körülmények között, zeneszó hangjainál, nemzetiszínű szalaggal feldíszítve látnak. Friss frizurával, szépen felöltözve, mosolygósan. Igaz, szent kötelességemnek tartom, hogy egy-egy ünnepségen méltó legyek az ünneplő ísaládhoz. Ezt igyekszem úgy megvalósítani, hogy abban a percben, amikor átlépem a házasságkötő-terem küszöbét, megszűnjön számomra minden más gondolat. Elsősorban a párra koncentrálok és természetesen az őket körülvevő családra. Ez az anyakönyvvezetői munka látványos - nehézsége ellenére legszebb - része. A másik, amikor az anyakönywezetés nagy precízséget követelő, szerteágazó sziszifuszi munkáját végezzük, hétfő reggeltől péntek délutánig. Mindezek ellenére 1991. április 1-jéig mégis azt hittem, ez az a hivatal, ahol az állampolgárok a legrövidebb időn belül a •

nkább bürokráciamentesen intézik ügyeiket. A személyi igazolvány - mint adataink hiteles igazolására szolgáló okmány - érvénytelenné válásával viszont olyan teher zúdult az ország valamennyi anyakönyvi hivatalára és sajnos ami még ennél is roszszabb, az állampolgárokra, melynek következtében az eddigi ügyintézés bonyolultabbá, hoszszadalmasabbá vált. Mindehhez hozzájött a kárpótlási törvény létrehozása. Az igaz, hogy kárrendezési hivatalok jöttek létre. Viszont arra, hogy ezeket a hivatalokat a levéltárnak, a földhivatalnak, a polgármesteri hivatal ügyfélszolgálati irodájának és az anyakönyvi hivatalnak kell okmányokkal „kiszolgálni", úgy érzem senki sem gondolt. Említhetném ugyanúgy az állampolgársági ügyeket, amelyekből Szekszárdon évente 1-2 fordult elő. Az idén ötven körüli család kérelmét terjesztettük fel a BMhez. - Hány anyakönyvvezető dolgozik ebben a hivatalban? - Hárman vagyunk főállású anyakönywezetők. Prantnerné Turbán Klára kolléganőm a halálesetek anyakönyvezését és a hagyatéki ügyintézést végzi, amely á legszomorúbb feladat nálunk. Jómagam is hosszú évekig csináltam, ezért mondhatom, hogy sok türelmet és megértést igénylő munka. Vass Éva kolléganőm foglalkozik elsősorban az ügyfelekkel, a levélben hozzánk fordulók kérelmeivel. Vele felváltva esketek szombatonként. Magam a születések anyakönyvezését, a családi jogállások rendezését és az állampolgársági ügyeket intézem. Meg kell jegyeznem, hogy munkánk felsorolását nagyon szűkre fogtam, mert egy egész Szekszárdi Vasárnap is kevés lenne a részletes felsorolásra. - Az olvasót talán érdekli a szakma, de az esetek jobban... - Újságírói sztorikra gondol? Hát abból van bőven. Mindig arról ábrándozom, hogy ha nyugdíjba megyek, megírom valamennyit. Ügy gondolom, tanulságosak. Hihetetlenül érdekes, hogyan viselkedünk, mi emberek, életünk egy-egy szép, vagy nehéz, illetve tragikus pillanatában. Szívesebben beszélek csak a szépekről. Vallom, hogy az emberi életben mindenképpen történelmi pillanat a házasságkötés, amelyeknek meg kell adni a módját. - Versenyezni szeretne az egyházakkal? - Eszembe se jut! A hit magánügy, de az már közügy, hogy a múlt század vége óta törvénybe iktatott polgári házasságkötés körülményei, * külsőségei is maradandóak legyenek. Sajnos, Szekszárd városában; akkor amikor az ország valamennyi városa, sőt a legkisebb községe is kötelességének érezte egy házasságkötő-terem létrehozását; ilyen nem épült meg. Nehéz körülmények között, a legváltozatosabb helyszíneken eskettünk évekig. Most a Művészetek Háza a díszes nagy esküvőknek, a városházán kialakított kb. 30-40 fős esküvőknek ideális kis házasságkötő-terem, itt az anyakönyvi hivatal legszebb irodája pedig a két tanúval, esetleg szülőkkel jövő házasulóknak méltó helyet biztosít. Egyszersmind ez olyan választási lehetőség, amely csak a mi városunkban adatik meg a házasulóknak. Erre szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó. - Mennyi ma a várakozási idő a házasságkötés előtt? - Egy hónap, amit ideálisnak tartok, a három hónap, ami ezt megelőzően volt érvényben, nagyon hoszszú volt. Rengeteg időpont-módosítás és probléma származott belőle. - Az előbb emiitette, hogy a válások is itt csapódnak le. - Az igenek kimondása után, több-kevesebb idővel sajnos sokan visszatérnek hozzánk. Aztán újra jönnek, megint új tervekkel és reményekkel. Az élet nem áll meg. Szerencsére mi emberek úgy vagyunk „felépítve", hogy a legnagyobb csalódás után is újrakezdünk. Sok válást követően, elkeseredett, életunt ügyfélnek mondtam már a vigasztaló szavakat, hogy higgye el, találkozunk mi még. Hitetlenkedés van a szemükben és nagy öröm, amikor újra eljönnek. Adtam már össze párokat, melyeknek egyik fele, sőt mindkettő, másodízben is azonos volt. - Csakhogy Önnek az első és a második esetben is beszélnie kellett, legalább néhány szót. Korábban elmondta, hogy jó ha egy szombaton csak 4-5 esküvöt tart, de már került sor 17 pár összeadására is. Fárasztó? - Természetesen az! Szellemileg és fizikailag is. Én nem vagyok hitszónok és annyi szerencsém sincs, hogy a viszonylag rövid előzetes beszélgetések során, névhez, személyhez szólóan, megismerkedve a család körülményeivel, állítsam össze beszédeimet. Mégis az a célom, hogy minden esküvőbe vigyek valami egyénit, hacsak egy mondat erejéig is. Ebben a törekvésemben a Művészetek Háza mindig maximálisan a segítségemre volt. - Régi, sőt meglehetősen együgyű újságírói fogás, de hadd térjek vissza az írásom címében foglalt kérdésre. Anyakönyvezni nehéz? - Igen. De mi könnyű manapság? Ezenkívül pedig szép is! ORDAS IVÁN Fotó: B. Juhász Mária Anyakönyvezni nehéz? A címben foglalt kérdésre könnyűszerrel adhatna bárki könnyű választ. Miért lenne nehéz? Hiszen Kosztolányi után szabadon az embert beírják mindenféle könyvbe és minden módon számon tartják. Aztán mi lesz belőle? Adat? A nagy költő sejtései komputerizált világunkban igen közel vannak a valósághoz, ha ugyan nem túlhaladásához. Példánkat azonban nem Kosztolányitól választottuk, hanem Szekszárdról. A Pollack tervezte gyönyörű, régi vármegyeháza földszintjén van a város anyakönyvi hivatala. Szép iroda, legyen is szép. Hiszen az emberek életük valamilyen sorsdöntő pillanatában jönnek el ide és ennek meg kell adni a módját. Akit kérdéseinkkel megkerestünk - ebben az évben huszadik éve tölti be ezt a funkciót - Sas Erzsébet anyakönyvvezető.