Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-27 / 9. szám

1 , szekszárdi VASARNAP 991. OKTÓBER 13. 152 - Még az idén, - írtam az előbb, - idejövünk a két háború helyi hőseihez, akiket egyenruhában harcba pa­rancsolt a történelem. Jövőre, száz méterrel odébb, egy másik hősi emlékmüvet emel a város a múzeum nyugati oldalán, mert külön meg akarja adni a tiszteletet hős fiainak a második világháború után 47 évvel. Országo­san ugyan az a gyakorlat, hogy az első háború emlékmű­ve mellé teszik a mindössze negyedszázaddal később ele­settek márványtábláit, mert egy generáció különbséggel szinte ugyanazok a családok gyászolnak. Egy csokrot visznek a század első felében elesett hősöknek. Mindkét időből a messze jeltelen sírok itt kapnak tiszteletel, itt tanulják a gyermekek a haza szeretelét, amelyért életü­ket áldozták apáink, fiaink, testvéreink. tá válik. Tiszteljük a többi áldozatot, - de ezek a roko­nainkból kikerült katona hősök, - mindössze negyedszá­zad különbséggel, - vérükkel váltották meg a maguk kis hősök terét. Az út a második katona hősök emlékmüvéhez csupa jó szándékkal van kikövezve. Még a tanácsok idejében kezdték el a határozatok sorozatát, hogy külön emlékmű legyen. Ezzel nagyvonalúan kilőtték (néhányak tetszésé­re) a városnak oly kedves hősök terét, meri hisz a két emlékmű nem kerülhet egymás mellé, hiszen „ütik egy­mást". A „régi romantikus hősi emlékmű mellé nem való a modern szimbolikus". Megszületett a külön határozat, száz méterrel odébb külön kis teret hasítanak ki a séta­kertből, ott lesz az ünneplés helye. A -M. napokban bementem városunk katona fiainak első világháborús hősi emlékművéhez. Most tűnt fel nekem, hogy mennyire nem esik útba senkinek, mel­lékutakon lehet oda bejutni. Valamikor a város tengelyé­ben volt, két irányból kél széles út vezetett a magasan ál­ló bronz katonákhoz, a nevekkel sűrűn teleirt márvány­táblákhoz, a jelképes vaskerítéssel körülfogott virágos­kerthez. Négy sudár fa állt a tér négy sarkán, ahol ünne­pelni szokott a város, nemzeti színű zászlókkal, polgárok tömegével, énekkarokkal, diákokkal, katonákkal. Ilyen­kor itt dobogott a város szive. Mi diákok mindig díszlé­pésben mentünk el a kocsiúton a hősi halottak emlék­müve előtt, ha mentünk a sportpályára, és ezt tették a katonák is. Most karanténban van a hősök szobra, leszűkítették a teret néhány évtizede, fákat, bokrokat ültettek beljebb, elparancsolták az ünnepeket innen. Csak mindenszen­tekkor gyúlnak Jel ott a gyertyák. Majdnem fél évszázad óta ott adjuk meg a tiszteletet a második világháború helyi elesett katona hőseinek is, nekik már nem engedé­lyeztek emlékművet, még csak egy emléktáblát sem a tér sarkában. Nem emlegették hősöknek sem őket, de a vi­rágok és a gyertyák nem fogytak el, sőt ötvenhat után megszaporodtak. Voltak évek ezután, amikor az égő gyertyákat az odazarándokoiók után ellaposták, a virá­gokat eltüntették ismeretlen hivatalosak. A rendszer za­varban volt, az egykori harci ellenfeleket nyilvánította hősöknek, a mieinkről nem beszélt, csak kelletlenül néz­te az ide virágokat és gyertyát hozókat. Még ebben az évben idejövünk virágot hozni, gyertyát gyújtani a két háború helyi katona hőseinek. Úgy meg­szoktuk az idezarándokolást, hogy a két háború közötti negyedszázad már nem jelent különbséget a dátumok­ban. Ez a Hősök tere, generációk tanulták meg itt gye­rekfejjel, hogy „ez a föld, melyen annyiszor apáid vére folyt...!" Nemcsak szent általánosságban, hanem a ha­lálra sebzett katonát tartó bajtárs azonnal érthető bronz­szobrában. A felvésett nevek nagy része ismerős, de leg­alábbis eszünkbe juttatják családjaink valóságos hőseit, bárhonnan jöttünk is ebbe a városba. Itt kötődnek a való élethez a szent jelszavak, amikkel másutt vissza lehet él­ni, de itt hús-vér emberek „sírjai domborulnak" lelki sze­meink előtt. R­Áthelyezett Hősök tere „Genius loci" - mondja a latin az emlékezések helyé­re, „a helynek szelleme", kisugárzása van. Ha a város e századbeli elesettjeiről van szó, akkor a régi hősök teré­nek minden négyzetmétere milliókat ér a legértékesebb pénzben is. Hatvan éven át itt eszmélt újból és újból fiatal és öreg, hogy milyen drága nekünk ez a magyar haza. A vi­lágpolgárok ugyan gúnyosan biggyesztik a szájukat, és nacionalizmust emlegetnek, amikor a haza iránti na­gyobb szeretet néha az internacionalizmus elé kerül. Gondosan vigyáztak hát évtizedeken keresztül, hogy kiirtsák ezt a „csökevényt", mert a világszabadság áldo­zatai összehasonlíthatatlanul „nagyobbak" mini a haza mundéros bakái. Ezek ugyanis a mártírok, (hitvallók) tiszteletreméltó csoportjai után jönnek, hősi halottnak nevezni őket túlzás, hiszen akaratlanul „a rossz ügyéri harcoló" háborúk szekértolói lettek. Mi mégis itt kötődünk elesett helyi hőseinkhez. Ha háttérbe szorították is a nemzeti eszmélés helyét, és hal­lani sem akartak új megemlékezésről, (még csak egysze­rű tábláról sem a másik mellett), mi azt tartottuk negy­venhal éven keresztül - a hozzátartozók ezreivel -, hogy nekünk ez az első hely, ahol a haza számunkra konkrét­A művészek ezt a feladatot kapták, örömmel tervez­ték a nagy kövön álltf bronzgyökeret, egy abból kibújó élő hajtással. Hiába jelezte egy cikk másfél éve a helyi újságban, hogy családok százai, hozzátartozók ezrei a ré­gi Hősök tere mellett voksolnak, ahol a második világ­háború helyi hőseinek is megadták - negyvenöt év óta a kegyelet jeleit. A város új lakói nem kötődtek a helyhez, nem érezték a „genius locil", a hely kisugárzását, és a többségükben belőlük álló önkormányzat, esztétikai szempontokra hivatkozva más hely mellett döntött. Keve­sen tudtak erről, a közhírré tétel kevesekhez jutott el a határozatok jogerőre emelkedtek. Most hát utoljára megyünk el a két világháború eddi­gi együttes emlékmüvéhez. A jó szándék vitathatatlan egy új nagy emlékművei ahol majd hivatalosan koszo­rúznak és elvárják gyermekeinktől, hogy ugyanúgy értsék és tiszteljék hős katonáink áldozatát, mint mi az elsőnél. Adja Isten, hogy úgy legyen! M -Á- V ^M. égis utóiratként megkérdezem. Nem jöhetne közelebb az új emlékmű az elsőhöz? Mondjuk egy sor fa elválasztásával. Hiszen ez idő szerint egy ter­vezett zenepavilon is közéjük kerül. Tudom, nagy úr a szimmetria, de a jó ízlés még mindig találhat megoldást. A közel negyedszázad alatt elesett katona hőseink me­gérdemlik, hogy közel kerüljenek egymáshoz, és együtt kapják meg a tiszteletet. Hiszen innen indultak a katonahalálba - értünk. H. Németh István Lábbal a tökéletesség felé (VII.) Babasarok (7.) Szoptatási nehézségek Előfordul, hogy technikai akadá­lyok nehezítik a szoptatás menetét. Ezek adódhatnak az emlő, illetve a mellbimbó alaki eltéréseiből, vele­született adottságokból és az emlő betegségeiből. Ha túlságosan nagy, lapos, vagy éppen kicsi a mellbimbó, a csecsemő nehezen tudja bevenni. Ez főleg az ingerlékenyebb babáknál okoz gon­dot. Az éhségtől és a sikertelen pró­bálkozásoktól „dühbe gurulnak", kap­kodnak, elrántják a fejüket. Nagy tü­relemmel, kitartó gyakoroltatással minden gyermeket meg lehet tanítani szopni. Lehetőleg ébredés után te­gyék mellre, amikor még nyugod­tabb. Ha sírni kezd, hagyják abba a szoptatást, vigasztalják meg a kicsit, és csak utána próbálkozzanak újra. Ne siettessék! Ügyeljenek arra, hogy ne csak a mellbimbót vegye be, hanem a bimbóudvarra is ráharapjon. Mellre tevés előtt a befele forduló mellbimbót ujjukkal gyengéden masz­szírozzák meg, ez segítheti a bimbó kiemelkedését. A bimbóudvar feszes­sége is nehezíti a szopást. Ha szopta­tás előtt egy keveset kézzel lefejnek a bimbó alatti tejtároló üregekből, megpuhul, összenyomható lesz, úgy a baba szájába tudja venni. Ha az egész mell megduzzad, feszes lesz, óvatosan masszírozzák meg a széle felől a mellbimbó irányába. Ha a mellben fájdalmas csomó keletkezik, feltétlenül forduljanak orvoshoz. A szoptatást csak az ő kifejezett utasítá­sára szüneteltessék. Téves felfogás az, hogy a csecsemő elfelejt szopni! A szopás feltétlen reflex, akár egy hónapos kihagyás után is folytatható. Az anya fájdalmat érezve ösztönö­sen visszahúzza, így a csecsemő ne­hezen tudja bevenni. Nagyon fontos a kisebesedés megelőzése. Ha a baba a bimbóudvarra harap, ritkán fordul elő, ha a szoptatás után óvatosan ve­szik le a mellről. Követelmény ter­mészetesen a mell tisztán, szárazon tartása. Ha átmenetileg csak az egyik mellből szoptatnak, nagyon fontos a másik fejéssel való teljes kiürítése. Használjanak bimbóvédő fertőtlenítő kenőcsöt az orvos utasítása szerint. Átmenetileg megkísérelhetik a gyógyszertárakban kapható bimbóvé­dő üveg használatát, de ezt ne tekint­sék véglegesnek. O. Radics Ilona Rövid információ az „új heti új­ság" olvasói számára. A fenti címet könnyebb megértve elfogadni, mely­hez segít, ha a leírtakat a gyakorlat­ban folyamatosan kipróbálja a Tisz­telt olvasó. A természetgyógyászati alapelvek közül a másodiknál tartok, amely a táplálkozással foglalkozik. A tudatunk átalakításával egy idő­ben meg kell kezdenünk közvetlen környezetünk alapos átrendezését. A tapasztalat szerint a lakásban kell ala­posan körülnézni. Pl. az élelmiszer­tároló helyen, a konyhában és a für­dőszobában. Itt most - a táplálkozás miatt - az első kettővel foglalkozom. Az első - ez a mi nyomorunk! - tar­tozéka a mindennapi életünknek, még akkor is, ha egyetlen hűtőgép formájában valósul meg. Meg kell szabadulni az emberi táplálkozásra káros anyagoktól. Ezek a következők: mindenféle húskészítmény, konzerv, vegyszerrel tartósított termékek, állati eredetű zsírok, vegyileg kezelt olajok, cukorszármazékok, ecetes, savas ter­mékek, fehérlisztből készült tészták, nátriumsó (konyhasó), kávé, tea, (fe­kete) kakaó, hőkezelt tejek, erjesztett és füstölt sajtok, tartósított, (cukorral is) italok, szörpök, más kémiai úton előállított ízesítőanyagok stb... Még egy nagyon fontos tudnivaló: távolítsunk el a környezetünkből minden kémiai mérget, vegyszert, sprayt és a naftalint! Sok betegség, p^^ az ízületi gyulladások, a reuma egy-^B szerűen nem gyógyítható, ha a lakás­ban naftalin van jelen. (Sok díszgyer­tyának is ez a tartósító anyaga! A molyok ellen használjunk friss és szá­rított levendulát, vagy levendulaola­jat. A molyokat elriasztja, az ember számára pedig nyugtató és álmatlan­ság ellen is hat.) Az elégnél kevesebb étel soha nem lesz ártalmunkra, csak a többletfogyasztás! A szükségtelen tápanyag káros (ez a zabálás!). Le kell szoknunk a társadalmunk­ban divatos kínálgatásról. A felesle­ges fogyasztással megszakítjuk a ter­mészetes emésztési folyamatot, mert a korábban megkezdett emésztés leáll, új emésztési folyamat kezdődik, a korábbi anyagok felbomlása nem lesz tökéletes, tehát kóranyagok ke­rülnek vérünkbe. Ne étkezni, hanem eszmét, gon­dolatokat cserélni, egymást megérte­ni, ötletekben segíteni, egymás ered­ményének örülni, szeretetet adni (motiválni) jöjjenek össze az embe­rek. Mit lehet tehát enni? (Következő számunkban!) Hajdics Klára Komoly nehézséget okozhat a ki­sebesedett mellbimbó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom