Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-27 / 9. szám

1991. OKTÓBER 27. , szekszárdi VASARNAP 27 Programozó - A Babits Mihály Szabadegyetem történelmi tagozatának Széchenyi István munkássága című sorozata folytatódik. A következő előadást 1991. október 31-én 17.30 órakor Szigethi Gábor tartja A Lánchíd és a társadalom címmel. Az előadás helye a Babits Mihály Művelődési Ház társalgója. -A Művészetek Házában október 28-án este fél 8 órai kezdettel lesz hangverseny Beethoven és Brahms műveiből. Közreműködik Katona Ágnes zongorán, Domonkos Judit csellón és Kovács Béla klarinéton. Ugyanitt folytatódik a biettigheimbissingeni művészek bemutatkozó kiállítása. - A szekszárdi liberális klub jövő heti találkozóján, 1991. október 31-én 17 órakor ifj. Rajk László tart előadást Elefánt a porcelánboltban címmel. -Csokonai Vitéz Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyt hirdet a Babits Mihály Művelődési Központ. Nevezés 16. életévüket betöltötteknek, november 15-ig. A pályázóknak két lírai, vagy prózai művet kell választaniuk, egyet Csokonaitól, egyet pedig a költő magyar, vagy európai kortársától (1750-1830). Gazdaasszonyképző A gazdaasszonyképző iskola, a tanistálló és a kertészeti gyakorlóhely ünnepélyes átadására kerül sor 1991. október 26-án 11 órakor a Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskolában. Kárpátalján négy keréken Egy utazás Ha négy ember beül egy Trabantba és átruccan Kárpátaljára tankolni, semmi szokatlant nem fog tapasztalni. De ha ugyanez a négy úriember öltönybe bújik és egy 250-es metálszürke Mercedesszel szeli át az „Újvilág", a lehetőségek birodalmának kapuját, egészen mások a tapasztalataik. így jártam én is, amikor a múlt hét végén egy háromtagú üzleti delegáció tolmácsaként a fent említett körülmények között utaztam Munkácsra. Az addigi moszkvai diák, aki farmernadrágban, hatalmas batyukkal kóválygott a záhonyi határátkelőhelyek környékén, hogy bekunyerálja magát egy autóba, amely elvinné Csapig, vagy hogy kijátszva a kalauzok éberségét ingyen és bérmentve, vonaton tegye meg a mintegy egy kilométeres utat az óhazába, szóval az addigi moszkvai diák •

más bőrben érzi magát. Nemcsak azért, mert addig ingyenélő kommunistaként számoltak vele. akik nem isemlékei Munkácsról Sörrel a kézben még a cigányélet i: merték, és KGB-ügynökként kezelték, amiért Gorbacsovval fényképezkedik, hanem azért is

; mert ez a diák már nem diák, és kínt szerzett tapasztalatait, valamint nyelvtudását immáron kapitalista keretek közt kamatoztatja. Amikor megálltunk Munkácstól nem messze egy kis falu kávéházánál, hogy megigyunk egy feketét, szépszámú érdeklődő gyűlt össze körülöttünk, hogy megcsodálják a fantasztikus gépet, amelynek megvásárlásához a Szovjetunióban mintegy egymillió-kétszázezer rubel szükségeltetik. Ismerve a háromszáz rubeles átlagfizetéseket, ez cc. 334 év megfeszített, verejtékes munkáját igényli. (Azt már csak zárójelben merem megjegyezni, hogy egy bérből élő, magyar állampolgár számára, feltételezve, hogy kézhez kap havi 15 000 forintot, beletelik vagy tizenhét évébe, amíg álmát megvalósítja.) könnyebb! Azt azonban sikerült megállapítanom legutóbbi utam során, hogy a szovjet emberek közel sem havi száz rubelből élnek, és egyáltalán nem olyan szegények, mint ahogyan azt mi gondoljuk. A száznegyven rubeles maximált nyugdíjból ugyanis még Kárpátalján sem lehet hét kiló húsnál többet venni (ami a szovjet szokásoknak megfelelően magában foglalja a csontot és a bőrt is), ez azonban csöppet sem zavarja az ott élő magyarokat abban, hogy a vendég kedvéért terülj asztalkámat varázsoljanak a szoba közepére. Változik a kontinensnyi ország, és benne egyre markánsabbakká kezdenek válni a piacgazdaság jegyei. Egyre több a gazdag ember, s még ennél is több a koldus. Lehet, hogy hamarosan utolérnek minket?! GAJÁN SÁNDOR Fotó: Kapfinger András Iskolába menet Kárpátalján... Visszhang Kérem a T. Főszerkesztő Urat, hogy a Szekszárdi Vasárnap ukwber 20-i számában megjelent Városházi hírek c. cikk-kei kapcsolatban a kővetkező helyreigazítást szíveskedjék közzétenni. Nincs kifogásom a minősítésekkel és a hozzáállással kapcsolatban, ezt az újságíró magánügyének tekintem, de kénytelen vagyok kérni, hogy az általam előadottakat a valóságnak megfelelően írják le. - A városban végzett tevékenységről a beszámolóm érdemi része annyiban áll, hogy a TOTÉV-nek az „égvilágon semmi" élő munkája nincs. Ennek oka az, hogy megszűntek a korábbi személyes kapcsolatokon alapuló üzletek, az összefonódás, a kiélezett versenyben Szekszárdon nem tudtunk komolyabb munkát nyerni. Egyébként a beszámolót a testület egyetlen visszakérdezés nélkül elfogadta. - Kihangsúlyozottan Arany János utcai lakosként terjesztettem elő a nyomda kiköltöztetésére, esetleges kisajátítására vonatkozó javaslatomat. - Ezek után, mint a TOTÉV igazgatója, garanciát vállaltam arra, hogy mintegy 20 ezer Ft/m

2 áron a nyomda bármilyen területi igényét ki tudom elégíteni a TOTEV Keselyüsi úti telephelyén. Ezen túlmenően vállaltam, hogy a Szekszárdi Nyomdát a TOTEV átalakítja és az igényektől függően 10-20000 Ft-os áron az épületegyüttest alkalmassá teszi arra, hogy méltóan reprezentálja a szekszárdi belvárost. Hangoztattam, hogy információim szerint hirdetés nélkül is komoly igény jelentkezik a belvárosban üzletekre, irodaházakra, lakásokra és az ennek megfelelően átalakított épületet a Garay-szobortól 50 m-re 50-60 ezer Ft/m

2 áron el lehet adni. Nyilvánvaló, hogy az ötletből a szerződésbe foglalható garanciák alapján egy éven belül mintegy 100 millió Ft nyereség jelentkezik. A magnófelvétel alapján ellenőrizhető, többször kihangsúlyoztam, hogy a 100 millió Ft nyereségből egy fillérre sem tart igényt a TOTEV. A TOTEV érdeke mindössze az, hogy eladja meglévő kihasználatlan épületeit, kapjon egy átalakítási, bővítési munkát a Keselyűsi úti telephelyén, valamint kapja meg a nyomda átalakítási munkáit. Az egészet a TOTÉV nevében a közölt árak mellett .fővállalkozásban is hajlandó vagyok véghezvinni. A 100 millió Ft sorsa nem rám és nem a TOTÉV-re tartozik. Ezt az összeget megkaphatja akár a nyomda, akár a városi, akár a megyei önkormányzat közreműködésétől, felelősségvállalásától, illetve nem utolsósorban pénzügyi kockázatvállalásától függően. A „másik oldallal", tehát a nyomda igazgatójával, Vadász Úrral erről az ügyről már személyesen is tárgyaltunk. Ezen túlmenően meghívtam egy kerekasztal-beszélgetésre, amelyen a megyei és városi önkormányzat vezetői, valamint a nyomda és a TOTEV vezetői vettek volna részt. A szekszárdi tv előtt folytatandó beszélgetéstől Vadász Úr lépett vissza, ezért hiúsult meg. Végezetül: mint szekszárdi állampolgár, változatlanul az a véleményem, hogy a belvárosban ennek a tűzveszélyes ipari üzemnek semmi keresnivalója. A nyomda dolgozóinak, vagy vezetőinek érdekeit nem lehet előtérbe helyezni a városi érdekekkel szemben. Rendkívül sajnálom, hogy a Média Tisztelt Képviselői ezt a kérdést nem a közös városi érdekek szempontjából közelítették meg. Tisztelettel: Balogh Lajos Szekszárd, Arany J. u. 8. * Néhány megjegyzés a hitelességhez: - A „nincsröl" egyetlen testület sem tud véleményt alkotni. Egyébként emlékezetem szerint csak megköszönték a tájékoztatást és nem elfogadták. - Szeretném én, mint Béri Balogh Ádám utcai lakos, ha egyszer állampolgári ötletemhez egy nagyvállalat vállalna garanciát! - Az osztozkodás tényén a jogcím nem változtat. - Egy viszontötlet: Budapestről hasonló indokok alapján ötven nyomdát lehetne kiköltöztetni... - Annak a „demokráciának" amire Balogh úr gondol, remélem az ideje lejárt, a város érdekeinek szerves része és nem ellensége a nyomda érdeke, s mint ilyen tiszteletben tartandó. Részünkről is! KIS PÁL ISTVÁN l