Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-27 / 9. szám

1 , szekszárdi VASARNAP 991. OKTÓBER 13. 152 - Még az idén, - írtam az előbb, - idejövünk a két háború helyi hőseihez, akiket egyenruhában harcba parancsolt a történelem. Jövőre, száz méterrel odébb, egy másik hősi emlékmüvet emel a város a múzeum nyugati oldalán, mert külön meg akarja adni a tiszteletet hős fiainak a második világháború után 47 évvel. Országosan ugyan az a gyakorlat, hogy az első háború emlékműve mellé teszik a mindössze negyedszázaddal később elesettek márványtábláit, mert egy generáció különbséggel szinte ugyanazok a családok gyászolnak. Egy csokrot visznek a század első felében elesett hősöknek. Mindkét időből a messze jeltelen sírok itt kapnak tiszteletel, itt tanulják a gyermekek a haza szeretelét, amelyért életüket áldozták apáink, fiaink, testvéreink. tá válik. Tiszteljük a többi áldozatot, - de ezek a rokonainkból kikerült katona hősök, - mindössze negyedszázad különbséggel, - vérükkel váltották meg a maguk kis hősök terét. Az út a második katona hősök emlékmüvéhez csupa jó szándékkal van kikövezve. Még a tanácsok idejében kezdték el a határozatok sorozatát, hogy külön emlékmű legyen. Ezzel nagyvonalúan kilőtték (néhányak tetszésére) a városnak oly kedves hősök terét, meri hisz a két emlékmű nem kerülhet egymás mellé, hiszen „ütik egymást". A „régi romantikus hősi emlékmű mellé nem való a modern szimbolikus". Megszületett a külön határozat, száz méterrel odébb külön kis teret hasítanak ki a sétakertből, ott lesz az ünneplés helye. A -M. napokban bementem városunk katona fiainak első világháborús hősi emlékművéhez. Most tűnt fel nekem, hogy mennyire nem esik útba senkinek, mellékutakon lehet oda bejutni. Valamikor a város tengelyében volt, két irányból kél széles út vezetett a magasan álló bronz katonákhoz, a nevekkel sűrűn teleirt márványtáblákhoz, a jelképes vaskerítéssel körülfogott virágoskerthez. Négy sudár fa állt a tér négy sarkán, ahol ünnepelni szokott a város, nemzeti színű zászlókkal, polgárok tömegével, énekkarokkal, diákokkal, katonákkal. Ilyenkor itt dobogott a város szive. Mi diákok mindig díszlépésben mentünk el a kocsiúton a hősi halottak emlékmüve előtt, ha mentünk a sportpályára, és ezt tették a katonák is. Most karanténban van a hősök szobra, leszűkítették a teret néhány évtizede, fákat, bokrokat ültettek beljebb, elparancsolták az ünnepeket innen. Csak mindenszentekkor gyúlnak Jel ott a gyertyák. Majdnem fél évszázad óta ott adjuk meg a tiszteletet a második világháború helyi elesett katona hőseinek is, nekik már nem engedélyeztek emlékművet, még csak egy emléktáblát sem a tér sarkában. Nem emlegették hősöknek sem őket, de a virágok és a gyertyák nem fogytak el, sőt ötvenhat után megszaporodtak. Voltak évek ezután, amikor az égő gyertyákat az odazarándokoiók után ellaposták, a virágokat eltüntették ismeretlen hivatalosak. A rendszer zavarban volt, az egykori harci ellenfeleket nyilvánította hősöknek, a mieinkről nem beszélt, csak kelletlenül nézte az ide virágokat és gyertyát hozókat. Még ebben az évben idejövünk virágot hozni, gyertyát gyújtani a két háború helyi katona hőseinek. Úgy megszoktuk az idezarándokolást, hogy a két háború közötti negyedszázad már nem jelent különbséget a dátumokban. Ez a Hősök tere, generációk tanulták meg itt gyerekfejjel, hogy „ez a föld, melyen annyiszor apáid vére folyt...!" Nemcsak szent általánosságban, hanem a halálra sebzett katonát tartó bajtárs azonnal érthető bronzszobrában. A felvésett nevek nagy része ismerős, de legalábbis eszünkbe juttatják családjaink valóságos hőseit, bárhonnan jöttünk is ebbe a városba. Itt kötődnek a való élethez a szent jelszavak, amikkel másutt vissza lehet élni, de itt hús-vér emberek „sírjai domborulnak" lelki szemeink előtt. RÁthelyezett Hősök tere „Genius loci" - mondja a latin az emlékezések helyére, „a helynek szelleme", kisugárzása van. Ha a város e századbeli elesettjeiről van szó, akkor a régi hősök terének minden négyzetmétere milliókat ér a legértékesebb pénzben is. Hatvan éven át itt eszmélt újból és újból fiatal és öreg, hogy milyen drága nekünk ez a magyar haza. A világpolgárok ugyan gúnyosan biggyesztik a szájukat, és nacionalizmust emlegetnek, amikor a haza iránti nagyobb szeretet néha az internacionalizmus elé kerül. Gondosan vigyáztak hát évtizedeken keresztül, hogy kiirtsák ezt a „csökevényt", mert a világszabadság áldozatai összehasonlíthatatlanul „nagyobbak" mini a haza mundéros bakái. Ezek ugyanis a mártírok, (hitvallók) tiszteletreméltó csoportjai után jönnek, hősi halottnak nevezni őket túlzás, hiszen akaratlanul „a rossz ügyéri harcoló" háborúk szekértolói lettek. Mi mégis itt kötődünk elesett helyi hőseinkhez. Ha háttérbe szorították is a nemzeti eszmélés helyét, és hallani sem akartak új megemlékezésről, (még csak egyszerű tábláról sem a másik mellett), mi azt tartottuk negyvenhal éven keresztül - a hozzátartozók ezreivel -, hogy nekünk ez az első hely, ahol a haza számunkra konkrétA művészek ezt a feladatot kapták, örömmel tervezték a nagy kövön álltf bronzgyökeret, egy abból kibújó élő hajtással. Hiába jelezte egy cikk másfél éve a helyi újságban, hogy családok százai, hozzátartozók ezrei a régi Hősök tere mellett voksolnak, ahol a második világháború helyi hőseinek is megadták - negyvenöt év óta a kegyelet jeleit. A város új lakói nem kötődtek a helyhez, nem érezték a „genius locil", a hely kisugárzását, és a többségükben belőlük álló önkormányzat, esztétikai szempontokra hivatkozva más hely mellett döntött. Kevesen tudtak erről, a közhírré tétel kevesekhez jutott el a határozatok jogerőre emelkedtek. Most hát utoljára megyünk el a két világháború eddigi együttes emlékmüvéhez. A jó szándék vitathatatlan egy új nagy emlékművei ahol majd hivatalosan koszorúznak és elvárják gyermekeinktől, hogy ugyanúgy értsék és tiszteljék hős katonáink áldozatát, mint mi az elsőnél. Adja Isten, hogy úgy legyen! M -Á- V ^M. égis utóiratként megkérdezem. Nem jöhetne közelebb az új emlékmű az elsőhöz? Mondjuk egy sor fa elválasztásával. Hiszen ez idő szerint egy tervezett zenepavilon is közéjük kerül. Tudom, nagy úr a szimmetria, de a jó ízlés még mindig találhat megoldást. A közel negyedszázad alatt elesett katona hőseink megérdemlik, hogy közel kerüljenek egymáshoz, és együtt kapják meg a tiszteletet. Hiszen innen indultak a katonahalálba - értünk. H. Németh István Lábbal a tökéletesség felé (VII.) Babasarok (7.) Szoptatási nehézségek Előfordul, hogy technikai akadályok nehezítik a szoptatás menetét. Ezek adódhatnak az emlő, illetve a mellbimbó alaki eltéréseiből, veleszületett adottságokból és az emlő betegségeiből. Ha túlságosan nagy, lapos, vagy éppen kicsi a mellbimbó, a csecsemő nehezen tudja bevenni. Ez főleg az ingerlékenyebb babáknál okoz gondot. Az éhségtől és a sikertelen próbálkozásoktól „dühbe gurulnak", kapkodnak, elrántják a fejüket. Nagy türelemmel, kitartó gyakoroltatással minden gyermeket meg lehet tanítani szopni. Lehetőleg ébredés után tegyék mellre, amikor még nyugodtabb. Ha sírni kezd, hagyják abba a szoptatást, vigasztalják meg a kicsit, és csak utána próbálkozzanak újra. Ne siettessék! Ügyeljenek arra, hogy ne csak a mellbimbót vegye be, hanem a bimbóudvarra is ráharapjon. Mellre tevés előtt a befele forduló mellbimbót ujjukkal gyengéden maszszírozzák meg, ez segítheti a bimbó kiemelkedését. A bimbóudvar feszessége is nehezíti a szopást. Ha szoptatás előtt egy keveset kézzel lefejnek a bimbó alatti tejtároló üregekből, megpuhul, összenyomható lesz, úgy a baba szájába tudja venni. Ha az egész mell megduzzad, feszes lesz, óvatosan masszírozzák meg a széle felől a mellbimbó irányába. Ha a mellben fájdalmas csomó keletkezik, feltétlenül forduljanak orvoshoz. A szoptatást csak az ő kifejezett utasítására szüneteltessék. Téves felfogás az, hogy a csecsemő elfelejt szopni! A szopás feltétlen reflex, akár egy hónapos kihagyás után is folytatható. Az anya fájdalmat érezve ösztönösen visszahúzza, így a csecsemő nehezen tudja bevenni. Nagyon fontos a kisebesedés megelőzése. Ha a baba a bimbóudvarra harap, ritkán fordul elő, ha a szoptatás után óvatosan veszik le a mellről. Követelmény természetesen a mell tisztán, szárazon tartása. Ha átmenetileg csak az egyik mellből szoptatnak, nagyon fontos a másik fejéssel való teljes kiürítése. Használjanak bimbóvédő fertőtlenítő kenőcsöt az orvos utasítása szerint. Átmenetileg megkísérelhetik a gyógyszertárakban kapható bimbóvédő üveg használatát, de ezt ne tekintsék véglegesnek. O. Radics Ilona Rövid információ az „új heti újság" olvasói számára. A fenti címet könnyebb megértve elfogadni, melyhez segít, ha a leírtakat a gyakorlatban folyamatosan kipróbálja a Tisztelt olvasó. A természetgyógyászati alapelvek közül a másodiknál tartok, amely a táplálkozással foglalkozik. A tudatunk átalakításával egy időben meg kell kezdenünk közvetlen környezetünk alapos átrendezését. A tapasztalat szerint a lakásban kell alaposan körülnézni. Pl. az élelmiszertároló helyen, a konyhában és a fürdőszobában. Itt most - a táplálkozás miatt - az első kettővel foglalkozom. Az első - ez a mi nyomorunk! - tartozéka a mindennapi életünknek, még akkor is, ha egyetlen hűtőgép formájában valósul meg. Meg kell szabadulni az emberi táplálkozásra káros anyagoktól. Ezek a következők: mindenféle húskészítmény, konzerv, vegyszerrel tartósított termékek, állati eredetű zsírok, vegyileg kezelt olajok, cukorszármazékok, ecetes, savas termékek, fehérlisztből készült tészták, nátriumsó (konyhasó), kávé, tea, (fekete) kakaó, hőkezelt tejek, erjesztett és füstölt sajtok, tartósított, (cukorral is) italok, szörpök, más kémiai úton előállított ízesítőanyagok stb... Még egy nagyon fontos tudnivaló: távolítsunk el a környezetünkből minden kémiai mérget, vegyszert, sprayt és a naftalint! Sok betegség, p^^ az ízületi gyulladások, a reuma egy-^B szerűen nem gyógyítható, ha a lakásban naftalin van jelen. (Sok díszgyertyának is ez a tartósító anyaga! A molyok ellen használjunk friss és szárított levendulát, vagy levendulaolajat. A molyokat elriasztja, az ember számára pedig nyugtató és álmatlanság ellen is hat.) Az elégnél kevesebb étel soha nem lesz ártalmunkra, csak a többletfogyasztás! A szükségtelen tápanyag káros (ez a zabálás!). Le kell szoknunk a társadalmunkban divatos kínálgatásról. A felesleges fogyasztással megszakítjuk a természetes emésztési folyamatot, mert a korábban megkezdett emésztés leáll, új emésztési folyamat kezdődik, a korábbi anyagok felbomlása nem lesz tökéletes, tehát kóranyagok kerülnek vérünkbe. Ne étkezni, hanem eszmét, gondolatokat cserélni, egymást megérteni, ötletekben segíteni, egymás eredményének örülni, szeretetet adni (motiválni) jöjjenek össze az emberek. Mit lehet tehát enni? (Következő számunkban!) Hajdics Klára Komoly nehézséget okozhat a kisebesedett mellbimbó.